Eger - napilap, 1941/2
1941-09-22 / 150. szám
Eger, LIL évfolyam, 150, szám. Asa S fillér ♦ Hétfő ♦ Trianon 22, 1941. szeptember 22, ELŐFIZETÉSI DÍJt sgg hónapra 1 pengő iO fillér, negyedévre 1 pengő. Egges számi hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz.3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefont 176. szám. Csekkszámla: 54.558. A holnap I Széchenyije * írta: dr. Kapor Elemér Kegyelet, emlékezés, méltatás volt a nemzet elmúlt vasárnapja, azzal a tértivel kapcsolatban, akinek legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth adta a megtisztelő és egyedülvaló jelzőt: a legnagyobb magyar. Széchenyi István, a véletlenül és vétlenül grófnak született magyar lelkiismeret születésének 150. évfordulója előtt állt meg tegnap a nemzet, hogy tovább haladjon a kegyelet perce után, több erővel, tisztábban és eltökéltebben az ő ütján. Hogy mit jelentett Széchenyi munkája a múlt században, mit jelent ma s hová fog nőni a jövőben, azt egyelőre felmérni nem lehet. A fiatal arisztokrata és huszártiszt köny- nyü és züllött bécsi életébe ügy vágott bele a magyarságtudat, mint a villám s ettől .a perctől fogva égni kezdett maga is, hogy világítson minden magyarnak. Európai utazásának tapasztalatai a kétségbeesés erejével rázták meg, ha ösz- szehasonlítást tett a hazai viszonyokkal. „ Elvész az én népem, kiáltott fel a gyötrődés poklában, el- vész, mert tudomány nélkül való.“ Soha mélyebben, soha igazabbul nem kondította meg senki az időt népe feje fölött, mint Széchenyi ebben a mondatában. És soha eddig még senki nem akadt, aki ennek a szörnyű tapasztalatnak következményeit olyan emberfeletti munkával vonta volna le, mint éppen ő. A bécsi udvarban szédelgő, hit- bizományokért udvarlő főnemesség nulla volt a nemzeti élet szempontjából, a „nemzetet“ fenntartó középréteg kifelé az ellenállás hősi pózában szoborkodott, befelé disznótorba és bő pipába süllyedve, adózunk — nem adózunk — vitába merülve pusztán a magyar nyelv fenntartása szempontjából jelentett értéket, bár annak megújítására és gazdagítására képtelen volt, mert nem voltak magasabb szintű fogalmai. ó, milyen bukott világ, ahol az anyanyelven való puszta beszéd érdemnek számítható, hogy enyhítse a történelem s az utókor lesújtó ítéletét! A nemzetből kirekesztett jobbágyság milliói nem tudtak feltekinteni az igából, amelyet vou- szolniok kellett. Széchenyi azt mondta ekkor: lenyesik szárnyamat, lábamon járok. Levágják lábamat, kezemen fogok járni. Kiszakítják kezeimet, hason fogok mászni. Csak használhassak. Megrendítő ez az elszántság, de érthető. Aki a művelődést akarta itt megfogóztatni a magyar homokon, nem jöhetett kisebb elszánással. — Aki nemzetet akart faragni ebből a keményfejű nációból, nem mérhette szét magát kevesebb önfeláldozással. „Ha én a közjóért annyit, vagy többet akartam tenni, mint sok más, hárította el szerényen a lelkesedö- ket s túl-méltatókat, az nem vala érdem. Mert nagy jószágokba óriásán beleülni nem volt felette szövevényes mesterség.“ Nem volt a műveltség kerekének egyetlen küllője sem, amibe bele ne kapaszkodott volna, hogy előbbre gördítse nemzete sorsát. Az európai értelemben vett gazdasági élet megalapozása, a Tudományos Akadémiával a tudományos irodalmi és művészeti élet felserkentése, a nemzet színházának felépítése. a kaszinókkal .a .kisebb szellemi gócpontok megteremtése, a lóversenyekkel a lótenyésztés fellendítése, a Lánc-híd, a tiszai hajózás mutatták azt a mindenre kiterjedő figyelmet, amelyet Széchenyi lángelméje a felemelkedés minden területére sugárzott. De sokkal sűrűbb volt az ősanyag, a nemzeti elmaradottság, kényelem és szűkfejűség ősanyaga, hogysem egyszerre keresztül tudott volna rajta vágni huszárosán. Közbejött a nagy nemzeti szabadságharc, a nemzet könyv helyett a kardot választotta, Széchenyi helyett Kossuthot, mert mindig jobban szeretett odaütni, mint odaülni a tudást megszerző munka mellé. A szabadságharcért mindemellett nem volt kár. A nemzet hősiességének és elszántságának, hadi erényeinek örök időkre szóló dicsősége maradt s első vérszerinti pecsétet kötött a felszabadított jobbágyságból besorakoztatott elnyomottak és a nemesség között. A jobbágyság nemzetiesülése nem ment volna oly könnyen, ha ez a közös véráldozat elmarad. Széchenyi mindenesetre elbukott a látszólagos tények szerint, helyesebben hátrább szorult a nagy nemzetépítő reformokkal. Szellemét tisztán tartani, az európai haladás párhuzamos sínjein tovább vezetni minden tisztafejű, becsületes nemzedéknek kötelessége. Mert ha sikerült is a gazdasági életet felépíteni, bár a liberális gazdasági rendszer már sok hibájával érkezett a magyar földre, Széchenyi munkája, tervei még csak felében haladnak előre s a meglévő eredmények is sokszor elsüllyednek, elnyálkásodnak a kisemberség, a kispolgárság, a kismagyarság hínárjában. A lóversenyeknél a tenyésztés nemesítése helyett az üzleti nyereségre tolódott a főérdeklődés. Szenvedély lett, nyerészkedési alkalom, ahol kisexisztenciák pénze úszik el, divatbemutató, ahol megcsillogtatják új ruhájukat a dámák a gentlemanok hódító szürke zsakettje mellett, s hivatása magaslatán áll-e tudományos és nemzeti szempontból egyaránt a Magyar Tudományos Akadémia, amely nem vette fel tagjai sorába a nemzeti lélek eredeti forrásait őrző népdalkincset összegyűjtő európai szenzációt: Kodály Zoltánt; a Lánchídról a liberális gazdasági rend nyomorultjai ugranak a Dunába s a kaszinók, ó, a kaszinók közül mennyi lett a vidék szellemi életének örökké forró pont jává s mennyi lett a feleséget únó férfiak örökös kártyacsatáinak cigarettacsutkás csataterévé. Hol van, a parasztság a föld okos művelésétől, hol a középosztály a vezetésre érdemességtől, a műveltség teljességétől, könyvtelen szobáival, giccsekkel tömött falaival és az egymás marásával, mert nincs miről beszélnie, nincs tárgyi témája a világ ezer dolgai közt a műveltség emelkedett szócseréjfeben. Hány embernek kell még jönni a hasoncsúszás hitével és elszántságával, hogy egyszer felérjen és nemzetté érjen a magyarság, ahová érnie kell. De ezek az emberek jönnek és — sokasodnak. Egy-egy ilyen Széchenyi emlékezés újabb és újabb táborait teremti meg a dolgozóknak, újabb lendületet ad az előrehaladásnak. Csak egy alapelvet kell feltétlenül elismertetni és minden egyéb elé helyezni s ez az, hogx a köz javáért, műveltségéért, a nemzet felemeléséért végzett munkát, egyetemes kitérj erztésben a munkát illeti a becsület és tisztesség első számú babérkoszorúja. A német hadseregek közelednek Kharkovhoz Newyork, szeptember 22. A newyorki sajtó bőséges tudósításokban számolt be a német győzelmi hírekről s azt írja, hogy a német hadseregek közelednek Kharkovhoz és a Don-medencében fekvő iparvidékhez. A New York Sun hangoztatja, hogy a legnagyobb veszélyt a Szovjet nagy ipartelepéinek elvesztése jelenti. kel. Az ellenség heves áttörési kísérletei kudarcba fúltak. A hadifoglyok száma és a hadizsákmány tömege óráról-órára nő. A hajóhad egységei mélyen behatoltak a Finn-öbölbe, megerősítették az akna-záróövet és biztosították a Balti-tenger szigetei ellen indított hadműveleteket. A légi haderő Krímtől északnyugatra elsüllyesztett egy előőrshajót, egy ágyúnaszádot és három kereskedelmi hajót, összesen tízezer tonna tartalommal, azonkívül találatot ért el egy szovjet torpedórombolón. Isztambul, szeptember 22. A Fekete-tengeren számos, menekültekkel telt halászbárka igyekszik elérni a kaukázusi partokat. A Krim- félsziget menekültjeivel teltek meg a bárkák. A Kaukázusban azonban Elérték az Rzovi-tengert a Krim-félszigettől keletre a német csapatok Vezéri fohaaiszallas, szept. zz. A véderő főparancsnoksága közli: A német támadó arcvonal déli szárnyán elértük az Azovitengert. Ennek előfeltétele volt az a hősi küzdelem, amelyet egy gyalogsági hadosztály folytatott, amikor Berisz- lam mellett Chersontól 60 kilométerre északkeletre a legsúlyosabb körülmények között átkelt a Dnyeper széles alsó folyásán. A Kievtől keletre és délkeletre körülzárt ellenség megsemmisítése tovább folyik. A nyugatról Kievbe hatolt német kötelékek áttörtek a Dnyeperen kelet felé és egyesültek sl Dpsnán át északról támadó erőkHalászbárkákon menekül Krim-félszlget lakossága az Odesszából behurcolt pestis elől n kaukázusi kikötőket elzárták a menekülök elöl
