AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Szilágyi István: A Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakulásának előzményei

politikai tömegakciók helyett megelégedett nevetségesen enyhe, néha hangjában éles, de lényegében semmitmondó kritikával. Az elszigetelt gazdasági harcok mellé nem állt oda politikailag egész erejével. A közszabadságokért, az egyesülési és gyülekezési jogért, a zalaegerszegi internálótábor megszüntetéséért nem harcolt. Ezért mondja ki a kongresszus, hogy a jelentést nem veszi tudomásul és a pártvezetőségnek bizalmat­lanságot szavaz." 21 Ez volt a fő határozati javaslat, melyet tizennyolcan írtak alá. Végül a harmadik javaslat a földmunkások helyzetével foglalkozott. Kifejti többek között, hogy a földmunkások egyesülési és gyülekezési szabadságának kiví­vását a párt legelső feladatának tekinti. Fontosnak tartja továbbá a vasúti munkás­ság jogainak kiharcolását is. Javasolja a pártvezetőségnek, hogy a vidéki párt­mozgalom irányítása céljából az 1922 évben már egy ízben működő központi föld­munkás titkárságot újból állítsa fel. 22 A pártgyűlés első két napján az ellenzék nagy tömegvitát idézett elő, Ekkor bebizonyosodott, hogy ez a harc komoly, és az ellen­zék nem hagyja magát megfélemlíteni. Az ellenzék nem gondolt arra, hogy első fellépésével mindjárt megbuktatja a pártvezetőséget és megváltoztatja a Szociáldemokrata Párt politikáját. Inkább arra törekedett, hogy nyilvánosság elé lépjen, és ezzel létezését a munkástömegek tudtára adja. Arra azonban számítottak, hogy a küldöttek egy részét sikerül megnyerniök az ellenzéki mozgalom számára. Ez sem sikerült. Az ellenzék sem volt egységes, egyik szárnyának volt ugyan rendszerbe foglalt programja, de a másik szárny, (ez volt a többség) megelégedett az emigráció likvidálásának követelésével. 23 Ezt a körülményt ügyesen kihasználta a pártvezetőség. Ugyanis a pártgyűlés harmadik befejező napján Propper Sándor vezetőségi tag referátumot tartott ,,a közszabadsá­gok helyreállítása" címmel. Referátumában kilátásba helyezte az emigránsok haza­hozataláért való erélyesebb harcot. Erre az elllenzék egy része elvesztvén az ellen­zékisége fő tárgyi alapját, felhagyott a további támadással. Az ellenzéki mozgalom baloldali vezetői, látva, hogy nem sok eredményt tudnak elérni és bízva a vezetőség ígérgetésében, visszavonulásra kényszerült. Ekkor Vági István, az ellenzéki mozgalom vezetősége nevében az alábbi nyilat­kozatot tette: ,,Társaim részéről és az Ő nevükben tisztelettel bátorkodom a következő nyilatkozatot tenni a kongresszus színe előtt: Propper plasztikusan szép, az emberi szenvedéseket minden ízében felölelő be­széde engem és társaimat is lelkünkben megfogott, és mi az ellenzék részéről őszintén és nyíltan mondhatjuk, hogy célkitűzéseinkben mi egy lépéssel sem tudnánk tovább menni, tehát nem látjuk szükségét annak, hogy ma az ellenzékieskedést bent a párton belül tovább folytassuk. Ennek a nyilatkozatnak a megtételére bennünket becsületérzésünk, férfias elgon­dolásunk és annak a körülménynek mérlegelése késztetett, hogy ismerjük pontosan az ellenfél erejét. Tudjuk, hogy ellenünk irgalmatlan és könyörtelen eszközökkel dolgo­21 P. T. I. Archívum. Vági és társai határozati javaslata a SZDP XII. Pártgyűlésen 10.1. A teljes szöveget közli a Dokumentumok 226. 1. 22 Uo. 227. 1. 23 P. T. I. Archívum 23958. Az SZDP ellenzéke. 364

Next

/
Oldalképek
Tartalom