Eger - hetente négyszer, 1942/1
1942-06-22 / 98. szám
A ß Ä 8 PILLÉK Eger, Lili. évfolyam, 98. szám. * Hétfő * Trianon 23, 1942< június 22. SLŐFIZETÉSI DÍJ« «SS hónapra 1 pengő SO f, 7« évre A P, félévre 8 P. Egges számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGTSZEB SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefoni 176. szám. Csekkszámlát 54.558. „Eger város falai közé győztesen, dicsőségesen fogunk visszatérni11 — mondotta az egri honvédalaknlatok parancsnoka Zászlók, virágok és könnyek között, lelkesen és büszkeséggel búcsúzott Eger város és Heves vármegye közönsége a harctérre induló honvédalakulatoktól Az ország, a vármegye és a város színei díszítették az impozáns Kossuth-teret, az ország, a vármegye és a város címerei ragyogtak a hatalmas méretű zászlók között, virágfűzérek és lombfűzérek pompáztak köröskörül, a házak ablakaiban nemzeti szinű szalagok, az ablakok párkányán szőnyegek díszlettek. A házak mindenfelé zászló- díszben állottak. így várta Eger szombaton délután 5 órakora harctérre induló honvédek ünnepélyes búcsúztatását. A honvédcsapatok teljes menetöltözetben felsorakoztak a széles téren. Az egyházi, katonai és a polgári előkelőségek a minorita templom és a városháza között elhelyezett ülőhelyeken foglaltak helyet. A társadalmi testületek és egyesületek küldöttségei zászlóik alatt jelentek meg az ünnepélyen, közöttük a jogakadémia lövész századának diszgyenruhás küldöttsége. Az iskolák ifjúsága is zászlók alatt vonult ki a .nevezetes ünnepélyre. A honvéd alakulatok feszes sorokban állottak fel. A jobb szárny előtt egy hadapród tartotta a csapatzászlót, mellette egy zászlós állott feszes vigyázzban. Ünnepi hangulat, a búcsúzás megható érzése töltötte be a tömegesen megjelent polgárság lelkét. Mindenkinek volt valakije azok küzött a daliás katonák között, akik a téren zsinóregyenes sorokban felsorakoztak. A fogadás Alig hogy elütötte az öt órát a toronyóra, kürt harsant a csandbe. Vigyázzt fújt a csapatkürtös, azután a díszjelet harsogta trombitája. A jobb szárny felől megérkezett a csapatok parancsnoka. Vezényszavak pattognak: Vigyázz! — Jobbra nézz! — Puskával tisztelegj ! Feszes vigyázzba merevedik minden honvéd és mint egy ember, pontosan, szabályosan hajtják végre az előírt mozdulatokat. A jobbra mozduló sisakok alól kemény tekintetű, csillogó magyar szemek követik a legmagasabb rangú elöljárót, aki segédtisztjének és törzsének kíséretében tisztelegve megy végig a századok előtt. A szemlélő parancsnok tekintete néha-néha keményen belemélyed a honvéd szemébe. Szinte szikráznak ennél a találkozásnál a férfiszemek. Érzi a parancsnok is bizonyára, hogy ezek & honvédek acélos izmu, acélos lelkű hős katonák lesznek a harcokban. A parancsnok végig haladt az arcvonal előtt, azután megállott közepén, pont a minoriták temploma előtt, s ekkor a honvédzenekar rázendített a legszebb magyar imádságra, felzúgott a kürtök és trombiták torkából fölséges szárnyalással a magyar himnusz. Feszült vigyázzban, tisztelegve hallgatta honvéd és polgár a Demzeti imádságot. „Végezzetek |ó munkát, lérllmnnkát, magyar munkát! — Honvédek! — A viszontlátásra!" Dr. Hedry Lőrinc főispán búcsúbeszéde a harctérre induló katonákhoz parancsszó. Indulnotok kell. Tudjuk, hogy Ti ugyanolyan bátor, hős katonák lesztek, mint apáitok voltak és most Ti védelmezitek meg azt, ami nekünk legszentebb: a magyar földet. Mindannyian tudjuk, hogy Ti ott, az idegen orosz földön nem idegen érdekekért fogtok harcolni, hanem azért, hogy házatok ne legyen füstölgő romhalmaz, és a Ti gyermekeitek ne legyenek csavargó, rongyos koldusok, hanem emberhez méltón élhessenek ezen a földön, emberek, boldog és szabad emberek, magyarok lehessenek. — Ha majd ott kinn látni fogjátok azt a pusztulást, amelybe Oroszországot a szovjet döntötte, Ti magatok állapítjátok meg, hogy hová süllyedhet nyomorában egy félrevezetett és a kommunizmus bilincseibe vert nép. Akkor erős elhatározás kél szívetekben, hogy ezt a poklot, ezt a sorsot, ezt a nyomort elhárítjátok a magyar nemzetről. — Bízunk bennetek, honvédek, bízunk bennetek Eger helyőrsége, Eger város házi ezrede, Dobó István késői unokái, Heves vármegye szülöttei; bízunk bennetek, hogy megteszitek azt, amit tőletek vár a magyar haza. Nézzetek arra a várra, amelynek szürke bástyái még ma is hirdetik és amíg történelmet írnak, örökké hirdetni fogják az egri hősök nevét, — nézzetek Dobó Istvánra itt, mellettetek álló bronz szobrára, aki hős katonáival, a Ti nagy elődeitekkel százszoros túlerővel szemben megvédelmezte Eger várát. Nézzetek oda és láthatjátok az ő dicsőséges példáikból, hogy nincs túlerő, ha férfiak, magyarok állnak a gáton, hősi bátorsággal szívükben. Honvédek, testvérek, nektek van a világon a legjobb fegyveretek, amely felül múl minden más harcieszközt: a 2i bátor magyar szívetek, amely amíg dobog, mindig a hazáért, az otthonért dobog és annak védelmében mindenkor élni és halni kész. — Bízunk bennetek, honvédek, és ígérjük nektek, hogy megadunk mindent, amire odakünn szükségetek lehet. Mi tűrünk, nélkülözünk, ha kell, járunk fatalpú cipőben, de Ti ott semmiben szükséget ne szenvedjetek, ne nélkülözzetek. Mi most ketté osztjuk a szívünket és szeretetünk egyik felét elküldjük veletek messze idegenbe, hogy közétek varázsolja az otthon meleg hangulatát, elhozza közétek kis falutok templomának esthajuali harangszavát, a hazatérő nyáj kolomp- jának szavát, elviszi közétek szeretteiteknek mindennél kedvesebb szavát oda is, hogy kísérjen és óvjon benneteket és hozzon vissza épségben közénk, szeretett otthonotokba. Szeretetünk másik részével pedig körülvesszük azokat, akiket Ti itthon hagytok, családotokat, a kis gazdaságtokat, műhelyeteket. Minden községben megalakítottuk ebből a célból a Bajtársi Szolgálatot, minden ügyes-bajos dolgotokban forduljatok ehhez a bajtársi szolgálathoz bizalommal. — Búcsúzunk Tőletek, de büszke és boldog örömmel nézünk szemetekbe, büszkén és örömmel, mert Ti vagytok a mi büszkeségünk, Ti vagytok a mi örömünk. Nem sírunk a búcsúzásnál, férfiak szemébe, katonák szemébe nem illik a könny. Most nem sírunk, hanem büszke örömmel nézünk végig kemény se- raitokon és reményteljes bizalommal szorítjuk meg erős kezeiteket. Mi majd csak akkor sirúuk, ha Ti visszatértek győztesen, de akkor a visszatérésnek és a diadalnak örömétől hulljanak szemünk könnyei. — Óvjon és védjen benneteket a magyarok Istenének áldása. Kisérjen benneteket utaitokon a hadiszerencse. Végezzetek jó munkát, férfi munkát,magyar munkát! Honvédek! A viszontlátásra! „Óvjon és védelmezzen a magyarok Istene!" Dr. Hedry Lőrincné megkoszorúzta a csapatzászlót Ezután magyar ruhában megjelent a városház erkélyén dr. Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánja és búcsúszavakat intézett Heves vármegye és Eger város közönsége nevében a harctérre induló honvéd- csapathoz. A beszédet a Kossuth-tér minden részén, sőt a mellékutcákon is hangszórók közvetítették. A főispán mély hatású beszédében ezeket mondotta: — Honvédek! Bajtársak ! Magyar véreink! — Toborzót fúj a trombita országszerte és katonavonatok szállítják a honvédeket a kötelességteljesités, a becsület mezejére, messze harcterekre. Tihozzátok is eljutott a A főispán beszéde leikébe markolt minden hallgatójának. Könny ragyogott a közönség szemében a férfias magyar beszédben kifejezett érzésektől. A beszéd után a zászlótartó a zászlós tiszt kíséretében díszlépésekben haladva vitte a csapatzászlót végig az arcvonal előtt, a minoriták templomának lépcsőjére, s itt dr. Hedry Lőrincné a hevesmegyei asszonyok és leányok nevében megkoszorúzta a csapat
