Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-02-11 / 33. szám
Ära 2000, vasárnap 3000 feoron». Eger, 1926. február 11 csütörtök. XLIII évi. 33 sa. Előfizetési dij postai szállítással: | POLITIKAI NAPILAP. *98 hóra «O.OOOiK, negyedévre 120.000 K. 8 FÖSZCrkeSZtÖ: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi ngomda. Telefonszám: 11. Fábián és a cseli-posztó. Újabb házszabálymódosító indítványt fog tárgyalni a nemzetgyűlés. Budapest, február 10. A. nemzetgyűlés mai ülését *J* 11 érakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Maday Gyula előadó beterjeszti a pénzügyi és közoktatásügyi bizottságok jelentését, a mező* gazdasági néposztfily érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről szőlő törvényjavaslatról. Utána Karafiáth Jenő napirend előtt szólal fel: Fábián Béla a tegnapi ülésen a napirendi vita során azt mondotta, hogy a Levente-egyesületek részére Csehországból 3000 méter posztót rendeltek meg és ez ellen az egész gazdasági élet nevében tiltakozott. Mesko Zoltán: Inkább a Bacher ügyről beszélt volna. Karaffáth : Fábián állítása elejétől végéig koholmány ! Nagy zaj és gúnyos derültség a kormánypárton ! Podmaniczky báró az ellenzék felé: Milyen blamázs /( Karafiáth: Szövet-rendelésről még határozat sem történt. A testnevelési tanács minden szükségletét nyilvános árlejtés utján szerzi be a szabályok szemelőtt tartásával. Tiltakozik az ellen, hogy Fábián magát a magyar ipar védőjének tolja fal. A nemzetgyűlés ezután harmadszori olvasásban is elfogadta az állampolgárok kölcsönös érdekében Olaszországgal kötött egyezmény becikkelyezéséről szőiő törvényjavaslatot. Ezután Eörffy Imre megindokolta a házszabályok módosításáról benyújtott indítványt. Rothenstein : Újra szájkosár ! A nemzetgyűlés hozzájárul, hogy Eörffy Imre indítványát tárgyalásra kitűzzék. A Ház ezután áttér a mentelmi ügyek tárgyalására. r Eles ellentétek Románia és Csehország között a szovjet elismerése miatt. Budapest, február 10. Bukaresti hírek szerint Románia és Csehország között igen éles az ellentét, mert a csehek el akarják ismerni az orosz szovjetet. A cseh politika erős közeledést ■utat Szovjet-Oroszország felé. Románia rossz néven veszi, hogy a kisantant többi államai ma sem vállalták azt, hogy Besszarábiát megvédik az esetleges orosz támadásokkal szemben. Románia lengyel szövetségre készül, a- melynek célja a közös védelem Oroszországgal szemben. Ezt pedig igen rossz néven veszik Romániától a csehek. Ä vármegye bizalma a kormány iránt a tegnapi közgyűlésen ismét egyhangú határozatban nyert kifejezést s a sűlyosnehézségekkel küzdőBeth- len-kormány ezúttal a szokottnál is jelentékenyebb értékű erkölcsi támogatást könyvelhet el vármegyénk részéről a maga javára. A vármegyék bizalom-nyilvánítása ugyanis normális viszonyok között nem épen sokat jelent. Egy helyén szilárdan álló p ar- lamentáris kormánynak természetszerűleg »kijár« a vármegyék bizalma, akár a katonának a lé- nung. Csakhogy a parlament nem a vármegyék utasitásos követeiből, de az egész nemzetnek kerü- letenkint választott s a vármegyétől független képviselőiből áll. A kormány gráciában állhat a vármegyénél s ugyanakkor elejtheti az államfő, vagy kiciuizha- tik alóla a parlamenti talaj. Parlamentáris kormányrend- szer mellett tehát a vármegye az országos politikába való beleszólást csak mellékesen és nagynéha tekinti feladatául. Értékes támogatást nyújt ellenben a kormánynak a napi politika kérdéseibe való beavatkozás nélkül is akkor ha egész energiáját mintaszerű adminisztráció megteremtésére illetve folytatására fordítja. Az ősi fringiát pedig szögre akasztja és gondosan őrzi arra az esetre, ha netalán az alkotmány ellen intéztetnék valamely oldalról — akár felülről is — támadás, avagy ha az országot fenyegető valamely súlyos veszedelem a kormány ős parlament támogatására a vármegyei inszurrekciőt is nyeregbe szólítaná. A törvényhatósági bizalom fontossága, mely a kormánynak sokkal inkább erkölosi, mint politikai vagy épen jogi támasztékot szolgáltat, ilyenkor lép igazán előtérbe s ezen erkölcsi támaszték tartó ereje annál nagyobb, minél szélesebb rétegek meggyőződése áll a törvényhatóság bizalmi határozata mögött. Ebből a szempontból tekintvén a helyzetet, örömmel állapíthatjuk meg, hogy vármegyénk tegnapi bizalomnyilvánítása a baloldal kíméletlen és méltatlan támadásainak pergőtüzében álló Bethlen-kormány számára idején érkező, komoly jelentőségű erősítés. Az az akció ugyanis, amely a radikalizmus napről-napra megújuló rohamaival szemben a nacionalista elemeket most a kormány mögötti sorakozőra hívja, okos és helyénvaló cselekedet s a magunk részéről is örömmel csatlakozunk hozzá. Épen az akció sikere érdekében láttuk volna tehát célszerűnek, hogy vármegyénk bizalmi nyilatkozata» melyhez a társtörvényhatóságok csatlakozásra szőlíttatnak, oly formában nyerjen megszövegezést, melyet országszerte a konzervatív front minden számottevő erőcsoportja fenntartás nélkül elfogadhat. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Dutkay prelátus felszólalásának ez a korrekt tendenciája a bizalmi nyilatkozat megszövegezése során nem részesült kellő figyelemben, s így előáll az a fonák helyzet, hogy amikor a mai kormánynak a mai baloldal ellen bizalmat szavazunk, ugyanakkor le kell nyelnünk azt az ide igazán nem tartozó s emellett erősen vitatható megállapítást is, mely szerint »1917-ben a nemzetet élet-halál harcában a Gondviseléstől hivatott L vezérétől mérges politikai fondorkodásokkal, királya félrevezetésével és megfélemlítésével» egy «kisded, de szervezettségében vakmerő és a történelmi nemzettel ellenségesen érző politikai csoport fosztotta meg és így közvetlen okozója lett a nemzeti szerencsétlenségnek.» Mi úgy tudjuk, hogy Tisza István gróf 1917-ben a választójog kérdésében elfoglalt álláspontja miatt volt kénytelen elhagyni [helyét s a választójog kiterjesztésének gondolatát vele szemben nem egy kisded politikai csoport, de egy száz főnél több tagot számláló, szigorúan nemzeti alapon álló ellenzéki tábor képviselte, melynek soraiban Rakovszky István és Giess- wein Sándor, Mayer János és Urmánczy Nándor képviselők mellett Zichy Aladár, Andrássy Gyula és Hadik János grófok, Ernszt Sándor, Ugrón Gábor és Mezőssy Béla is helyet foglaltak. Ennek a tábornak legfőbb ékessége pedig maga gróf Apponyi Albert volt, aki maga is »sürgette az evolúciót, hogy elejét vegye a revoluciőnak.« Ezen a táboron most jókorát ütni egészen fölösleges és semmiképpen sem opportunus tett vala s ha vármegyénknek bizalmi nyilatkozata a csonka országban itt is, ott is, csak a szöveg módosítása árán fog visszhangra találni, annak oka meggyőződésünk szerint éppen ez a különben is hajánál fogva előrántott passzus leend. Mindenesetre kívánatosnak tartjuk, hogy a bizalmi nyilatkozat furcsa nyitánya semmiképpen se veszélyeztesse az összes törvényhatóságok ma valóban fontosnak látszó megszólalásának harmóniáját a az ostromolt hadállásban becsülettel és vitézül védekező kormány, melynek táplálására a vékony munkapárti köldökzsinór ma csakugyan nem látszik elegendőnek, a csonkaország megmozduló népének egyetértő megnyilatkozásából maradéktalanul megkapja a szükséges életnedveket. Ó. N. Románia lengyel szövetségre készül.
