Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-11-27 / 270. szám
asä 24 FILLÉR *c^msiarac<zrai«TiwiMStoGiz™ixa Előfizetési díj postai szállítással: egg hónapra 3 pengő 20 fillér, negyedévre 9 pengő 60 fillér, egges szám ára 16 fillér, vasár- ♦ nap 24 fillér. ♦ Szerkesztőség és kiadóhivatal; Eger, Líceum, földszint, balra. Telefonszám: 11. ♦ Hirdetések* milliméteres díjszabás szerint ♦ számíttatnak. ♦ Főszerkesztő: Dr. URBÁN ©USZTÁV ❖ POLITIKAI NAPILAP <► Felelős szerkesztő: KELEMEN ANDOR XLIV. év/. 270. szám ❖ Vasárnap ❖ Eger, 1927 november 27. Hevesmegyei képviselők a parlamentben. Gáspárdy Elemér és Szintjei Merse Jenő felszólalásai a közúti gépjárműveknek közúti célra való megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál. Mit tennénk, ha valaki »áros csizmával jönne be otthonunkba, kéretlenül leülne asztalunkhoz ■ mindezek tetejébe válogatatlan szitkokkal, rágalmakkal illetné édes anyánkat, apánkat b testvéreinket? Jézan észjárás szerint minden bizonnyal .tüstént ügy teremtenék ki házunkból, hogy a lába sem érné a földet. Ha pedig sajátkezűig nem gyóznők, rendőr, csendőr utáu kiáltanánk. Úgy látszik azonban, hogy sok-sok békésen szendergő magyar otthonban nem ez a józan és önérzetes gondolkodás járja. Mert ez a sáros csizmáiu neveletlen valaki bizony mindennapos vendég tisztességes magyar portákon. Igaz, hogy a sarat nem a csizmáján viseli, h«nnm az írőtolia hegyén, amiről töméntelen sok piszkot fröcsköl nagy pBpirlepedókre, amit úgy hívnak, hogy Újság, Est, Magyarország, Magyar Hírlap, Esti Kurír, Népszava b a többiek, kisebb vagy nagyobb torkú csaho- sai az országpusziitó liberalizes nemzetközi nyavalyának. Nagyon megjött a harci kedve egy idő óta a baloldali sajtónak. Már nem is gondol hangfogóra, már is elérkezettnek látja az időt, hogy a sutba vágjon minden illemtant és az ezeréves szent magyar eszmények felé való álszenteskedő hajbókolást, amit hat-hét esztendőn át gazdasági érdeke megkövetelt. Miért i« ne ?! Hiszen semmi baja sem történik immár, a szemepillája te rezdül meg millió keresztény olvasónak, ha Apponyit, gróf Z>cby Jánost, politikai és szellemi életűi k száz meg száz kiválóságát *frakkos forradalmárénak bó yegzi, ha jövő reménységünket, az egyetemi ifjúságot itányá'sapJcás brig antik*- nak nevezi, ba edes anyankat, a magyar hazát, lépten-nyomon beárulja külföldi ellenségeinél, hogy egy-egy könnyet mert ejteni keserű fájdalmában! Dehogy ie ebrudaljuk ki házunkból! Sőt előfizetünk rá! Sőt nagyokat bólogatunk a sorokban és sorok mögött meghúzódó uszításokra, hogy hát bizony nem okos dolog a nemzet egységét megbontani »királykőrdéssel«, »felekezeti kérdésekkel«, »numerus ciausussal« a egyéb divatjamúlt ócskaságokkal; mennyivel szebb az általuk hirdetett nagyobb szahadság! Addig fogjuk türögetni magyar portánkon ezt a vendéget, mig bölogatásunkat feleletnek fogja tartani a szive mélyén lappangó kérdésre: mikor lesz már megint minden a miénk? Dr. Urban Gusztáv. Budapestről írja az Egri Népújság külön tudósítója: A kép- viselőházban a közúti gépjárműveknek közüli célokra való megadóztatásáról szóló törvényjavaslat vitájában két hevesme- gyei törvényhozó szólalt fel: Gáspárdy E emér a hevesi és Szinyei-Merse Jenő a hatvani kerület oiezággyüléei képviselője. Gáspárdy Elemér többek között a következőket mondotta : T. Képviselőhöz ! Én ezt a törvényjavaslatot igen üdvösnek és a cél elérése szempontjából alkalmasnak tekintem, sőt ki merem jelenteni, hogy előttem ez a törvényjavaslat még rokonszenves ie. Nagy sző ez egy magyar embertől, aki valójában minden adótól irtózik. Rokonszenves ez az adőjavas- lat azért, mert a nép széles rétegeit. a kevésbé tehetős polgárságot nem érinti, de rokonszenves azért is, mert alkalmas arrs, hogy azt a rendkívül n3gy ellenszenvet, amely a falusi nép körében az automobilizmussal szemben fennáll, némikép meg- enyhitce. Hiszen eddig a fdu népe nem látott mást az utóban mint portkeverö, lovat vadító gépet, amely őt munkájában minduntalan zavarta, gátolta. Ezentúl legalább mindig abban a tudatbán lesz, hogy az auto- mobílizmmből neki i* van valami baszna, mert jobb utakat fog kapni. De maguk az autótulajdonosok sem panaszkodhatnak, mert az adó nem olyan nagy összeg, amelyet meg nem fizethetnének és ők is UKgitap- ják érte az ellenértéket. Hiszen automobilizmusról egyáltalán csak akkor beszélhetünk, ha megfelelő u'ak állanak rendelkezésükre. Ők is jobb utat fognak tehát kapni, ami ízt fogja eredményezni, hogy az autófen- tartási költségek csekélyebbekké válnak. A magam részéről ezt a törvényjavaslatot teljesen ideiglenes érvényűnek tekintem, mert úgy gondolom, hogy az automobilizmus, amely olyan széles távlatokat nyithat meg előttünk, amelyek még a legélénkebb fantáziát is kigunyolják, egységesen volna szabályozandó, mégpedig az uj közúti törvényben, mert az autók az utakkal épen olyan szoros összefüggésben állanak, mint a vasúti mozdony és más, a vágányokon közlekedő járművek. Már most látom, hogy olyan változásokat fog teremteni az automobilizmus kifejlődése, amelyekkel már most számolni kell. Az autó és vasút versenye. Célzok e tekintetben arra a versenyre, amelyet az automobilizmus a vasúttal szemben támaszt. Ez a verseny már most is nagymértékben érezteti hatását éo különösen érezteti hatását azért, mert a vasúttól a leg- ériéke»fbb forgalmat vonja el, a gyors Ss teherárűforgalmat. Elöbb-utöbb be fog következni az az állapot, hogy a mi vasúti vonalaink, különösen pedig helyié' dekü vasútvonalaink az automobilozás következteben elnéptelenednek és a beléjük fektetett nagy nemzeti vagyon meg fog semmisülni. A kereskedelemügyi miniszter űr nagyon helyesen és okosan mérlegeli ezt a helyzetet és előrelátja, hogy milyen következmények fognak beöllani. E célból már most az összes magyar vasutakat, vagyis a m. kir. Államvasutakat, a Duna—Száva— Adria vasukat, a Győr—Sopron —Ébenfurti vasutat és helyiérdekű vasutakat bevonva egy vállalatot létesített, amelynek feladatává fogja tenni azt, hogy autóbuszjáratokat vezessen be. Nézetem szerint nem valószínű, hogy megmenthetők lennének a magyar helyiérdekű vasutak. Mindenesetre előhozok egy eszmét; talán fantasztikum az egész, talán nem is valósítható meg sem technikai, sem forgalmi szempontból. N m lehet-e egy oly közúti kocsit szerkeszteni, Binely bizonyos megfelelő átállítással, kombinált rendszerrel a vasúti vágányra is átállítható lenne ? Ezáltal óriási haladás mutatkoznék az utomobilizmus terén, a vasutak is megtalálnák elvesztett forgalmukat és mindenesetre kárpótlásban részesülnek. Hogy mennyire fontos az, hogy itt 8z autógyártás — és pc-dig a megfelelő és kellő jőtágú autók gyártása — meginduljon, ráki- vánok mutatni arra, hogy kereskedelmi mérlegünk passzivitását jórészt ez a körülmény okozza, hogy évenként mintegy 20 millió megy ki az országból ezen a címen. Méltőztassők elgondolni, kogy az autók folytonos szaporodása következtében ez az összeg csakhamar 40, majd 60 millióra is fel fog emelkedni. Méltóztassék arra is gondolni, mi volna, ha ez a tőke bent maradna az országban s a magyar gyáriparosok érdekeit s a magyar munkások jólétét szolgálná? Az engedélyezés kérdésén kívül haladéktalanul rendezendő- nek tartanám a felügyelet kérdését. Ha ráülünk egy vidéki autóbuszra és valójában nem tudjuk, hogy abból hogyan fogunk kikerülni, mert oly rozoga alkotmányokat használnak; oly kétségbeejtő ros«z kocsikat, hogy —mondom az utasok élete egy pillanatig sincs biztonságban. Ennek jórészt az az oka, hogy tőkeszegény vállalatok alakulnak, melyeknek éppen oak ahhoz van módjuk, hogy egy-két kikopott, leromlott autót beállítanak és az üzemet megkezdik. Különösen felügyelet tárgyává kell tenni ezeken az autóbuszokon a világítás kérdését, mert a villanyvilágítás folytonosan elromlik és sok kocsinak még egy tartaléklámpája sincs. Én a magam tapasztalatából elmondhatom, hogy egy autóbuszon utazván, ott elromlott a villany s egy gyertyafény mellett mentünk az országúton, ami azután azt eredményezte, hogy egy csikót elütöttünk és öten- hatan majnem halálunkat leltük, mert az autóbusz elkezdett billegni és már-már úgy volt, hogy felfordul. Feltétlenül ellenőrzésre szorulnak ezek az auiobuszvállalaiok azért is, mert menetrendjüket egyáltalán nem tartják be. Csak arra akarok rámutatni, hogy az az ember, aki vaeuton megérkezik valahova abbin a hiszemben, hogy majd autóbuszon tovább megy s azt hallja, hogy az euiobusz elromlott és cs*k két hét múlva indul, megátkozza az autobuezvállalatot és az egész autózást. Ezek a rozoga alkotmányok az utakon sokszor megrekednek, vesztegelnek és inkább forgalmi akadályul, sem mint forgalmi eszközül szolgálnak. Szinyei Merse Jenő többek között ezeket mondotta: T. Képviselőház! Kétségkívül igazat kell adnom az elhangzott felszólalások azon megállapításának, hogy
