Eger - hetente négyszer, 1944
1944-09-25 / 151. szám
s E © B K 1944. szeptember 25 egy-egy mondata után megsimogatta a honvédek barázdás arcát. És ez nagyon jól esett a sebesülteknek. A társulat hőlgytagja; közül egy tréfás jelenetben a tehetséges Rékák Éva tűnt fel. A férfiak közül Dalmady\ Géza énekszámokat adott elő. Deák Sándor mélyen átérezve mondotta el Sajó Sándor egyik hazufiss versét. Külön élményként hatott Szabó Samu és Oláh György jelenete, Eger, szeptember 25. Szombaton délután az egész magyarság nagy részvéte mellett temették el a hatvani terrortámadás áldozatait a hatvani temetőben. Az őszi ég alatt sorakozott fel a koporsók szinte végtelennek látszó sora. Százhuszonkét fekete koporsó kiáltott fel a hatvani romok közül, mint ennek az ártatlan népnek a kiáltása, igazságért és elégtételért az Istenhez. Körőskörül a gyász lebegett, az a magyar gyász, amelynek egyre több siratnivalója van ezrek könnyeiben, de amelynek egyre több fizetnivalója gyűlik ezrek kemény öklében. Magyar halottak, vétlen és védtelen magyar halottak feküdtek a száraz gyepen, körülöttük a fájdalom torlódott össze és a keserűség. A temetésen az egész ország képviseltette magát. A belügyminisztert dr. Horváth Árpád főispán képviselte, aki dr. Szabó Gyula alispánnal együtt érkezett, megjelent hívei temetésén dr. Pétery József váci püspök is. A temetési szertartás után, amelynek folyamán a hitfelekezetek lelkészei megáldották halottaikat, illetve imát mondottak fölöttük, került sor az egyetlen búcsúbeszédre. A koporsók fekete sora előtt dr. Horváth Árpád mondott megrendítő búcsúztatót: — Az Úristennek nemcsak vértanúi, de vértanú nemzetei is vannak — mondotta. — Ilyen vértanú nemzet vagyunk mi, árva magyarok, mert nemzeti életünkben bizony nekünk eddig mindig több volt a szenvedés, a könny, az áldozat, a szomorúság, mint az öröm és boldogság. Pedig mi sohasem kívántuk a másét, nem harcoltunk soha kalmár pénzvágyból, önzésből, vagy hiú foglalási és terjeszkedési vágyból. Ez a gyönyörűséges magyar róna, ha álmodott is szép délibábokról, azokban mindig csak a Haza: a boldog Magyarország kép*e vibrált. — Nekünk nemcsak a puszta létünkért kellett keményen harcolnunk, hanem mint Európa vértanú amelyben egy Petőfi vers előadásával nevettették meg a sebesülteket. Tréfás jelenetekben Kállay Ferenc, Sőtér Ferenc, Deák Sándor, Csengery Aladár adták tudásuk ás jókedvük legjavát. Az egyórás műsort a Himnusz eléneklésével fejezték be a társulat tagjai. Szombaton délután még egy előadást tartottak a Siketnémáknál. Ezen a héten a hátralévő kórházrészleteket veszi sorra a kitűnő együttes határőre állnunk kellett a vártán ,egy évezreden át és véreztünk más népekért is, olyanokért, akik ma romlásunkra, vesztünkre törnek. — Tudtuk azonban és tudjuk ma is, hogy miért helyezett bennünket a nemzetek sorsát irányító Legfelsőbb Hatalom ide a Kárpátok ko- szorúzta Duna medencébe. Ismerjük hivatásunkat, feladatunkat és éreztük és érezzük, hogy megvolt és megvan bennünk az erő azok teljesítéséhez. — Ez a hivatás nehéz. Az ilyen élet kemény. Sok vérbe, könnybe kerül, de kerüljön akár egy végleges megfe8zölésbe is, meg fogunk ma is felelni neki. — Meg fogunk és meg tudunk felelni ennek a nehéz történelmi elhivatottságnak, de csak akkor, ha a háború borzalmai és csapásai végre kikalapálják lelkűnkből a hideg önzést, a kapzsiságot, a részvétlenséget épen úpy, mint az irigységet, bosszút és gyűlöletet és ezek helyett lelkünk megtelik őszinte igaz áldozatos testvéri szeretettel. Olyan szeretettel, amely nem kérded, nem latolgat, hanem csak áldoz és ad. — Meg tudunk felelni, ha nem egy siránkozó, egymást okoló, jaj- veszéklő nemzet leszünk, hanem ha < bátran szembe nézünk az eseményekkel és mindent higgadtan, számító ésszel és fegyelmezetten cselekszünk, ha fajtánknak minden képességét és erejét egyesítjük a jövőnket eldöntő végső küzdelemre. — Helyt tudunk állni, ha meg- érezzük egymásban a közös magyar vért, amely a vérszerződéstól kezdve annyiszor folyt össze egy évezreden át örökre szóló vérkeresztség- ben, ha összekapcsol bennünket a dicső múlt annyi sok hősi legendás emléke, ha nem felejtjük el soha egy percre sem ezután, hogy magyarok vagyunk, egy sokat szenvedett testvér télén nemzet, akiket nem segített életünkben soha senki más, csak a jó Isten és önönmagunk. — A megpróbáltatások közepette így kell, hogy bízzunk ma is és a nagy szomorúságok napján az elhivatottságunkba vetett szent hit vigasztaljon és tegyen erőssé bennünket a további áldozatok elviselésére. — Mert hinnünk kell, bíznunk kall abban — Drága Magyar Véreim —, hogy ez ez önvérében megtisztult vértanú nép valóban „megbünhödte már a múltat és jövendőt“ és végre jönnie kell egy jobb kornak, jönnie kell a szenvedésekkel teli ezer év után egy boldog ezer évnek is. Magyar Tesvéreim! — A háború már országú okban dúl, a véres kardot végighordozták az országon. A magyar honvéd tudja, mit kell tennie, e tekintetben nincs is aggodalomra okunk: a magyar a világ leghűbb és önfeláldozóbb katonája. Mentek ezek a Drága Véreink most is, nem kérdeztek és nem kértek semmit, csak mentek, és odaadták mindenüket, a legszentebbet, a legnagyobbat értünk és Hazánkért. — Nem kértek semmit, legfeljebb utolsó órájukon annyit: Bajtárs, vigyázz az édesanyámra, vigyázz majd a féleségemre és talán még azt: írjátok a fejfámra: honvéd voltam, magyar hoavéd, a szabadság katonája! — A mi sorsunk azonban nemcsak az első vonalakban dől el, hanem ez itthoni helytálláson is múlik. Ma már itt is vannak hősi halottak, itt is vannak poklokat felidéző bombszuhatagok. Ma nemcsak az anya, a hitves, a gyermek aggódik a tűzvonalban harcoló gyermekért, férjért, apáért, hanem ez az aggodalom kölcsönös, tehát nekünk is, akik itthon teljesítjük rendeltatésszerü hivatásunkat, tudnunk kell a kötelességünket, meg kell hoznunk minden áldozatot, el kell tudnunk viselni még a legnehezebbet: szeretetteink elvesztését is. Testvéreink! Hatvaniak ! Tudom, nagy a csapás, nagy az Ä MESE úszószakosztálya idei évadzáró versenyét vasárnap rendezte. Az utazási nehézségek miatt a verseny házijellegű volt. Bár elmaradtak az ország kitűnő úszói erről a találkozásról, egy-két számban olyan időket úsztak az egyesület éltagjai, aminóket csak magyar bajnokságokon láthattunk. Nagy és örvendetes meglepetést keltett a hátúszó Válent 100 m. gyorson elért 1:02'6 ideje. A második helyen végzett Kádas 1:03 ideje pedig arról győzte ’ meg a közönséget és a szakértőket egyaránt, hogy Kádas igen tehetséges és nagy jövő előtfc álló gyorsúszó, akin ezen a versenyen is meglátszott, hogy a nyári munkatábor miatt nem folytathatott komoly edzéseket. áldozat, amit hoznotok kellett és nehéz ilyenkor a vigasztaló szó. De eljöttünk Hozzátok, hogy egyek legyünk Veletek gyászotokban, fájdalmatokban és amennyire ember tudja, enyhítsük fájdalmatokat és nehéz óráitokban mellettetek le- gyünk. Sirassátok el benn a szívetek mélyén azokat, akiket legjobban szerettetek és azután adjátok oda őket, mint legnagyobb áldozatot a részetekről, adjátok oda őket a Hazának. Gyászoljátok úgy, mint hős apához, anyához, hitveshez és gyermekhez illik. Legyen a gyászotokban hit és lélek, amelynek sebei varnak most, de amelyet felemel a hősiség eszméje és ezért megnyugszik és megbékél Istenben. Mi, magyarok pedig, akikben szintén sír a lélek a nemzetet ért e csapás miatt, állítsunk emléket az elköltözöttek sírjára, a legszebb emléket: a szeretetet, amely éreztetni fogja azt, hogy akik meghaltak, nem hiába haltak meg, hanem olyan Hazáért, amely hozzátartozókban viszont szeret. És azután keményen dacos ajakkal emeljük szívünket és tekintetünket a magasba és mindig egy csillagra nézzünk: a nemzeti Géniusz csillagára. Mert, ha a sok-sok millió magyar mindig csak erre az egy csillagra néz, mindig egyet gondol, mindig egy ütemre dobban a szive, akkor az Isten velünk lesz és élni fogunk. És Ti, Drága Testvéreink, akiktől most búcsúzunk, ha majd megjelentek a Legfőbb Biró előtt, tegyetek hitet mellettünk, hogy ez a nép jó, igaz és becsületes, a szive tiszta, megérdemli a segítő kezet. Kérjétek a Mindenhatót, hogy amint annyiszor tette, védje meg most is, áldja, óvja, és szeresse nagyon ezt az árva népet! A verseny részletes eredményei: 50 m. gyermek gyorsúszás: 1. Surányi-Svéda 33-2, 2. Hágen 34‘5, 3. Semperger 36‘1. , 100 m. gyorsúszás Eger város bajnokságáért és Veress Ernő-vándordíjáért : 1. Válent 1:02-6, 2. Kádas 1:03, 3. Kalapács 1:09. 50 m. hölgy ifj. gyorsúszás: Tóth Anna 35 6! Egyesületi csúcseredmény. 2. Tóth Iiona 397, 3. Kiss Erzsébet 39'9. Tóth Anna ideje kitűnő és egyé.ni fejlődésében is nagy lépcsőt jelent. 50 m. fiú mellúszás: 1. Pók Pál 34! Egyesületi csúcseredmény. 2. Szilágyi 41-2, 3. ütassy I. 41’8. 50 m. leány mellúszás: 1. Győr Magda 47.2, 2. Bárdos Ella, 3. Bu- kucs 42‘— Győr Magda jól fejlődő Drága testvéreink, ka megjelentek a Legfőbb Bíró előtt, tegyetek bitet mellettünk, bogy ez a nép Jő, igaz és becsületes, tiszta szive megérdemli a segítő kezet mondotta dr. Horváth árpád főispán a hatvani légitámadás áldozatainak temetésén Kitűnő eredményeket hozott a MESE évadzáró úszóversénye Válent 100 gyorson 1:02*6 idejével végleg megnyerte Veress Ernő vándordiját
