Eger - napilap, 1934/1
1934-03-18 / 62. szám
2 EGER—GYÖNGYÖSI UJSÄG 1934. mfirciui 18. — Előadás az egri Stefánia fiók szövetségben. Az egri Stefánia fiók- szövetség helyiségében f. hó 20-án d. u. 5 órakor előadást tart dr. Czekkel Ferenc vm. tisztifőorvos. Az előadás tárgya : Görcshajlam a gyermekkorban. Utána Diviaczky Gyula PatheBäby vetítőgépével ismertető filmet vetít. a világ legjobb keserűvize! Hosszú élet egyik titka: legyen jó étvágya. Nyolcvan éves múltam, mert Igmándit ittam, Ha pedig ez hiányozna, Igmándi meghozza. Minden héten egyszer, fél pohárral reggel. Ma délután 5 órakor írják alá Rómában a hármas egyezményt A miniszterelnök vasárnap este érkezik Budapestre Róma, március 17. Mussolini, Gömbös és Doilfuis tegnap délután befejezték a Dunamedenca jövő «orcára nézve döntő tárgyalásokat. A megállapodás politikai szempontból konzultatív jellegű, ami annyit jelent, hogy politikai téren oiak előzetes megbeszélés után határoznak. Gazdasági szempontból a megállapodás megtöri az önellátás merev rendszerét, tágabb- ra nyitja a vámsorompőkat és a magyar agrárterményeknek kedvező elhelyezést biztosít az olasz piacon. Angol lapok szerint a megállapodásban a két állam garanciát vállal Ausztria függetlensége tekintetében. Olaszország nagy vámkedvezményeket ad a magyar terményeknek és osztrák iparcikkeknek. Továbbá szabad kikötőt nyit a két államnak, exportjuk fejlesztésére. Az osztrák vasutak ezenkívül nagy szállítási kedvezményeket hajlandók Magyarországnak adni ipari export fejében. Hangsúlyozzák, hogy a megállapodás nem katonai természetű s egyetlen pontja sem akadályozza meg, hogy a kisantant államai a hármas egyezmény alapjára helyezkedjenek. Ez az együttműködés azonban magyar részről nem jelenti a békemődo- sításról való lemondást. Franciaország rokonszenvvel nézi Róma törekvéseit a Duna- medenca kérdésének megoldására, azonban csak akkor hajlandó elismerni a hármas megállapodást, ha az a kisántánt államok érdekeit nem sérti. Németország sajtója bizonyos idegenkedéssel fogadta azt az intézkedést, amely Ausztriának és Magyarországnak szabad kikötőt biztosít, mert Hamburg forgalmát félti. Ma déli római jelentés szerint a hármas szerződést szombaton délután 5 órakor írja alá a három államférfi s Gömbös és Dollfuss ma este hazaindulnak Rómából. A két miniszterelnök Velencéig együtt utazik, ott a magyar miniszterelnök még egy látogatást tesz. Gömbös Gyula miniszterelnök, ha a programiban változás nem áll be, holnap, vasárnap este érkezik vissza Budapestre. Ünnepélyes fogadására megtörténtek ez előkészületek. Lebontották Gyöngyösön a több száz éves Norma-iskolát Még egy-két kocsi föld s mire ezek a sorok napvilágot látnak: alapjai sem lesznek már a volt Norma-iskolának. Több száz esztendőn keresztül szolgálta a kultúrát ez az épület, itt a Szent Bartalan templom mellett. A nagy tűz idején leégett ez is és azóta omladoztak, dőltek a falak. A lassan romhalmazzá váló épület egymásután cserélt gazdát s a falak között, amelyek századokig a nevelés hajlékai voltak, átmeneti vállalkozások ütöttek tanyát. Most ennek is vége s a Norma- iskola sorsa beteljesedett. A köveken csákányok döngetnek s ma már a pincét bontogatják. Együtt nézzük ezt a munkát az új tulajdonossal: Katona Sándorral, aki óvatosságra inti a munkásokat. Még mindig meglepetéseket várnak ettől a romhalmaztól s a gimnázium figyelmezteti Katonát: esetleg régi, értékes műemlékeket és tárgyakat találhat az ásás folyamán. A kommunizmus alatt is sok mindent rejtettek el az ősi épületben s most ezeknek napfényre jutását várják. A Norma iskola helyére kétemeletes, árkádos, modern bérpalota kerüi s két hét múlva már az építkezés is megindűl itt, ahol most csákányok rombolják a múltat. Valamikor itt fényesszemű, ciizmás és sujtásos kis-zekéjű gyerekek töltöztek a tudással és vívták harcukat az ábécével s rótták lűdtollal az első betűket. Most az új tulajdonos azon gondolkozik, sétálgatván az avúlt kövek közt, hogy a központi fűtést miképen oldja meg. Örvendetes, hogy a város képe az őszre mpgiat gazdagabb lesz egy impozáns palotával, de azért mégis szomorúsággal nézünk a vén kőhalmazra, amely őrizte itt a robogó autók és beteg századunk idegei, futkosó emberei között a múltat. MENNYIT ÉR A CSEHSZLOVÁK HADSEREG EGY ESETLEGES HÁBORÚBAN? IRTA: MILASSIN KORNÉL NY. EZREDES Hogy a cseh hadsereg igazi értékét megbírálhassuk és annak komoly esetben valő állóképességét értékelhessük, ismernünk kell Csehszlovákia összetételét, nemzetiségi viszonyait. Mint tudjuk, a csehszlovák köztársaság erősen nemzetiségi állam, amelyben a csehek még többségben sincsenek. A 15 millió lakosból csak 7 millió a cseh és 8 millió más nemzetiségű. Tisztán harci érték szempontjából ez még nem volna nagy baj, ha ak egyes nemzetiségek egymás mellett jólétben s egyetértésben élnének, ha önként, örömmel volnának alkotórészei az államnak s ha mindegyik nemzetiség külön-külön éppen úgy hazájának tekintené országát, melyen kívül nem volna számára hely, mint a csehek. A régi Monarchiában pl. amely szintén erősen nemzetiségi állam volt, a németek, a magyarok, a tótok, a rutének, horvátok, bosnyákok hazájukat szentnek tartották és annak védelmére készek voltak bármikor vérüket áldozni. Nézzük ezt a kérdést Csehszlovákiában. Az elnyomott és minden kínzást elszenvedett magyarok vájjon szentnek tartják-e mostani hazájukat és hajlandók volnának-e Csehszlovákiát testvéreik ellen is önként megvédelmezni? Hajlandók volnának-e a rémetek cieh-sziovák hazájukat az osztrákok, vagy a magyarok, vagy a Námetbirodalom ellen is megvédelmezni? Kérdezzük meg a ruténeket akiknek a békeparancs is teljes autonómiát biztosított, megvédelmez- nék-e önként és vitézül mostani elnyomó urukat és parancsolő- jukat a magyarok ellen. ? Végül kérdezzük meg a tótokat, — a- kiket a csehek testvéreknek neveznek papíron, — akik ezer év óta Magyarországgal voltak ősz- szeforrva jóban, rosszban, hajlandók lesznek-e csak egy csepp vért is ontani azért, hogy a mostani »demokrácia« változatlanul fennmaradjon ? Csehszlovákia nemzetiségei közül egynek sem lehet érdeke, hogy a mai állapot megmaradjon s hogy ezért a zsarnokságért harcoljon. Egyedül az államot kormányzó csehek, azok akiknek érdekük volna a jelenlegi helyzetet akár fegyverrel is az utolsó emberig megvédelmezni. Nem beszélek itt most a világháború szomorú tapasztalatairól, amikor ezer és ezer magyar, német, tőt, horvát, bosnyák esett áldozatul a cieh »vitézségnek«. A világháború nem az ő háborújuk volt, nem az ő tervüknek megfelelő célért kellett volna harcolniok. Mostani kisebbségeik helyzete veszedelmesen azonos ezzel. Sokkal találóbb a csehek szerepe a kommunizmus alatti harcokban, amikor még a tiszta, nemzetiségmentes, cseh legiőnis- ták harcoltak a rablott földért a kommunista csapatok ellen. Tanúja voltam azoknak a harcoknak, amelyek Eger—Putnok között folytak le az egri vörös csapatok és az elsőrendűen felszerelt, évek óta idegen hadseregekben kiképzett »legionisták* között. Végignéztem először azt a harcol, melyet a csehek indítottak Putnoktől Felnémetig a vörösök ellen, amikor pár lövés után Tormásii terroristái hanyat- homlok szaladtak egész Füzesabonyig. Pár hétre rá, ismét tanúja voltam, amikor ez a visz- szazavart vörös csapat megtámadta a cseheket Pőtervásáránál és Apátfalvánál. Nem pergőtüzet, hanem csak olyan tüzérségi tüzet adtak a vörösök a cseh csapatokra, amilyen a világháború alatt a legcsendesebb téli szünet alatt is gyenge puffogtatásnak számított és mégis az első ágyú- lövésekre úgy elszaladt az egész legionista társaság, hogy egy nap alatt Apátfalvától Tornaalján túlra futott. Olyan gyorsan
