Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-08-31 / 137. szám

far % pv \7 1 Lili, évfolyam, jf-3?, szám. 18 JV 8 FILLÉR mtfö Trianon 23. 1942, augusztus 31. S1.ÓFIZETÉSI DÍJ i «tg hónapra 1 pengő 90 f, V« évre 4 P, fél­évre 8 P. Egyes számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK SETÉNKÉNT NÉGTSZEB SZERKESZTŐSÉG. Líceum fsz. 3. Tel.: 11. XIHDÓHIVHTHL: Szent János-Nyomás. Telefoni 176. szíjé Csekkszámlái 54.568. Sztálingrádnál egy szovjet- hadosztály vezérkarát elfogták Új fegyvernem a szovjet elleni Sarcokban i olasz gyorsnaszádok a Ladoga-tavon A szombat déltftáni olasz hadi- jelentés első ízben közöl részleteket a Ladoga-tavon harcbavetett olasz gyorsnaszádok hadműveleteiről. A szombatesti római lapok behatóan foglalkoznak ezzel az új fegyver­nemmel és az általuk elért hadi- tényekből arra a kövelkeztetésre jutnak, hogy a gyorsnaszádok min­den körülmények között igen alkal­Amerika és Európa között megszűnik a rádiótávbeszélő-kapcsolat Amerikában, mint Washingtonból jelentik, szeptember 30-tól kezdve megtiltanak minden személyes, vagy kereskedelmi természetű rádió­Eger város képviselőtestülete kegyelettel emlékezett a kormányzóhelyettes hősi haláláról más fegyvernek bizonyultak. Az olasz lapok általában kiemelik ezek­nek a hadműveleteknek a jelentő­ségét és megállapítják, hogy az olasz gyorsnaszádok ténykedése kö­vetkeztében sikerült a Leningrád- ban körülzárt szovjetcsapatok után­pótlását megszakítani. Ezáltal töké­letesítették a finn és német csapatok által Leningrád körül vont gyűrűt. távbeszélő kapcsolatot a nyugati féltekén kívül eső területekkel. — A korlátozás alól mentesítik az Angliával való kapcsolatokat. A sztálingrádi harcokról a véd­erő főparancsnoksága kiegészítőig közli: Német hadosztályok és gyorskö­telékek merész támadással áttör­ték a régóta kiépített ellenséges állásokat és mélyen behatoltak az erőditményrend8zerbe. Az ellenséget megsemmisítőén megvetük. Sok hadifoglyot ejtettünk, köztük egy szovjethadosztály vezérkarát, amelyet a támadás teljesen megle­pett és nem talált kiutat. Az ellenség veszteségei igen sú­lyosak, a hadifoglyok száma óráról- órára emelkedik. A véderő főparancsnoksága közli: A Kuban alsó folyásától délre a német és román csapatok, noha az ellenség erősen ellenállt és a terep nehéz, mégis tovább nyomulnak előre. Sztálingrád térségében gyalogos hadosztályok és gyorskötelékek & légierő nagy kötelékeitől támogatva, erősen kiépített állásokat törtek át és kemény harcokban mélyen be­nyomultak az ellenséges erődrend­szerbe. Kalugától délnyugatra ismételten elutasították nagyobb ellenséges Berlin, augusztus 30. A Volk und Reich című német folyóirat kettős számát Magyar- országnak szenteli. A 110 oldalas füzet igen sok cikket és fényképet közöl Magyarországról, továbbá Ma­gyarország és Németország viszo­nyáról kiváló magyar és német irók és tudósok tollából. A füzet előszavát Kállay Miklós miniszterelnök és külügyminiszter írta. „Ezeket a sorokat, — így szól a miniszterelnök cikke — amelyekkel köszöntöm a Volk und Reich mai számát, széleskörű olvasóközönségét, a Führernél és kancellárnál tett hadiszállási látogatásom benyomásai alatt írtam. Ott láttam a főhadi­szállás apró szobáiban, térképekkel teleborított, festetlen, gyalult asz­talánál Hitlert, a birodalom, a né­gyalogos és páncéloskötelékek tá­madásait. Rzsevnél az ellenség nagy erők bevetésével szombaton is meg­próbálta áttörni arcvonalunkat. A légierők együttműködésével minden támadást részben ellenlökésekkel, visszavertünk. Egy hónap óta tart a rzseví csata és a szovjetcsapatoknak négy-öt hadseregerősségű ember- és hadi­anyag tömeges bevetésével sem si­került áttörniük a német arcvona­lat. Az ellenség térnyeresége sem hadászatiiag, sem hadműveleti szem­pontból nem áll arányban a harcok során elszenvedett ember- és anyag­veszteségeivel. A szovjetnek a sikeres áttörésről szóló valamennyi állítása hamis. Arcvonalunk zárt, mig az ellenség támadóereje egyre jobban lanyhul. Július 30-a óta ezen a harci térsé­gen 1572 szovjet páncélost lőttünk ki, illetve repülő- és légvédelmi kötelékek pusztították el azokat, avagy közelharcban semmisítettük meg őket, 547 repülőgépet lelőttünk, míg ugyanaddig 25 gépünk veszett el és rengeteg hadianyagot pusztí­tottak el a német elhárító tűz és a német légihaderő támadásai. Az ellenség véres vesztesége szokatla­nul nagy. met nép nagyságát, a győzelem biz­tonságát, amelyben csak az kétel­kedik és kételkedhetik, aki nem hisz a világ jövőjében, nem hisz Európa újraéledésében. Mi magyarok pedig hiszünk, mint ahogyan mindig részesei voltunk Szent István óta ezer éven át min­den küzdelemnek, amely Európát a Kelet inváziójától meg akarta véde­ni. Ma is elöljáró részesei akarunk lenni ennek a mai világot, kultúrát és civilizációt mentő küzdelemnek. Köszönöm a Volk und Reichnek, hogy ezt a számot kiadta. Akik bennünket, magyarokat ismernek, azok tudom, hogy örömmel fogják kezükbe venni. Akik pedig rólunk véleményt akarnak alkotni, azokhoz az a kérésünk, hogy előbb ismer­kedjenek meg velünk, amihez segít ez a kezükben levő szám is.“ Eger város képviselőtestülete szombaton délután 4 órakor- tar­totta augusztusi rendes közgyűlését dr. Kálnoky István polgármester elnökletével. A közgyűlést a szokott nyári kép ellenére is a megilletődöttség han­gulata fogta el, amikor az elnöklő polgármester megnyitójában meg­emlékezett a kormányzóhelyettes hősi haláláról és méltatta a nemzet iránti hősi szolgálatát. — Az ezeréves magyar birodalom alapítójának és szervezőjének név­ünnepén — mondotta, — amidőn emelkedett lélekkel és szívvel hála­imát rebegtünk az isteni Gondvise­lésnek, hogy jobb sorsra érdemes nemzetünket a történelem váltakozó forgatagában, itt a Duna medencé­jében annyi vész és pusztulás elle­nére is fenntartotta, az éter hullá­main át egy megdöbbentő és porig lesújtó hír járta át szívünket és lelkünket: vitéz nagybányai Horthy István repülöfőhadnagy, Magyar- ország kormányzóhelyettese, f. évi augusztus hó 20-án, a kora hajnali órákban a Szarmata síkságon, a haza védelmében hősi halált halt. — A mosoly megfagyott az ajkakon, az ünnep örömét a sötét gyász ko­mor és leverő érzése váltotta fel, mert ennek az országnak minden hű fia érezte, hogy ez a tragikus sorsú nemzet ismét elveszített va­lakit, akit egyéni adottságainál, jelleménél, bátorságánál és kiváló szellemi és fizikai képességeinél fog­va a nemzet jövendő sorsának irá­nyítására alkalmasnak és képesnek tartott. — A nemzet évezredes történel­mében ismét a nemzeti megpróbál­tatások súlyos óráit éljük. Olyan pillanatokat, midőn egy ország jö­vendőjéről és sorsáról van szó s amidőn a pillanatnyi erőfeszítés ta­lán évszázadokra alakíthatja ki a jövendőt s amidőn céltudatos és eredményes munkát csak úgy vár­hatunk és csak az esetben remél­hetünk, ha ezért a jobb jövendőért folyó küzdelemben a nemzet egész társadalmát sikerül sorompóba állí­tani s amidőn úgy kint a vérziva­taros csatamezőn, mint az itthoni nélkülözések frontján, mindenki száz­százalékig megteszi a maga köte­lességét. — Sorsdöntő pillanatokat élünk; mert ma nemcsak nemzetünk jövő­jéről, de a nyugati keresztény civi­lizáción felépült kultúra sorsáról s ezzel együtt keresztény és nemzeti létünk vagy nemlétünk kérdéséről van szó. — Ebből a kötelességteljesítésből adott példát vitéz nagybányai Horthy István, Magyarország kormányzó­helyettese, amidőn az isteni Gond­viselés által nyújtott legnagyobb földi ajándékot, az életét áldozta fel, hogy ezzel nevét kitörölhetetlenül Kállai] Miklós miniszterelnök: A győzelem biztonságában csak az kételkedhetik, aki nem hisz Európa újraéledésében

Next

/
Oldalképek
Tartalom