AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Masereel en Hongrie. (Résumé)
kezébe az osztályharc éles fegyverét adja. Hangsúlyozzuk: nehéz elválasztani ösztönző, felszabadító, harcra késztető hatását Derkovits Gyula vagy Dési-Huber István hatásától; annál is nehezebb, mert hiszen legjobb szocialista művészeink alkotásaiban sem lehet biztonsággal megállapítani, mennyiben lehet masereeli ösztönzésekről és mennyiben Masereeltől független rokon törekvésekről beszélni. Mégis, bizonyossággal állíthatjuk: hatása óriási volt. Szocialista képzőművészeink fejlődésében letörölhetetlen nyomot hagyott az Egy ember szenvedése, de természetesen hatottak Masereel más művei is, különösen Az eszme, A nap, A város, A feketétől a fehérig. A Szocialista Képzőművészek Csoportjához tartozó és a csoporthoz közelálló művészek (Berda Ernő, Fehér György, Háy Károly László, Józsa Sándor, Varsányi Pál stb.) éppúgy tanultak a kizsákmányoló társadalmi rendet leleplező kritikájából, mint forradalmi romantikájából, pátoszából. Erről tanúskodnak a proletariátus életét hitelesen, harcait forradalmi romantikával ábrázoló és antifasiszta műveik, amelyekben újra meg újra visszatérnek Masereel tipikus alaphelyzetei: az ellenállhatatlan, sodró erejű tömeg, a munkás összeütközése a tőkéssel és a hatalmi szervekkel, a forradalmár munkás a bíróság előtt, hősi halála stb. Nemritkán rögtön felismerjük Masereel képnyelvének sajátos eszközeit, a jelképszerű tömörítést, a fekete-fehér drámai harcát, a jellemző hangsúlyokat a kép felépítésében. Masereel nevelte szocialista művészeinket az emberellenes erők iránti gyűlöletével, szenvedélyes életszeretetével, eszköztelen egyszerűségével és eredetiségével, esztétikailag rendkívül igényes, harcos művészetével. Nem ok nélkül tekintették példaképüknek, mint a forradalmi írók Gorkijt. Neve, — mint Gorkij neve — nem véletlenül fonódott össze a Petőfiével. A negyedszázados ellenforradalmi rendszer bukása új lehetőségeket nyitott meg Masereel művészetének szélesebb körű megismerése és hatása előtt. A legutóbbi években sikeres kezdeményezések történtek, amilyenek A város kiadása, vagy Romain Rolland Pierre és Luce című kisregényének megjelentetése Masereel illusztrációival. Itt említjük meg az 1964. szeptemberében, a budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett Masereelkiállítást is. Ezt további lépéseknek kell követniük; sokkal erőteljesebben kell munkálnia nálunk is ennek a nagyszerű, élő művészeti hagyománynak, amely a legkorszerűbb, legvilágosabb válaszokat adta napjaink égető kérdéseire. MASEREEL EN HONGRIE (RÉSUMÉ) Les pensées, les sentiments et les aspirations de l'homme du XX е siecle, ainsi que ses lüttes pour un ordre social equitable, sönt évoqués avec une profondeur, une variété et une force de Synthese incomparables dans l'art de Frans Masereel. L'influence universelle de son art révolutionnaire s'exprimant dans un langage nouveau n'égale peut-étre que celle de Gorki. S'il existait des moyens objectifs permettant de préciser comment certaines oeuvres d'art acquierent une force capable de transformer la société, la Passion iun homme, roman en gravures sur bois, qui établit la reputation mondiale de Masereel, cette révolutionnaire „bible des pauvres" serait — tout comme la Mere de Gorki — certainement au premier rang. La revue speciale hongroise, Magyar Grafika attira l'attention sur l'art de Masereel, relativement de trés bonne heure, déja au debut des années vingt, mais le nom et les oeuvres de l'artiste n'arriverent ä la notoriété qu'en 1926—1927. C'est alors que parvinrent en Hongrie— presqu'uniquement dans des editions allemandes— ses volumes d'art graphique et ses romans en images connus dans le monde entier, qui exercérent d'emblée une influence extraordinaire sur les écrivains et les artistes de gauche, aussi bien sur les artistes révolutionnaires vivant dans l'émigration. En 1927, Iván Hevesy rendit hommage ä Masereel dans une excellente analyse parue sur les pages de la revue Nyugat. Aussi la presentation dans le mouvement ouvrier ne se fit pas attendre: le Calendrier de „Népszava" pour 1928 publia plusieurs images de la Passion. En merne temps la revue 100% — dans le 287
