Eger - napilap, 1929/2

1929-08-04 / 126. szám

a 8 ä 20 FILLÉR J ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS SÁL: EGY HÓNAPRA 2 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGY NEGYED ÉVRE 7 PENGŐ — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 10 FILLÉR. — VASÁRNAP 20 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Gusztáv. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: EGER, LYCEUM, FÖLD­SZINT, BALRA. — TE­LEFONSZÁM: 11. — :: HIRDETÉSEK:: MILIMÉTERES DÍJ­SZABÁS SZERINT :: SZÁMÍTTATNAK. :: XL. évfolyam 126. szám Vasárnap ♦ Eger, 1929. augusztus 4. Teljes erővel folynak az ásatások az egri várban Naponta 5 vagon földöt szállítanak el az ásatásoktól. Ellopták a Tuka por védelmének ! bizonyítékait. Pozsony, augusztus 3. Ma reggel folytatták a Tuka pör főtárgyalásán Belánszky ki­hallgatását. A védő furcsa beje­lentést tett a bizonyítékkokal kapcsolatban, a közönség nagy meglepetésére. Az elmúlt éjjel betörtek ismeretlen tettesek a Slovak szerkesztőségébe és a páncélszekrényt feltörték. Ebben őrizték azokat az aktákat, ame­lyeket fel akart használni a pör folyamán a védelem. Többek kö­zött az iratok közűi eltűnt egy levél, amelyet ma akart bemu­tatni a védő. Az akták szerte- szőrva hevernek a földön, úgy hogy nem lehet megállapítani, mi hiányzik közülük. A közvé­lemény, különösen a tőtok, nagy megbotránkozással fogadták a hírt. Napi 8 fillér segély egy hősi halott munkaképtelen apjának. Valahonnan oz ezer jajtól hangos Nagy Magyar Alföld kö­zepéről jelentik a következő szo­morú históriát: Öreg Elemző István 19 éves legény fia elesett a Kárpátok­ban. Magára maradt édesapja 12 aranykorona segélyt kapott egy darabig, hősi halált halt, ke­nyérkereső fia után, 1919 ben ezt is beszüntették. Az öreg Hemző lassan elért a nyolcvanas évek küszöbére s kérvényt kérvény után küldözgetett, hogy vissza­kapja mégegyszer a hadisegélyt. Most végr8 meghozták a nagy jó urak a döntőst: évi 30 pengő segélyt utaltak ki a munkakép­telen szegény öreg embernek. Nyolc fillér esik belőle egy nap ra : egy negyed kilő kenyér ára — ennyi jussa maradt öreg Hemző Istvánnak, hogy felál­dozta fiát a legszentebb oltár tüzén: a hazának . .. Letartóztatták Popp Sándor szatmárnémetii rendőrfőtanácsoe feleségét, mert valószínűnek tartják, hogy több társával ő követte el a márama- rosszigeti postarabláií. Eger, augusztus 3. Az idegen ha elvetődik a vár­ba, meglepődve figyeli azt a munkát, amely a mohos falak között folyik. Itt is —’ott is c»á- kányos emberek járkálnak, ár­kokat vájnak, faragják a domb­oldalt s talicskások nyomnak utakat a századok óta bolygat- lan füvöo. Szakértő vezetők uta­sításai alapján egymásután ke­rülnek napfényre a rég feledett, eltemetett romok. Rövidesen elérik ez ásatások a Szent János székesegyház XV. századbeli gótikus szintjét. Le­bontották a Szt. litván szobrot tartó pillérkőteget körülvevő ak­Pásztó, augusztus 3. A napokban súlyos szeren­csétlenség történt a Pásztó mel­letti Páltelek-tonyán. Tóth Má­ria földművesasszony hároméves kisfia cukor helyett megevett egy da­rab kékkövet és belehalt. A tragikus halálesetről, mely környékszerte nagy részvétet keltett a következőkben számol be lapunk tudósítója: Tóth Mária, hogy családja meg­élhetését biztosítsa, az augusztusi nagy dologidőben, amikor min­den munkás tenyérre szükség van, napszámba állott. 3 éves kisfiát a házbeliekre bízta. Az apróság gondtalanul játszadozott az.udvaron, ahol egy darab kékkövet talált. Tetszett neki a színes, kris­tályos cukorszerü valami s mint afféle gyerek, azonnal a szájába kapta. Közben lépteket hallott. Kicii eszével érezte, hogy elvennék tőle a ritka zsákmányt s a le­hető leggyorsabban végzett vele. Darabokban nyeldeste le a jó félükölnyi kékkövet. nát s már megtalálták a pillér csonka párját ir, az eredetitől nyugat felé 9 méterre. Az ásatások során óriási meny- nyitégü földréteg kerül elhor- dásra. Naponta átlag 5 vagon földet szállít el az új iparvágá­nyon állomásozó szerelvény a vasútállomásra, ahol a talajt töl­tik fel vele. A munkálatok vezetőjének, Pálosi Ervin doktornak kijelen­tése szerint rövid időn belül olyan stádiumba jut a feltárás, amelyből azután teljes bizonyos­sággal lehet következtetni az egri vár napvilágra hozandó építészeti remekeire. Mielőtt észrevehetők volna, hogy mit mível, mutatónak sem maradt belőle. A gyermek pár perc múlva érezte, hogy borzalmas fájdal­makat okoz a megevett »cukor.« Rohant a lakásba és sírva pa­naszkodott. Rövid idő múlva azután' hányinger fogta el, kék tajték jelent meg az ajkán s iszonyatos kínok között eszméletlenül esett össze. Hozzátartozói azonnal beszál­lították a pásztói kórházba, ahol kimosták a gyomrát, majd csil- lapítÓ8zereket adtak neki. Segí­teni azonban már nem lehetett rajta. Leírhatatlan szenvedés után nehány óra alatt meghalt. A megrendítő gyermektragődia ügyében szigorú vizsgálat indult, melynek során meg fogják álla­pítani, terhel-e valakit gondat­lanság vagy felelősség a tör­téntekért. Eszperantó nyári egyetem nyílt meg ma délelőtt a Zene- akadémia nagytermében. Külföldi magyarok» Szent István napján nagy ese­mény színhelye lesz a csonka ország fővárosa. Végre talál­kozni akarnak a világ magyarjai, legalább képviselőik útján. Örül­nünk kell, hogy, ha későn is, de végre megérezzük a saját ön­célú érdekképviseletünk szüksé­ges voltát. Mindazonáltal nem mehetünk el szó nélkül emellett az örvendetes tény mellett sem. A külföldi magyarokat ugyanis a kormány hivatalos szervei fo­gadják. Viharos örömmel karol­ják át őket és közben úgy for­gatják majd, hogy megszédülje­nek. Megmutatják nekik, milyen murigömbölyü rend, békesség, fegyelem és szabadság uralko­dik az óhazában. Nem viszik el a külföldi ma­gyart a tüdővészes tanyákra, nem mutatják meg neki a me­gyeri ingyenstrandot, ahol élő csontvázak »hűsítik« magukat és nem mennek el vele se a budakőrnyéki fészek- és barlang- lakók rongyrevüjét megnézni, sem a régi lőversenytéren épült fedezéklakások modern berende­zését megbámulni. A külföldi magyarság derűsen lubickol majd a Gallért hullámfürdőben, el­megy a Halászbástyára* végig- autőzik az Andrássy-uton, ebédel a Ritzben vagy a Hungáriában és könnyes szemmel lobogtatja majd a pályaudvaron a fénylő arcú hivatalos búcsúztatók felé a zsebkendőjét. A belföldi magyar pedig meg­bámulja majd a jőltáplált, derű*, szabadviselkedásü, fölényes kül­földi magyart és felsőhajt: »Isten­kém, ha én is külföldi lennék 1 Akkor engem is elhalmoznának kedvezményekkel, ajándékkal engem is zenekarral fogadnának, és én is ilyen boldogan, szaba­don és derűsen mosolyognék!« Szép ez a nagy lelkesedés, szép az is, hogy a menekült své­dek kényeztetésére tolongott az előkelő hölgyközönség, de mi lesz az itthoni magyarokkal?! Mikor fognak velünk is kezet az államtitkárok és mikor játszik a mi tiszteletünkre is a zene? No de ne folytassuk, mi csak egy­szerű belföldi magyarok va­gyunk, akárhányon is ugranak naponta a Dunába és akárhá­nyon vágják fal az ereiket, be­lőlünk még mindig túlságosan sok van. Mi nem az egykék vagyunk, hanem a többkék. Annyi renge­tegen vagyunk, hogy munka se, kenyér se jut nekünk. Igazán nem is kellene több példány be­lőlünk, mint annyi, amennyi a zenekarba, fogadőbizotíságba, a kiszolgáláshoz elég. Cukor helyett kékkövet evett egy kisfiú A gyermek néhány óra alatt kiszenvedett borzalmas sérülései következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom