Egri Népújság - napilap, 1927/2
1927-09-07 / 202. szám
EGRI NSPUáSAa 1927. szeptember 7 Vitézi ünnep Aldebrőn. Vitéz Szentirmay Zoltán és Vitéz Ady János telekbe-iktatása. Aldebrő, szeptember 4. A haza, a megmaradt kicsiny és szegény magyar haza ismét két kiváló fiát jutalmazta meg, ismét két vitézének adott egy- egy szerény kisdarabot saját testéből, az ezerév könnyével és vérével ázott drága magyar földből. Aldebrő község, szorgalmas földművelők szépen gondozott, fejlődő faluja, nagy ünnepi díszt öltött magára vasárnap. Piros- fehérzöld zászló lengett a templom tornyáról, nemzetiszín lobogókat ringatott a szeptemberi szellő a házak homlokán és piros és fehér muskátlik mosolyogtak zöld levelek között a csinos falusi házikók tiszta ablakaiból, pirosfehérzöld pántlikákat láttunk a leányok hajában, akik 9 órakor az ünneplőbe öltözött többi hivek között a misére siettek. Az ünnepi mise. Aldebrő község közszeretetben álló fiatal plébánosa, Já- vorszky János mondotta az ünnepi szent misét. A fényes vendégsereg élén szerényen, őszinte mély áhítatba merülve helyezkedett el a két vitéz, véres csataterek, ragyogó haditettek sokszorosan kitüntetett hősei: vitéz Szentirmay Zoltán m. kir. hon védszázados és vitéz diősadi Ady János volt tartalékos fő hadnagy, a gróf Károlyi bitbi- zomány pusztakőkuti uradalmának intézője. Mellettük a kormányzó képviseletében vitéz Csörgey Károly m. kir. honvéd- tábornok, vitézi törz«kapitányi Zalán Antal nyug. tábornok, Hevesvármegyei Vitézi Szék Imre főjegyző elnöklete alatt díszközgyűlést tartott, amelyre küldöttségileg hivták meg a vitézeket és vendégeket. A Piave és ivangorod hősei. Vitéz Csörgey Károly tábornok, vitézi törzskapitány, a feor- ■ mányzónak, mint a vitézek or- J szágos főkapitányának képvisekapitánya, Hedry Lőrinc dr. Heves vármegye főispánja, Oko• licsányi Imre alispán, Mdrtonffy Lajos árvaszéki elnök, dr. Szabó Gyula járási főszolgabíró, dr. Csepela Lajos tb. kanonok, esperes plébános, Mischinger Andor m. kir. honvédszázados és Nikolini János főhadnagy, az egri 14. honvődezred tisztikarának küldöttsége, Piacsek Zoltán ny. m. kir. huszárkapitány, a Heves vármegyei Vitézi Szék szőktartőja, Kristóffy János jószágigazgatóval az élén a gróf Károlyi-hitbizomány tisztikara, Ferenczy Andor jőszágfelügyelői Puck Andor főintéző, Ostbach Antal intéző, vitéz Pados András huszárőrnagy, vitéz Tóta- lussy Imre és vitéz Orsovay Ede járási vitézi hadnagyok, Feldebrő, Tófalu és Aldebrő községek képviselőtestületeinek küldötUőgei, élükön a főjegyzőkkel és birákkal. A szentmise után Aldebrő köz ség képviselőtestülete Mátyás w — _ lője, szólalt fel elsőnek a díszközgyűlésen. Bemutatja az ünnepelt két vitézt. Egy-egy páldát állít elénk harctetteik közül. Szentirmay Zoltán százados, mint a 314. honvédgyalogezred egyik zászlóaljának a parancsnoka, 1918 julius 14-én előrenyomult csapatával a Piave folyőnál ős nem törődve az ellenség pusztító tüzérségi tüzé- vel, kemény elhatározással, egyéni bátorságával is jő példát mutatva, felfejlesztette zászlóalját és párját ritkító fergeteges ro hammal elfoglalta az olasz állá sokat. Ady János mint az 51. gyalogezred zászlósa 1915. augusztus 1-őn Ivangorod nál rohamot vezetett szakaszával az orosz állások ellen. Rettenthetetlen bátorsággal elfoglalta az orosz sáncokat. Ám ekkor hirtelen kartácstűzzel árasztja el a kis csapatot közeli orosz tüzérség. Ady János azonban nem tétovázott semmit, rohamra rohant kisded csapatával a borzalmas eszkö zökel dolgozó tüzérség ellen ős nemcsak elűzte az ellenséget, hanem rengeteg ágyúját is zsák mányul ejtett. — Amilyen hősiesen harcoltak a hazáért, éppen olyan állhatatos hűséggel állottak ezek a vitézek,a nemzet és haza mel lett akkor is, amikor az itt nyert birtok volt tulajdonosának gróf Károlyi Mihály megtébolyitott eszméi végveszély felé vitték ezt az országot, Vitéz Ady keresetlen szavak ban mondott köszönetét a törzskapitány beszédéért. Hermann János aldebröi kisgazda a község gazdáinak nevében üdvözölte a két tiszti vitézt. Az egyszerű gazda mindenkit megható szép szavakban emlékezett meg a Limanovánál, Przemislnél, Lembergnél, Bel grádnál és a Doberdőnál jeltelen sírokban pihenő hősökről, rok kantákról és a magy jr nőknek a világháborúban teljesített nagy ás áldozatos munkájáról. Ősanyáink könnye, ősapáink vére áztatta ezt a földet, amelyből ellenségeink fegyverrel egy va- kondtűrásnyit sem tudtak elvenni. És az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Béke nincs, nem is volt, nem is lesz a Tisza—-Duna mentén mindaddig, amíg újból magyar zászló nem leng az Adria partján és a Tátra havas ormán. Vitéz Csörgey Károly tábornok: A Vitézi Rend célja, hogy akik a harctéren rettenthetetlen bátorsággal és soha meg nem alkuvó hazaszeretettel küzdöttek, azok a béke éveiben útmutatók, példaképek legyenek mindany- nyiunk előtt. — A kormányzó őfőméltősága, mint a vitézek országos főkapitányának nevében átadom nektek, kedves vitéz bajtárBaim ezt a földecikét. Tekintsétek ezt a nemzet hálájának azért a vérért, amelyet ontottatok érte. Vegyétek birtokba földeteket és teljesítsétek vitézi kötelességeiteket. Segítsen benne a magyarok Istene! Dr. Csepela Lajos tb. kanonok, kápolnai esperesplebános az egyház áldását kérte a vitézi telkekre, a vitézekre és családjaikra. Azután költői mélységű beszédben méltatta a föld jelentőségét és a vitézi intézményt, majd azt az őhBját fejezte ki, hogy példaadással műveljék földjeiket a beiktatott vitézek és neveljenek apró, kis oroszlánokat, akik ha majd nagyok lesznek, tépjék össze körmeikkel a haza ellenségeit. Mátyás Imre községi főjegyző indítványára a díszközgyűlés táviratban üdvözölte hódolattal a kormányzót. A hatóságok illetékes képviselői, valamint a két űj telkes vitéz aláírták a telekátadási jegyzőkönyvet és ezzel a díszközgyűlés véget ért. Délben a községháza udvarán fényes bankett volt, amelyen a kormányzót dr. Svetitska Antal tb. főszolgabíró köszöntötte lendületes beszédben, amelyet a díszebéd közönsége a kormányzó iránti tiszteletből állva hallgatott végig. Vitéz Zalán Antal tábornok dr. lérffy Béla ny. minisztert, a Károlyi-hitbizomány zárgondnokát üdvözölte pohárkö- szöntőjében. Dr. Csepela Lajos nagy lelkesedéssel fogadott beszédben köszöntötte fal az ünnepelt két vitézt és a hadsereg megjelent tagjait. Vitéz Csörgey Károly a hazafias magyar népre és a nemzet egyetemességére ürítette poharát. Vitéz Tőfalussy Imre járási hadnagy a vendég, látó községet köszöntötte. A kormányzó urat tisztelettel kérem, Ne vesse meg az én mostani kérésem . . . Egy átányi földmíves verseslevele Magyarország kormányzójához. A kabinetirodából a népjóléti minisztériumba, onnan pedig a hevesmegyei alispánhoz került a levél. Szőke József átányi földmíves miután kérésével hiába kopogtatott minden ajtón, egy három ívoldalas levelet intőzettMagyar- ország kormányzójához, pattogó alexandrinusokban, mint azt néhai barátjától. Hazaffi Verái János vándorpoétátől tanulta. A varseelevél érdekesebb részei: A kormányzó urat tisztelettel kérem, Ne vesse meg az én mostani kérésem. Hogyha majd megérti helyzetemet jobban, Ha ran szive tudom, hogy reá megdobban. A sorstól űzetve járom a világot Szerencsétlenségem már tetőpontra hágott. Mint az elszáradt fa lombja nélkül ál Iván, Épen úgy vagyok én, elhagyottan, árván. A fejemben zajlik annyi eszme, De megszületni nincsen semmi kedve. Négy éve múlt már, hogy elhagyottan élek, Hej azóta bizony terhes lett az élet. Mig jól láttam, első munkás voltam, De mióta ilyen rosszul látok, Nagyon megnehezült felettem az átok. Mily sokan élvezik a földi javakat, Az én számomra meg nincs betevő falat! Öltözködök a más viselt rongyaiban. ( Egy hold földem volt, amit örököltem De rossz látásom miatt mind elvesztegettem. A Kormányzó urat tisztelettel kérem, Ha lehet segítsen nagy szegénységemen. Nem kell, hogy segítsen engem holmi jóval, Az államnak tartozók négy évi adóval, — Az államnak úgyis sok mindene vagyon, Nekem semmi nem terem, sem nem [kereshetek, Igen szépen kérem, hát segítsen enge met. Úgyis segíthetne, hogy az állam birtokába Hogy elhelyeznének valami munkára, így az adósságért megdolgoznék érte Hogy ne vennék el majd kis házamat érte. Kegyeskedjék adni bármit egy keveset, Jótéteményéért hálátlan nem leszek. Most pedig bezárom tehát levelemet, Elsoroltam benne minden kérésemet. Azt kívánom tehát, hogy ezen sorozat Jókedvében találja Fökormányzó urat, Minden jót kívánva magamat ajánlom, Kegyes adományát oly epedve várom. A legalázatosabb hódolattal: Szőke József, Hevesmegye, Átány-községi lakos. A kormányzó nagy figyelemmel elolvasta a levelet, majd, átküldte a m. kir. népjóléti minisztériumba, ahol az illetékes referens piros ceruzával alá- huzogatta Szőke József kérésének a lényegét. Azután postára adta az iratokat, Heves vármegye címére és különös jóindulatba ajánlotta a levélírót. Miután a községi törvény értelmében minden község köteles a saját szegényeiről gondoskodni, dr. Palik Tibor vm. aljegyző Szőke Józef kérését az átányi elöljárósághoz továbbította. fynstgjgSftgggga gcpg &£& «Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban ; Hiszek Magyarország feltámadásában!»
