AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtár-, könyv- és sajtótörténet - Hermann Zsuzsanna: Egy besztercebányai könyvkereskedő a XVI. század közepén

A város — és így a könyvkereskedő is — már előre tudhatott Péchy érkezéséről. Korpona város jegyzője ugyanis 1559. november 23-án bizalmas levélben figyelmeztette a Selmecbányái plébánost, és „kollégáit" arra, hogy Péchy Gáspár Zsolnába érkezett, és lutheránus könyvek után kutat." Ezek szerint nem -biztos, hogy a Bécsben tartózkodó kassai jegyzőnek, Kromer Lénárdnak, Pédhy küldetéséről szerzett értesülése teljesen pontos volt. Ő ugyanis városának 1560. január 5-én beszámolva az eseményekről arról írt, hogy a -besztercebányai könyvkereskedő könyveit még Péchy érkezése előtt lefoglalták és zárolták. (Ugyanakkor az érsek a nagyszombati polgároktól is elkoboztatta a házkutatás során náluk talált „gyanús" könyveket.) Péchyt szerinte már azért küldték Besztercebányára, hogy a könyvkereskedőt bilincsbe verve Bécsbe vigye. Minthogy a könyvárus, akit hitfelei előre értesítettek a veszélyről, idejében biztonságba helyezte magát, Péchy dolgavégezetlen távozott a városból.

55 Akár szándékában állt Péchynek a könyvkereskedő bilincsbe verése, akár nem, a könyvelkobzás mindenképpen megtörtént. A könyvekre vonatkozó végső ítéletet Ferdinándnak 1560. február 20-i levele tartalmazta, amely válasz lehetett a könyvárus január 22-én Miksa főherceg támogatását kérő beadványára is.

56 A király a besztercebányai tanácshoz intézett, Oláh Miklós és Liszthi János által aláírt levelében, amelyben a két prédikátor, Kintzelius és Aquila, száműzetését is elrendelte, a könyvekre vonatkozóan ilyen utasítást adott: „Amint tudjátok, az elmúlt időben lefoglaltunk bizonyos eretnek könyveket. Ezennel megparancsoljuk archidiakonustoknak, hogy válassza el az eretnek könyveket a nem eretnekektől, és az utóbbiakat adja vissza a könyvkereskedőnek, azzal a feltétellel azonban, hogy a jövőben hasonló (eretnek) könyveket sem Besztercebányán, sem az uralmunk alatt lévő más területeken ne tarthasson és ne adhasson el, fővesztés terhe mellett. Azokat a könyveket pedig, amelyeket az archidiakonus kiválasztott, vagy küldjétek el általa Nagyszombatba a vikáriushoz, vagy helyben égessétek el."

07 A királyi parancs végrehajtásáról is értesülünk egy fogalmazványból, amelyben a városi tanács tiltakozott Ferdinánd vádja ellen, amely királyi udvarnck és Ferdinánd pártfogoltja volt. A király 1555-ben nemesi címert (Wagner K,: Diplomatára um сект. Sarosiensis. Pozsony — Kassa, 1780. 406. 1.), 1563ban pedig, a sárcisrnegyei Űjvár castrumot adományozta neki minden tartozékával (Egyetemi Kvtár. Coll. Kaprinay. ér. 28. torn. 316. 1.). Ugyancsak 1563-ban 100 rajnai arany értékű nászajándékot vásároltatott neki Ferdinánd {Wien, Hofkammerarchiv. Gedenkbuch. No. 392. fa 149.). 5/1 Breznyik i. m. 144. 1. — A Selmecbányái plébános egyébként nagy öntudattal ezt válaszolta: „Könyveim közül egyet sem tudok jó lelkiismerettel elrejteni." 55 Idézi Kemény L. i. m. 190. 1.; Megemlíti Molnár Imre is, aki azonban Péchy küldetését kétségbe vonja (Molnár L: A cenzúra története Magyarországon 1600-ig. Bp, 1912. 42. 1.) 56 A körmöcbányai bizottság jelentése. Horváth Mihály jegyzetei. Századok. 1875. 156. 1.; Molnár I. i. m. 42. 1. 57 Beszterceb. v. ít. Registrata acta. Fase. 267. No. 60. *7 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei III. — 6158 97