Egri Népújság - napilap, 1926/1
1926-03-14 / 60. szám
Ára 2000, vasárnap 3000 korona Eger, 1926. március 14. vasárnap XLIIí évf. 60 sz. Előfizetési dl) postai szállítással j agp hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefonszám: 11. Tizenötmilliárdnyi építkezési kölcsön a vidéknek. Budapestnek ugyanerre a célra 58 milliárdot juttat a kormány. Tizenhat évre szól az amortizáció évi 8 százalékos kamat mellett. Az Egri Népújság tegnapi számában egy tanítőember tartalmas eikk keretében részletesen foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a városunk területén beépítésre váré ötszáznegyven telek beépítésének lehetővé tétele érdekében a kevésbbé tőkeerős telektulajdonosoknak hatósági úton segítségére kellene sietni, lővén az építkezés nemcsak az építtetőknek magánérdeke, de az általános lakásínségre való tekintettel nem csekély jelentőségű közérdek is egyszersmind. Az életrevaló gondolatot higgadtan tárgyaló cikkre ma már meg is érkezett a válasz. A fővárosból most vesszük hírét, hogy a népjóléti miniszter a minisztertanács hozzájárulásával kerek ötmillió aranykorona építkezési hitelt fog kiosztani magánlakások építősére.*A hír egyidejűleg arról is beszámol, hogy az ötmillió aranykoronának teljes négyötödrőszőt, azaz kerekszámban ötvennyolcmilliárd pa- pirkoronát, a budapesti magán- érdekeltségek között oszt ki ezúttal is a kormány, míg az ©gé;z vidék számára összesen egymillió aranykorona azaz tizennégy és félmilliárd papirkorona fog folyősittatni építkezési kölcsön címén. »Minden csak a fővárosnak jut!* kiált fel tegnapi cikkében panaszosan Cséka Sándor tanító s vaz építkezés előmozdítására előirányzott összegnek a fenneb- bi értelemben leendő szétosztása uj abb szomorú adat arra vonatkozólag, hogy amint az nálunk már hosszú évtizedek óta állandó gyakorlattá vált: a jelenlegi kormány is Budapestet dédelgeti a jobb sorsra érdemes vidék rovására.! . A becéző szeretetre nyilván érdemesnek is mutatkozik a minden ízében magyar főváros, melynek utcáiról hétről - hétre gépfegyverek felvonultatásával kell odúikba visszariasztani a bolsevizmus leselkedő pionírjait! Az ötmillió aranykoronát különben a kormány a népszövetségi kölcsönből szakította ki b ugyanolyan feltételekkel bocsátja a közönség rendelkezésére, ahogyan az állam kapta, vagyis: tizenhat évi törlesztésre és évi 8 százalékos kamatra. Hír szerint a bölcsön folyósítása a legrövidebb időn belül megkezdődik, hogy már a tavasz folyamán az építkezés is megindulhasson. I. T. menan w imi && mm A közegészségügy fontossága. Irta: dr. Vass József, népjóléti és munkaügyi miniszter. Örvendetes jelenség, hogy a modern állam és társadalom folyton fokozódó érdeklődést ketd mutatni a közegészségügyi problémák iránt, örvendetes, mert ez a jelenség a szociális gondolkozás elmélyülésére enged következtetni. Hol kezdődik a szociális gondolkozás? Olt, ahol az ember a saját egyéni érdeken túl más érdeket is elismer és érvényesülni engüd Ez azonban a szociális gondolkozásnak csak legkezdetlegesebb formája és alapeleme annak a nagy természeti törvénynek, hogy az ember társas-lény, s hogy tehát egyéni és közösségi céljait csak a társulás ég együttműködés útján tudja megvalósítani. A fejlődésnek óriási utat kellett megtennie, amíg elérkezett az állam ás társadalom modern szervezetéig, a «szabad polgár a szabad államban» fogalmáig. E ponton ismét felteszem a kérdést, hol kezdődik az igazi szociális gondolkozás ? Az antik államhatalom, mint rémülstes erő jelentkezett a saját alattvalója előtt. Erő, amely ellentmondást és beleszólást nem tűrő módon nehezedett rá mindenkire, u amely előtt sem vér, sem arany, sem élet, sem vagyon nem volt biztonságban. Ez a komor viszony állam és alattvaló között idők folyamán enyhült s a modern államban kiegyenlítődött ugyan, de nyomai még ma is megvannak, különösen az egyszerű nép lelkében, amely az államhatalomból csak a kényszerítő erőt, a terheket látja és érzi, az államtól eredő rendkívül nagy javakat azonban, aminő például az élet- és vagyonbiztonság, a jogszolgáltatás és védelem, nem érdekli kellőképpen. A szociális gondolkozás ott kezdődik, ahol a polgár megérti, hogy az államok szerint tagolt emberi társadalomnak vannak nagy közös érdekei, céljai, amelyek nem mindig azonosak az egyén érdekeivel és céljaival, de fundamentumai a nagy közösség jobblétének és boldogulásának s ennélfogva azt is megérti, hogy gyönyörű hivatása neki a saját egyéni érdekköréből kiemelkedve, hathatósan támogatni az államot és társadalmat a közjó megalapozásában és fejlesztésében. Csak az az állam folytathat erős szociálpolitikát, amelynek társadalmában eleven erőként jelentkezik a szociális gondolkozás. A szociálpolitikának legjelentősebb része az egészségügyi politika. Mi ez ? — kérdezik talán sokan olvasóim közül. Hiszen élet, egészség és betegség mindenkinek legegyénibb, legszemélyesebb értéke, vagy nyavalyája ! Hogyan lehet ebből közügyet csinálni ? A kérdésre kérdéssel válaszolok. Magánérdek-e, vagy közérdek az, hogy a nemzet életfája egészséges vagy férge# ? Magánérdek-e, hogy az életünk fáján fakadó bimbók virágokká fejlődnek-e, vagy száz közül húsz lehervad, mert akkora a csecsemőhalandóság Magyarországon ? Magánügy-e az,hogy egyik leggazdagabb megyénkben a háromnál több gyermekes családok száma (az utolsó tiz év folyamán) 62 százalékról 35 re hanyatlott s ugyanott az egy J gyermekes családok száma a duplájára emelkedett? Magánügy-e a tűdóvősz szörnyű pusztítása és a nemi betegség alaíto mosan romboló réme ? Ugy e, hogy ez mind nem magánérdek, nem magánügy ? Ez mind a mi nemzeti életünk legégetőbb kérdése, mert ha élni akarunk a Duna-Tisza közén, ha hivatást érzünk magunkban, ha úgy tudjuk és hisszük, hogy a történelem igazságos Istenének még tervei vannak velünk, akkor vigyáznunk kell a magyar anyák méhére, a kicsi bölcsökre, a gyermekek fejlődésére, a férfi erejére, mert minden szülő-anya a nemzetnek szül, minden bölcső a nemzeté, minden munkáskéz a magyar jövőt kalapálja s minden kicsi koporsó a nemzet vesztesége! Valaki, nagy magyar tudós, azt mondotta ezelőtt harminc esztendővel, hogy a magyar közegészségügy lényegében kór- házügy. Akkor igaza volt, mert nem voltak kórházaink. Most nem volna igaza, ha ugyanazt mondaná, mert a köz- egészségügy gondozása mártul- ment azon, hogy csak a betegekről gondoskodjunk. Ez már megtörtént. Az uj fejlődési fokozat szinte beláthatatlan teret nyit előttünk a munkára, mikor azt a jelmondatot írjuk zászlónkra, hogy a közegészségügy az egész- , ségesek ügye, a nemzet egészségének ügye. Tudom, hogy ilyen súlyos gazdasági viszonyok között nem szabad túlsókat követelnem, ám miért volna lehetetlen azt kívánnom, hogy a városok társadalma és hatósága gondoskodjék vízvezetékről, csatornázásról, fürdőkről, útburkolásról ? Miért volna lehetetlen azt kérnem a falvak értelmilégétől hatóságaitól, hogy vessenek egy pillantást szegény elhagyatott népünk egészségügyére, a szellózetlen szobákra, a tenyérnyi ablakokra, s kéménytelen tűzhelyekre, a kutak mellé helyezett trágyadombokra, a gödrökben poshadő pocsolyákra? És ha e pillantás megrémítette őket, vegyék kezükbe falujuk egészségügyét és a leleményesség ezer eszközével igyekezzenek segíteni. Tanács, rábeszélés, példaadás, meggyőzés nem maradhat hatástalan, csak szeretet és csüggedetlen jóakarat legyen a rugója. Köszönöm a magyar társadalomnak azt az értékes támogatást. amit eddig is nyújtott nekünk közegészségügyi törekvéseinkben. De vigasztaló muzsika lesz a mi szavunk a messze magyar síkokon, vagy hegyek alján nehéz viszonyok között hősiesen dolgozó magyar orvosok fülében is, akik "megértik, hogy a társadalom s a kormány részéről törhetetlen erő# akarat hullámai áradnak feléjük, megkönnyíteni és továbbépíteni az ő munkájukat, a leggyönyörűbb zene pedig az egészségesen született magyar gyermekek százezreinek csilingelő kacagása lesz, a bajtól megóvott magyar férfikarok munkájának friss üteme s az egészséges magyar vér rohanó vidám áramlása a nemzet testében. Ez a magyar közegészségügy célja, ennek a muzsikának akarok én karmestere lenni a világ legkiválóbb orvosi testületé, a magyar orvosi kar élén s ennek végigjátszásához kérem a magyar társadalom megértő támogatását továbbra is.
