Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-09-14 / 145. szám

i942. szeptember 14. E C3 £ S ka pléhból összetákolt lakásaikban, szinte el sem képzeljük, hogyan bírják ki az itteni szigorú telet. A munkásházak megdöbbentő nyomo­róságával groteszk ellentétben álla­nak a világító modern házszámtáb­lák, amelyek minden viskón ott pompáznak. Itt él a lakosság és re­megve várja, melyik pereben csap be a gránát. Pincéje csak a nagyobb házaknak van, de bizony az sem nyújt védelmet. Az orosz lövedékek pedig itt sivítanak szerte a város­ban és ha a házba csapódnak, ár­tatlan gyermekek és asszonyok hal­nak meg. A parancsnokságon maga a ve­zénylő tábornok fogad. Az asztalo­kat hatalmas térképek borítják. Az egyik szobában a hírközpont he­lyezkedett el, a másik a parancs­nok szállása. A vezérőrnagy hellyel kínál meg, erélyes nyugodt arca megrendíthetetlen biztonságérzést sugároz. Tisztjei, katonái szinte a bálványozásig tisztelik és szeretik. — A várost páncélos erők fog­lalták el, — mondja kérdésemre, — másnap azonban már az én kato­náim vették itt át a védelmet, mert a páncélosoknak másutt volt dol­guk. Még be sem rendezkedtünk, csapataim helyüket még el sem fog­lalhatták, mikor a vörösök hatal­mas támadást indítottak Voronyezs visszavételére. Több mint száz harc­kocsival támogatták a gyalogság támadását. Ezt a tömeget csak úgy sikerült visszavernünk, hogy a fel­váltott páncélosoktól vissza tudtam tartani néhány páncél vadász egy­séget és azoknak a segítségével kemény csata után tudtunk mos­tani állásainkban végleg megka­paszkodni. Amikor saját páncélva­dászaink megérkeztek, már nem volt miért aggódnunk. Azóta is fö­lényesen vertük vissza az oroszok minden támadását. Pedig ezek a támadások nagyon erősek voltak. A foglyok vallomásai­ból kitűnt, hogy hat vörös hadosz­tály állt velünk szemben nagyon erős tüzérséggel és nem kevésbbé erős repülőkötelékekkel. A szovjet repülőgépek sokszor húsz méter magasból géppuskáztak és dobtak bombát csapatainkra. Nem is említ­ve a vörösöknek azt az előnyét, hogy a lakosság állandóan hirt adott hely­zetünkről. Hol postagalamb útján, hol fényjelekkel. Helyzetünk azon­ban lassan megerősödött. Az orosz gyalogság és páncélosok már elvesz­tették győzelmükben való hitüket s ezekkel a demoralizált erőkkel nem tudják hatásosan támadni vonalain­kat. Elbúcsúzunk a hadosztály parancs­nokától és utunkat folytatjuk az első vonalak felé. Az úton nehéz tehergépkocsik döcögnek. Óvatosan kerülgetik a gránáttölcséreket. A gyalogság tar­talékegységei a házakhoz vonulva éppen most költik el vacsorájukat. Néhány motorkerékpáros száguld, parancsot,jelentést hoznak-visznek. Felettünk gránátok süvítenek. Egy utcasarkon három kilőtt szovjet harckocsi. Nagyon magasan három bombázó berreg a város felett. Szovjetgép? Mindkettő lehet. Az egyik ház ka­iEger, szeptember 14. Érdekes és megkapó szövegű le­velet intézett a Lábbeli Központhoz Debrey István egri cipész és cipő­kereskedő. A levélben tíz pár bárány­bőrrel bélelt csizmához kér anyagot, mert — mint írja — elhatározta, hogy saját költségén ennyi meleg csizmát készit honvédeinknek. Megható a levélben a kérelem indokolása. — Hozzám is eljutott a Főméltóságú Asszony felhívása. A felhívást jól átéreztem. Negyvenhét hónapig küzdöttem az első világ­háború során, mindvégig az arcvo­nalban és mint öreg tüzérnek, ne­kem is sokat fázott a lábam, lát­HÍREK — Hétfőn délután temetik ifjú Károlyi Gyula grófot. Ifjú Károlyi Gyula grófnak Ráckeve határában a Dunából kifogott holt­testét a plébánia templomban tör­tént beszentelés után autón Nagy- mágócsra vitték. Itt lesz hétfő dél­után 5 órakor a temetési szertar­tás, amelyet Harza Lajos dr. pápai kamarás, az elhúnyt nevelője végez- A szertartás után ifjú Károlyi Gyula gróf földi maradványait a kegyúri templom kriptájában helyezik örök nyugalomra. — Kovács István nem kö- nyőradományt kér. Nemrégiben megírtuk, hogy felkereste szerkesz­tőségünket Kovács István nagy­kőrösi gazda, aki sok jószágából kiforgatva most verseit árusítja. Kovács István most újból megláto­gatott bennünket és elpanaszolta, hogy sok helyütt úgy fogadják, mintha könyöradományt gyűjtene. Ez ellen ő tiltakozik, mert neki a versek árusítására a katonák és leventék között engedélye van, különben is verseivel azt akarja elérni, hogy a magyar nép jobb, műveltebb, jelle- mesebb és gazdagabb legyen. — Ez így is van. Csak úgy látszik Eger­ben nem sokan szeretik a verseket. — Mikor nem szabad a ke* reskedőnek becsomagolni az árút? Az iparügyi miniszter ren­deletet adott ki a papiros csoma­golásra való felhasználásának kor­látozása tárgyában. A rendelet ér­telmében olyan árut, amely papír­ban, vagy üveg kivételével szilárd burkolatban (pl. fémdobozban, (fa- áda stb.) csomagolásban kerül for­galomba, kiszolgáláskor tilos papír­ja csomagolni, kivéve, ha a vevő részére egy alkalommal több dara- jot is szolgálnak ki, író és nyomó japírt tilos áruk csomagolására fel­használni. pújában egy öregasszony tetvezi unokája fejét és időnként aggodal­masan pislant az égre. Voronyezs éli izgalmakkal teli mindennapi életét. .. tam megfagyott bajtársaimat és már akkor elhatároztam, hogy ha a jósá­gos Isten hazasegit foglalkozásom­hoz, családomhoz, nem fogok elfe­ledkezni azokról, akiket a Haza helyembe állít. Saját zsebemből fi­zetném ki az anyagok árát és saját kezemmel készítem el a csizmákat,* hogy ha már öreg koromnál fogva magam nem harcolhatok, a munka padján segítsek fiatal baj társaimon. A levél szövegéhez nem kell ma­gyarázat. Csak még annyit, hogy a tíz csizma értéke 1000—1500 pengő körül mozog. Adjon Isten minél több ilyen tündöklő magyart ennek a népnek. * Köszönetnyilvánítás. Mind­azoknak, akik feledhetetlen édes­anyám elhunyta alkalmából részvé­tüket fejezték kis a temetésen való megjelenükkel fájdalmunkat enyhí­teni szívesek voltak, ezúton mon­dok hálás köszönetét. Baráz And­rás. — Egy sebesült katona el­vesztette cipő és petróleum jegyét. Turcsányi Lajos leszerelt sebesült szakaszvezető ma délelőtt a közellátási hivataltól a postáig elvesztette a nevére kiállított cipő és petróleum jegyet. Kéri a becsü­letes megtalálót juttassa el hozzá, Knézich Károly u. 34 sz. alá. Te­kintettel arra, hogy megpróbált frontkatonáról van szó, hisszük, hogy a kérésnek foganatja lesz és a jegyek visszakerülnek a sebesül­ten hazatért katona kezéhez. — Műrost eperfahéjből. Ó- Búlgária nyolc és Macedónia há­rom kerületében, ahol a selyem­hernyótenyésztésre különös gondot fordítanak, a kormány rendelkezése értelmében összegyűjtik a levelei­től megtisztított eperfagallyakat és az erre meghatározott helyeken be­szolgáltatják. A beváltási árat ren­deletileg állapították meg. Amíg a leveleket ugyanis selyemhernyók táplálására fordítják, addig a fenn­maradt gallyakat egy német társa­sággal megkötött szerződés értel­mében és az illető részvénytársa­ság birtokában levő szabadalom szerint műrost előállítására fogják felhasználni. A bulgár kormány re­méli, hogy az eperfahéj feldolgozá­sával jelentékenyen emelkedni fog a belföldi műrosttermelés. — Az Új élet regénytárának hetenként megjelenő 12 filléres fü­zetei kaphatók a Kér. Saftőstővei- kenet könyvkereskedésében. Hirdetéseivel célt ér, ha az EGER-ben hirdet. Negyvenhét hónapig volt a fronton, sokat fázott és most tíz pár meleg csizmát csinál saját költségén egy egri cipész 3 * A Városi Zeneiskola igaz­gatója a nagy érdeklődésre való te­kintettel még egy negyedik zongo­ratanárnőt szerződtetett, Lorenz Ilonka áll. kép. oki. tanárnő sze­mélyében. így a helyszűke miatt kimaradt és új növendékek is felve­hetők. — A Pesti Tőzsde új számá­ban Keresztes Fischer Ferencné, Kelemen Ferenc (Nagykanizsa), dr. Biró Zoltán írtak cikkeket. A Víg­színház részvénytranzakciójáról, az erdélyi útépítési versenytárgyalás­ról, az Erdélyi Földgáz Rt. meg­alakulásáról stb. érdekes cikkek számolnak be. _=IF IIIL lli„_ * Uránia. Keddtől kezdve az előadások hétköznapokon — kivéve szombatot — 4 és 6, — szombaton 2, 4 és 6, — vasárnap és ünnep­nap délelőtt 11, délután 2, 4 és 6 órakor kezdődnek. — Hétfőn a Kadéttszerelem és Magyar-hiradó utolsó két előadása. — Kedden: Iglói diákok Farkas Imre operettje filmen. — Szerdán és csütörtökön: Tisztító tfiz a világhírű énekes Tito Scipa egyetlen filmje és Ufa- hiradó. IRODALOM Bolyai könyvek: Kodolányi János: Baranyai utazás. Kodolányi az az iró, aki mindig teljes önmagát adja: regényben, novellában, vagy tanulmányban min­dig a tisztánlátású, lényeget mondó stiliszta, akit a lélek tüze hajt, ál­dozattal is, de mindig kimondani a teljes igazságot. IJj könyve a ÄBa­ranyai utazás“ fájdalmas tetemre- hívás: a süllyedő nép, a kihunyt öntudat, az elveszett morál, a meg nem született gyermek, — keserű vádjai ennek a könyvnek. Aki töp­reng a magyar sors felett, a test­vér vészkiáltását hallja meg az úti­rajzból. A Bolyai Akadémia köte­lességét teljesitette, mikor kiadta a Baranyai utazást. * Veres Péter: Ember írás. Ami a kellemes meglepetés ennél a könyvnél: nem elvont esztétika — csupa élet. Megfigyeléseiben a kor embere szólal meg koráról s kor­társairól, problémái a napjaink pro­blémái. Az író műhelyébe vezet el Veres Péter: itt izzik legforróbban a történő világ, az író prizmájába gyűjt minden sugarat. Izgalmas la­pokon mutatja be az írói világ vil­lamossággal teli légkörét, megra­gadó lendülettel beszél a tömegéb­resztés és vezetés írói funkcióiról, keresi az alkotás maradandóságá- nak titkait. Örök dolgokat fejteget s különöskép mégis napjaink könyve az Ember és írás. A Bolyai Aka­démia adta ki, ízléses, nemes formá­tumában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom