Eger - napilap, 1941/2

1941-08-29 / 136. szám

Eger, LIL évfolyam, 136, szám.

ÄRA 8 FILLÉR

♦ Péntek * Trianon 22, 1941, augusztus 29.

ELŐFIZETÉSI DÍJs $gg hónapra 1 pengő 90 fillér, neggedévre 1 pengő. Egges szám« hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

POLITIKAI LAP, MEGJELENIK HETENKÉNT NÉGYSZER

SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefont 176. szám. Csekkszámla: 54.558.

Magyarország Hivatása a Dima- medencébe®

Az új németnyelvű magyar folyóirat, a Donaueuropa első számának vezető helyén Bárdossy László miniszterelnök értekezik Magyarország hivatásáról a Dunamtdencé- ben. A cikk bevezetésében rámutat a miniszterelnök arra, hogy a magyarság mindig tudatában volt annak, hogy geopolitikai adottságai olyan küldetéssel ruházták fel, amelynek jelentősége egyformán kihatott nyugat felé és a tőlünk keletre és délre lakó népek életére. Ez a küldetés katonai és kulturális feladatokat ró nemzetünkre. A magyar karddal a kezében állította meg mindig a keletről nyugat felé törő hatalmakat, amelyek az európai kultúra eltörlésére indultak s harcaiban nem egyszer rokonnépekkel is szembe kellett szállania. Véd- tük a nyugati keresztény műveltséget s nem egyszer mentettük meg az egyetemes európai kultúrát. Kelet és dél felé viszont mi voltunk a közvetítői a nyugati kultúrának s az európai műveltség áldásait elvittük Délkelet-Európába, ha kellett, a fegyverek erejével is.

A magyar erő évszázadokon keresztül fenntartója volt a Duna- medence áldásos békéjének s ezzel lehetővé tette az építő munkát. Összekötő kapocs voltunk nyugat és kelet között s nagy és gyümölcsöző feladatainkat mindig önzetlenül teljesítettük. A magyarság hivatástudata nem aludt el a trianoni keserves esztendőkben sem, vállaltuk akkor is azokat a kötelezettségeket, amelyeket nagy történelmi küldetésünk rótt a vállaink- ra. A legutóbbi két évtized nehéz éveiben — írja a miniszterelnök — elmélyült az a meggyőződésünk, hogy a Dunamedencében nem alakulhat ki soha természetes egyensúlyi állapot anélkül, hogy a magyarság részére ne biztosíttassék feladata teljesítésének lehetősége. Akik ismerik a Dunamedence helyzetét, azok tisztán látják, hogy Délkelet-Európában erős Magyar- ország nélkül nem képzelhető el alkotó fejlődést lehetővé tevő tartós béke.

A megnagyobbodott Magyarország, melyben a honvéd ismét a Kárpátok ormán áll sa Bácskában is miénk a régi történelmi határ, katonailag és gazdaságilag is annyira

megerősödött, hogy teljesítheti nagy hivatását. Eleget tehetünk nemcsak történelmi küldetésünknek, hanem „ismét megnyílik előttünk a nyugat és a kelet közötti egészséges egyensúlyállapot biztosításához szükséges közvetítő szerep teljesítésének lehetősége.^

A miniszterelnök a továbbiakban azt fejtegeti, hogy Magyarországnak egészen könnyű hű maradni hagyományos szerepéhez, könnyebb, mint a múlt századokban volt, mert 1919-ben éppen a magyarok voltak az elsők, akik sorompóba álltak az uj világrendért.

A bolsevizmus szörnyű hónapjai

után hitvallást tett a magyarság a nacionalizmus, a nemzeti életre- forma mellett s azóta is élharcosa a keresztény nemzeti gondolatnak. Az új Európáért folyó mostani háborúban tehát Magyarország nem újoncként vesz részt, hanem a régi harcos meggyőződésével és tapasztalataival gazdagon küzd a világot újjáalakító eszmék diadaláért. Teljesítjük küldetésünket a Dunamedencében és hivatástudatunkat ugyanaz az önzetlenség jellemzi, a- mellyel szolgáltuk eddig is Európát és az új európai rend egyetemes érdekeit!

látusnak is. Hosszú éveken, évtizedeken át közvetlen szolgálatot teljesített egymás után két főpásztornak az oldalán az egyházmegye kormányzásában s mint érseki irodaigazgató került székesfőkáptala- nunk stallumába; mikor pedig ettől a tisztétől megvált, mindaddig, amig a betegség le nem törte, elnöke volt a szentszéki bíróságnak, amely hivatva van a hívek házassági pereiben ítélkezni és az anyakönyvi ügyek rendezésében intézkedni; s ugyancsak elnöke volt a tanítók fegyelmi ügyeiben II. fokon ítélkező egyházmegyei bíróságnak is. Lelki- iismeretes kötelességtelj esitésével főpásztorának elismerését s mindnyájnak becsülését vívta ki a maga számára és erős a hitünk, hogy az Örök Bíró irgalmát is kiérdemelte. Amikor tőle ím most búcsút veszünk, imádságos lélekkel fohászkodunk fel, hogy legyen örök jutalma az Űr, Kinek egész életén át hívséges szolgája volt.

— Bidárcsik Imre halálával szé- kesfőkáptalanunkban bekövetkezett fokozatos előlépések folytán meg- üresedet utolsó mesterkanonoki széket bölcs fópásztorunk javaslatára az Apostoli Szentszék Szentgyörgyi József tiszteletbeli kanonoknak adományozta, annak a papnak, aki nemcsak az egri egyházmegyének dísze, hanem munkás életével az egész magyar papságnak is példaképe. S nekem különös örömöm, hogy javadalmába ót éppen én iktathatom be, kinek immár csaknem fél-emberöltője hűséges munkatársam elsősorban ís az egyházmegyei tanügy irányításában.

— Hármas munkakör az, amelyet új kanonok-társunk itt Egerben eddig betöltött s ezeknek mindegyike olyan, hogy egy-egy embernek is próbára teszi az erejét. S ezekben a munkakörökben nem éppen mindig a legkedvezőbb egészséggel, de annál erősebb lélekkel, hivatásszeretettel és bölcsességgel Szentgyörgyi József mindig tökéletes munkát végzett.

— Nemcsak én állapítom meg, aki talán elfogultsággal is vádol- tathatom, hanem bizonyságot tehetnek erről az Actio Catholica-nak itt megjelent országos vezetői is, hogy az egri egyházmegyei Catholic* Ac- tioban van a legtöbb élet és az példaképül szolgál az ország többi egyházmegyéjének. Ennek a lüktető életnek pedig lelke és irányító szelleme Szentgyörgyi József, aki kezdettől fogva, mint az Actio Catho„Mindig olyan papokat neveljen az egyházmegyének, amilyen ö maga!"

— mondotta vitéz Subik Károly prelátus Szentgyörgyi József kanonoki beiktatásán

Eger, augusztus 29.

Tegnap délelőtt a főkáptalani szentmise után díszes ünnepséggel iktatták be kanonoki stallumába az egri főszékesegyházban Szentgyörgyi Józsefet. Az ünnepségen megjelentek a főkáptalan tagjai, az új kanonok rokonai, barátai, hívei és tisztelői nemcsak Egerből, hanem Mezőkövesdről és több vidékről is. Képviseltette magát az Actio Gatholica országos központi vezetősége is. Az egyesületek, amelyeknek Szentgyörgyi József tagja, testületi zászlójuk alatt jelentek meg a beiktatási ünnepélyen.

Az installációt vitéz Subik Károly pápai prelátus, apát, oldalkanonok végezte, aki a következő szavakkal iktatta be az új kanonokot:

— Alig négy hónapja annak, hogy hatalmas ág szakadt le székes- főkáptalanunknak közel évezredes fájáról, amelyet a hagyományok szerint Szent István királyunk ültetett ide a Mátra és a Bükk találkozásának a tövébe, mikor megvetette alapját az egri püspökségnek és a kései századok folyamán oly sok vérrel öntözött egri várudvaron felépítette Eger első székesegyházát. S ím az életerős fa az Apostoli Szentszék kegyelméből most új hajtást hozott, bizonyságául annak, hogy törzsét a szu nem kezdte ki s gyökérzete a hosszú évszázadok viharai alatt is ép maradt.

— Ennek pedig az a magyarázata, hogy székesfőkáptalanunk eleven organizmus és az Egyháznak olyan intézménye, amely benne gyökerezik az Egyház alkotmányában. Jöhetnek vészek, vérzivataros idők, amelyek próbára teszik, sőt miként Muhi és Mohács, meg is rázkódtat- ják az Egyházat itt a magyar földön, de azt megtörni soha nem fogják. Amíg pedig az Egyház áll s benne egyházmegyénk, székesfőkáptalanunk a természet rendje szerint tagjaiban folyton megújulva szolgálni fogja azt a hivatást, amelyet számára az egyházi törvénykönyv előír.

— A szent kánonok szerint a székesfőháptalan tanácsadó testület« a főpásztornak és annak tagjai segítőmunkatársai az egyházmegye sokoldalú kormányzásában. Nincs közöttünk egy sem, akinek ne volna meg a maga hivatali beosztása és azokat az éveket, amelyek más hivatáságban, a világi rendben legtöbbször már a nyugalomnak esztendei, közülünk senki sem tölti tétlenül. Ez csak azok előtt nem közismert, akiknek nincsenek szemeik a látásra és füleik a hallásra, s épen ezért a székesfőkáptalanban csak olyan, a jórészt élemedett korban lévő papoknak a gyülekezetét látják, akik itt a székesegyházban délelőtt és délután a napi officiumot mondogatják.

— Munkás élet az előfeltétele annak, hogy bárki is az egyházmegye papjai közül a székesfökáptálán tagja lehessen és akit a Gondviselés a stallumba emel, annak még hajlott korában is, amíg csak Isten egészségének kedvez, felelősségteljes munkában telik minden napja.

— Ilyen munkás élete volt a közülünk eltávozott Ridárcsik Imrepre-