Eger - napilap, 1931/2

1931-08-23 / 189. szám

EGER 1931 augusztus 23. volna meg ! Távozását megszé­píti, hogy természete* úri egy­szerűségével magával szemben is le tudta vonni az ő általa képviselt politikai rendszer kere­tében mások által elkövetett hi­bák következményeit. Hogy ezután mi következik, ma vajmi kevesen tudják! Egy tapasztalattal gazdagabbak let­tünk és szegényebbek — a sok mindenen kívül — sok remény­nyel ! Ma dől el, bogy vállalja-e gróf Károlyi Gyula a kormányalakítást? Az eggségespárt kisgazdacsoportja ragaszkodik Mager János miniszterségéhez. Budapest, augusztus 22. Megbízható értesülés szerint gróf Károlyi Gyűli dezignált miniszterelnöknek sikerült a kor­mányalakítás úljáböl elhárítani a legkényesebb akadályokat. Va­lamennyi számottevő politikai tényező támogatását jelentette be és kifejezték azt a reményü­ket, hogy gróf Károlyinak új emberekkel, nagy reformokkal, Bethlen István gróf szellemében sikerülni fog kivezetnie az or­szágot a válságból. A déii órák­ban a következő kormánykom­bináció tartotta magát a legerő­sebben : miniszterelnök: gróf Károlyi Gyula, pénzügy: Walkő Lajos, belügy: Putey Endre, földművelésügy: Ivády Bőle, vagy Miyar János, kereskedem- ügy: Kenéz Bála, kultusz: Ernszt Sándor, népjólét: Czettler Janő, vagy Wolff Károly, igazságügy : Zsitvay Tibor, hadügy: Gömbös Gyula. Gróf Károlyi Gyula ma dél előtt folytatta kormányalakítő tárgyalásait. Az egységopárt kisgazda csoportja ugyancsak délelőtt járt a dezignált minisz terelnöknél és azt a kívánságát fejezte ki, hogy az uj kormány is tartsa azt a szövetséget, amely gróf Bethlen István ás nagyatádi Szabó István között létrejött. Sürgették a kiegazdaprogramm megvalósítását és kijelentették, hogy ragaszkodnak ahoz, hogy Mayer János kezében maradjon a földművelésügyi tárca. A kis­gazdák csak abban az esetben állanak el kívánságuktól, ba az uj kormányban a lemondott ka­binet egyetlen tagja sem vezz részt, A tárgyalások befejezése után gróf Károlyi autón Gödöllőre ment, hogy beszámoljon ez ál­lamfőnek tárgyalásai eredményé­ről. Az újságíróknak kijelentette, hogy csak visszatérte után nyi­latkozik. Egyes verziók szerint Károlyi ma jelenti be, hogy egyáltalán vállalja-e a kormányalakítást, vagy visszaadja megbízatását a kormányzónak. Ebben az eset­ben Walkó Lajost emlegetik de- zigráls miniozterelnöknek. Belefúlt a Tiszába egy 19 éves egri fiú Orvéngbe került és rövid halálküzdelem után társasága szemeláttára, elsodorta a víz. Még nem találták meg Majzik József holttestét. 8 Eger, augusztus 22. Csütörtökön, Szent István nap­ján megrendítő szerencsétlenség történt Tiszanánán, amely egy derék egri fiatalembert kö­vetelt áldozatul. Majzik József, az Egri Ke­resztény Sajtószövetkezet 19 éve* gyakornoka Tiszanánán fürdés közben örvénybe került és rövid küzdelem után, a jelen­lévők szemeláttára elsodorta a víz. Majzik József az ünnep reg­gelén biciklin Uszanánára ment, hogy meglátogassa ott lakó is­merőseit. Délután 4 óra tájban Majzik egy kisebb társasággal a Tiszához ment fürdeni. Vidá man lubickoltak az augusztusi melegben, amikor a fiúnak az az ötlete támadt, hogy átússza a folyót. Úgy is tett. Átszelte a vizet és alig néháoy perc pihenő után visszaindult az innenső partra. Alig néhány méter választotta el a folyó szélétől, amikor hirtelen örvényt sodort arra a víz. Majzik, aki a kétszeres telje­sítménytől már kifáradt, nem tu­dott ellenállni a víz sodrának. Pár pillanatig teljes erejével igyekezett kiszabadulni, majd amikor látta, hogy nem bír a vízzel, kétségbeesett segélykiáltásokba tőrt ki. A társaság, amely a parton ülve nézte Majzik úszását, azt hitte, hogy a fiatalember tréfál. arra senki asm gondolt, hogy Tökéletesen üzembiztos! Zúgásmentes tiszta hang! * Standard rádiók legújabb tö­kéletesített typusai kipróbálhatók és kedvező részletfizetésre kapha­tók Illés Béla rádiószaküzletében. 40-ik életévet eléri 83, de 100 szegény közül csak 34, a hiá­nyos táplálkozás, az egészségte­len lakásviszonyok és a túlfeszí­tett strapa következtében és ez megy anélkül, hogy a magyar társadalom lelkiUmcrete meg­mozdulna, akkor azt kell mon­danom, hogy ebben a magyar társadalomban még 900 évvel Szent Ioiván után sem foglalt tért Krisztus rzellome, aki nem adott ugyan gazdasági progra­mot, de ezért gyökerében fogta meg a szociális kérdést, amikor pokollal fenyegetőzve is sürget­te az embertársi szeretetet és ez istecgyermeki méltóság hangoz­tatásában felállította a fő tételt, amelyből logikai szigorral követ­kezik, bogy ha szegények min­denkor lesznek is veletek, de a ti bű’iötök, ha nemcsak szegé­nyek, hanem nyomorgók is lesz­nek közietek. Hol van itt Krisztus szelleme? De hol van itt a magyar vérnek a sze­retető, a hazafias kötelességül- dás, a nemzeti integritás négy gondolata ? Hiszen már nemcsak csonka tett e z a nemzet, de roncs, mely majdnem minden tagjában vérzik. Mi lesz, ha elvérzik? Mit ér, ha lenne i* integer or­szág, de nem la»z többé magyar, aki lakja, hn lázadó koldusok tanyája lesz Szent Irtván örök­sége ?! Félre hát a magyar indolen­ciával ! Ki kell nyitni a szemün­ket és látnunk kell, hogy omló parton állunk, hogy lábunk eiött Magyarország nyitott sírja tá­tong. Borzadjunk meg a gondo­latra, hogy a mi drága magyar népünk az ő daltermő, dóUbáöos lelkét, melyből nóták fakadnak és imádság kél, melyből a hősi katonai bravúrok csodái szület­tek, eladja nem mintÉzaau, egy tál lencséért, hanem egy tál üres ígéretért vagy ami még rosszabb, egy nagy rombolásért és a Duna —Tisza közti rőnaságon vörös ördögök lejtsék majd őrült tán­cukat a keresztény magyar kul­túra romjein. Ez legyen most mindenkinek a lelkiitmerete ! Ez legyen kínzó öntudatunk. Na bírjunk elaludni tőle és ha el­aludtunk, riadjunk fel: a ma­gyar vér kiált, az égre kiált! Halljuk meg szavát! Minden nyomorgó magyar, minden ke nyárét kérő magyar munkás ét napszámos sgy-ogv kiáltó caöppje, egy-egy elhalni nem akaró hulláma a drága magyar vérnek. Ó ne hBgyjuk elhalni, eltűnni azt a cseppet, azt a hul­lámot, védjük, óvjuk, «szeressük, mentsük, hisz a mi vérünk az, melyból oly kevés van nekünk. Ha mér elveszett az ország, ne hagyjuk legelőbb, bogy ennek a maradék magyarságnak össze­roppanjon a lelki töretlensége, ne hagyjuk, hogy ennek a nem­zetnek legyenek vérző és ron­csolt tagjai. Hiszen csak hét és fői milliónyian vagyunk. Tudjá­tok, mily maroknyi csekélység ez ? Tudjátok-s, hogy e kis Eger város területére, 4—5 embert számítva egy quadrátméterre, fel lehetne állítani az összes hét és fél millió maradék magyart, ap- rajával-aagyjával együttesen. Olyan kevesen vagyunk és úgy egymásra utalva, mint hajótö­röttek egy merülő hajónak még kiálló csonkján, és mégis hát olyan nehéz összebújni, oly ne­héz megtalálni egymás kezét, oly nehéz egy kicsit szeretni egymást,kevesadmagunkat a kör­nyező népsk nagy idegenségé ben ? Ma Szent István királynak, a magyarság élő pátriárkájának tzámonkérő tekintete előtt üssünk mindnyájan bűnbánóan a keb­lünkre, szítsuk fel magunkban az egymás sorsát szívünkön viselni tudó összetartás és ál­dozni kész szeretet érzelmét és lássunk munkához, míg nem késő. Mit tegyünk ? Nem a szó­szék az illetékes hely szaksze­rűen megmutatni a mentés és menekülés konkrét útjait, de annál illetékesebb arra, hogy belehariogjon innen a magyar­ság fülébe a nagy XIII. Leó és XI. Pius pápa erélyes követeié se : Keresztény erkölcsi elveket a nemzet gazdasági életébe, több igazságot a jövedelem elosztásá­ba, több lelfeiismeretet éi több érzéket mások nyomora, baja iránt, nemcsak jogot a szebb élethez, de gazdasági lehetősé­gei is hozzá, tehát oly gazda­sági rendet, melyben nemcsak egymásra tud találni a munka és a munkás, de ahol a munkát becsületesen meg is fizetik ! Ha az Anyaszautegyháznak e hangos követelése minden ma­gyar ember eleven ialkiismerate lesz; ha a nagy embertársi szo­lidaritást feiiüzötíSi binnunk az árva magyar egymásrautaltság és testvéri összetartozás meleg árama; ba megszállja lelkünket mindan magyar tisztességes meg­élhetésének őszinte vágya ea komoly akarata és kínlódni tu­dunk a gondolattól, hogy hány ás hány magyar nélkülözi ez emberhez való megélhetést és benne a vallásos, hazafias, ne­mes emberi érzület előfeltételét és végül, ha a nemzetség közel­fekvő rettenetes gondolataitól asegborzadva a drága magyar vér krisztusi tüzes szeretőiében új vérczarződést kötünk egy­mással a veszni indult magyar □ ép megmentésére, akikor vau még visszafordulás a nemzeti temetőbe vezető nrgyon kurta úton és akkor minden világvál­ság dacára élünk, leszünk, győ zünk. Úgy legyen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom