Eger - napilap, 1935/2

1935-09-29 / 154. szám

«8 a 10 FILLÉR Eger, KL VI. évfolyam 154. szám * Vasárnap ♦ Trianon 16, 1935 szeptember 29, ELŐFIZETÉSI DlJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EQY HŐNAPRA » 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. —EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. — POSTA- TAKARÉ KPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54.558. GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FÖLD SZINT 3. SZÁM. - TELEFON: 11. KIADÓ­HIVATAL: EGER, LÍ­CEUMI KÖNYVNYOM­DA. — TELEFON: 175. — GYÖNGYÖSI SZER­KESZTŐSÉG és KIADÓ­HIVATAL : SZABÓ JÓ­ZSEF, SZT. BERTALAN U. (ÚJ KATONA-HÁZ.) A piaci útépítés késedelme már nemcsak a kereskedők érdekelt sérti, de az áthelyezett Ideiglenes piac közegészségügyét Is súlyosan veszélyezteti Az illemhely mellett, földről árulják a tejet Sürgős és erélyes intézkedést vár Eger társadalma, mert a helyzet már-már tarthatatlan Magyarország Európa sorsdöntő napjaiban. Minden jel arra mutat bogy moat dől el Európa aoraa. His- tőriai jelentőségű problémák zaj- lélát kell tapasztalnunk az egész világon a nem lesz érdektelen a nagyvilág életében szemlélni a bis magyar életet. Minden jel arra vall, hogy el­kerülhetetlen az abesszin-olasz háború. A nemzeti érzésben meg­erősödött olasz nép, beleszorítva egy szűkreizabott földrajzi ha­tárvonal keretébe, nem tudja sza­pora népét megfelelő életkörül­mények közé juttatni. Nem a vé­rengző háború hődítő terve, ha­nem egy kultúrában nagyranött ország művelt népességének élete és egy rabszolgasorsban síoy- lődő, az afrikai alacsony erkölcsi fokon élő nép felszabadítása, a kultúra felé valő irányítása itt a főprobléma. Szóval: egy erköl­csösebb és kultűráltabb s gazda­ságilag életerőiebb jövő érde­kében immár nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen az afrikai háború. Minket ez a kérdés annyiban érdekel, hogy az az állam keve­redett bele ebbe a háborúsnak látsző konfliktusba, amely a tria­noni békeszerződés megkötése után elsőnek állott mellénk. A baráti Olaszország minden élet - megnyilvánulása közelről érde­kel bennünket és így érdekel az abesszin viszály is. A mai idők nagy politikai megnyilatkozásai­nak ez a legjelentősebb pontja. Ezzel azonban összefüggnek más súlyos problémák is. A Földközi- tenger vizein páccélkoloszusote szörnyű ágyűtesteiúsznak sGib- raltár megerősített, harcrakész bástya lett, a Szuezi-osatornán egymás után űtznak ezer és ezer lelket szállító hajók, kialakulat­lan az egyes európai államok felfogása az adott helyzetben ■ itt van megoldásra várva a nagy dunai kérdés, amely közelről érint bennünket, a minket kör­nyező államokat,deérinti Francia- országot, Németországot, Olasz­országot, Angliát s kivétel nélkül minden európai államot. Bátran használhatjuk a már elcsépeltnek látsző hasonlatot, mert most valóban találó: vajúd­nak a hegyeit * nem tudjuk, hogy a szörnyű viiágrengéiből mi fog megszületni. Egyet azon­ban szomorúan tapasztalnunk kell. A világhistőria e tenger- rengésében a magyar nemzet kis sajkáját belpolitikáiig nem engedik nyugodt vizekre jutni. Korántsem azok a nagy mozga­tó erők, amelyek a tengerren­gést előidézték, hanem belülről igyekeznek felkorbácsolni okta­lan és céltalan módon olyan el­lenzéki próbálkozások, amelyek vagy a szűk látókör kicsinyes horizontjába estek bele, vagy tu­datlan elvakultság homályosítja el tisztalátásukat. Szinte komikusnak tűnne a ma­gyar ellenzék e szűk horizontú akciója, ha nem látnánk meg benne a lehangolóan szomorú valóságot. Amikor minden szempont azt parancsolja,hogy némuljanak el a kisded pártpolitikai játékok okvetetlenkedö viharai, szomo­rúan kell tapasztalni, hogy egye­sek részéről a hatalomratörés, a személyes ambíciók kielégíté­sének lankadatlan igyekezete a nyugodtahb időkben sem szank­cionálható intrikák, alattomos tá­madások ős magyar a magyar­ral valő szembeállítása tapasz­talható. Ezek bizony nem s ílu* sós közéleti tünetek olyan idők­ben, amikor a világ sarkainak bigyulladásátől lehet tartani. Egyetlen zokszót sem ejtenénk, sőt sóvárognánk az olyan meg­nyilatkozások után, amelyek a világ nagy problémáival foglal­kozva, a kis magyar életet szol­gálnák a világ nagy vajúdó ba­jában, de sajnos, kicsiny politikai epigonok hirdetnek nagy hangon kis mondanivalókat s dobbanta­nak nagyokat a népgyűlések hordőteLjén s mit lehet hallani szavukból? A hatalomra valő vágyakozás csökönyös hangját, nem gondolván arra, hogy a mai magyar életben a hatalom gya­korlása bizony több álmatlan gondterhes éjszakái nyújt a nem­zet vezető köreinek és férfiéi­nak, mint nyugalmat és megelé­gedett boldog perceket. íme így fest itthon a nagy­világ harcéban a kis pártembe­rek elvakult harca. m. e. Eger, szeptember 28. Minden egri polgár felléleg­zett, mikor a Kossuth-téren meg­indultak a munkálatok, hogy az évek őta kátyú», rendezetlen, vakmerőbb turistákat is kielé­gítő hepa hupát eltüntessék Eger szívéből. A rajongőbb természetű lokálpatrióták oda nyilatkoztak, hogy a piac rendezés Eger újjá­születésének egyik legszebb fe­jezete. Amilyen erős volt kez­detben a lelkesedés, úgy lelo­hadt mára, mert a rendezés igen­igen hosszúra kezd nyúlni és nagyon súlyos következményei vannak. Sokan attól félnek, hogy Eger újjászületésének fe­jezete szomorú époiszé dagad ős megemlageti ezt kereskedő, váRárló, piaci áru«* hatőtág egyaránt... A múlt héten az egri keres­kedők küldöttséggel sürgették Braun Károly polgármesternél, hogy a vállalkozót fokozottabb tevékenységre bírja és a piaci útak építése körül több mun­kást állítson napszámba. Braun Károly polgármester akkor meg­ígérte, hogy megteszi a szüksé­ges lépéseket. A vállalkozón azonban úgy látszik nem fogott a sürgetés: mindössze annyi az eredmény, hogy a hosszú hetek óta életve­szélyes szakadékokkal tátongó Érsek utca végleges beépítését megkezdték. A Kossuth-téren azonban most is öt-tíz ember lézeng, és csak a füstöt, kormot okádó mozgó-katlanok, meg egy gözhenger kelt olyan benyomást, amelyből némi útépítésre lehet következtetni. A Kossuth-téren lévő kereskedők pedig hetek óta csak merészebb vevőiket szol­gálhatják ki, mert ide kényel­mesebb, nehezebb járású ember nem igen téved. Sűrű panaszok- tói terhes a levegő szerte a kör , nyéken és az őszi szezon legfor­galmasabb hónapjaiban, ame­lyek mégis lendítenek valamit a mai viszonyok között is, a bevétel nagy százaléka elmarad az útépítés miatt. Errevonatko- zőlag megkérdeztünk egy Kos* suth-tőri kereskedőt, aki így vá­zolta a helyzetet: — Nincsen itt kérem bevétel, csak füstöt lélegzik a kereskedő. Vevő alig akad, elmennek más­felé, csak az jön be, aki belebot­lik az ajtóm előtt a »hegybe.« (Nono, azért ebben van egy kis túlzás). A kereskedőnek a szep­tember, október azok a hónapok, ami a gazdának az aratás, a szőlőbirtokosnak a szüret. A mi aratásunk, meg a szüretünk be- leregad az idén, úgy látszik leg­alább is, a szurokba, lessék meg- I írni kérem, hogy amennyi hasz- j nunk elmaradt, annak a felét szívesen odaadnánk ha hétfőre kész lenne a piac. Nem tudjuk megérteni, miért nem dolgoztat­nak több emberre!, hiszen előbb utóbb úgy is ki kell adni azt a nap­számot. Ebben az irányban már hivatalosan is érintkeztünk az építések vezetőivel. Azt mondják, hogy 10 napig kell kötni a ce­mentnek. Addig nem lehet foly­tatni a munkát. Hát kérem köt az már két hete is. Van aztán olyan hely, ahol még le se rak­ták. Hajaj kérem, mi lesz itt, ha beáll a rossz idő, meg a tégy. Felmondhatjuk a bérletet... ©a nemcsak a Kossuth-téren hangzanak panaszok a vállal­kozó késedelme miatt, hanem le­hetetlen állapotok uralkodnak a Halaspiacon elhelyezett piaci árusok között is. A város köz­egészségügyének érdekében sok kívánnivalót hagy hátra az ide­iglenes elhelyezés, mert a vásárlő közönség egészségét nem egy helyen veszélyezteti. A legutóbbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom