AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Könyvtártörténet - Vértessy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének története
sem tekintették célnak, erre nem áldoztak pénzt. A vásárolt vagy ajándékba kapott kötetek közt annál kisebb az inkunábulumok aránya, minél messzebb távozunk időben a XVszázadtól. Ami mégis bekerült az állományba, nem különös érték, s így nem érdemes tété. lenkint felsorolni. II. A XVIII. század utolsó negyede a Könyvtár történetének legérdekesebb és legmozgalmasabb szakasza. Egymást követik az események, s ezek során a vidéki rendház aránylag kis könyvtára átalakul egyetemi és nemzeti könyvtári feladatokat ellátó jelentős állami intézménnyé. Időrendben az első nagy változás a jezsuita rend feloszlatása 1773-ban. Mária Terézia 1774. augusztus 19-én kiadott rendeletével a nagyszombati kollégium könyvtárát az Egyetemhez csatolta, s így ettől az esztendőtől kezdve név szerint is beszélhetünk Egyetemi Könyvtárról. A királynő három évvel később elrendelte, hogy az államosított Egyetem könyvtárával együtt a felvidéki kis városkából költözzék fel az ország szívébe, Budára. A költözést nagyarányú selejtezés előzte meg: nem tartották érdemesnek az állomány értéktelen részének elszállítását. A könyveknek csak mintegy harmada került tutajokra, amelyek a Vágón és a Dunán leúszva a budai Várhegy alatt kötöttek ki, a többit — elavult műveket és több kiadásban meglevő hitbuzgalmi munkák másod- harmadpéldányait — részben a nagyszombati akadémiának hagyták, részben pedig szétosztották a lelkészkedő papság között. A Jézustársaság feloszlatása után a könyvtárat két prefektus vezette. Az első igazgató Lakics György volt, de őt nagyon lekötötte egyetemi tanári elfoglaltsága, s ezért a költözést a második prefektus vezette, Pray György. Ismervén Pray képzettségét és a régi könyvek iránti szeretetét, bizonyosra vehetjük, hogy az ősnyomtatványok közül semmi sem maradt vissza Kisrómában, ahogy sok tornya miatt nevezték Nagyszombatot. A selejtezéssel kapcsolatos veszteséget bőven pótolta a többi feloszlatott jezsuita rendházból beérkező könyv. Egy 1774-ben kiadott rendelet ugyanis az Egyetemi Könyvtárnak juttatja ezt az anyagot. 10 Beszállítása, rendezése, lajstromozása évekig tartott. A Könyvtár természetesen nem tartott meg mindent, erre szüksége sem volt, de elhelyezni sem tudta volna. A megtartás céljából kiválogatott művek közt sok volt az 1501 előtti megjelenésű. A Helytartótanács 1780-ban megbízta a Könyvtárt, hogy a jezsuita anyagról készítsen katalógust, és dolgozzon ki javaslatot szétosztásukra. A katalógust a tisztviselők és írnokok, (Bretschneider, Kovachich, Wagner, Schönvisner és Szakmári) öt hatalmas kötetben, Index generalis librorwn in bibliothecis abolitae Soc. Iesu existentium címmel valóban összeállították, 11 de ez csak igen kevés ősnyomtatványról ad felvilágosítást. így például hiába keressük benne Albohazis, Arisztotelész, Avenzohar, Avicenna, Brant és más írók 150I előtt megjelent műveit. Ezeket valószínűleg már korábban kiemelte saját használatára az Egyetemi Könyvtár. A szerzetesi könyvanyag államosításának, az abolíciónak a története mindmáig megíratlan. Beszélik, hogy a legnagyobb értékeket az udvar Bécsbe vitette, erre azonban tárgyi bizonyítékokkal nem rendelkezünk. Érdemes lenne átvizsgálni ebből a szempontból a bécsi Nationalbibliothek ősnyomtatványainak posszesszor-bejegyzéseit! 10 Orsz. Levéltár. Helytartótanácsi lt. 1774/4023 u Jelzete J 94 8 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei П. — 64153. — 113
