Egri Népújság - napilap, 1925/2

1925-11-10 / 255. szám

Ára 2000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925 november 10. kedd. XLII. évf. 255 sz. Előfizetési di] postai szállítással t •gg hóra 40.000 K, negyedévre 120.000 K. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Teleionszám: 11. A titkos szavazás ellen az az egyik észrevétel, hogy hát­rányosan hat a nép jellemének kialakulására. A közösség ellen­őrzése alá kell helyezni — úgy mondják — a polgárt, amikor leg­nevezetesebb jogával él. Érezze, hogy polgártársainak tekintete reá van függesztve s fontos lé­pését figyelemmel kiséri a tár­sadalom. Nem is lehet helye a bujkálásnak, a felelőtlen in- kognitőnak, mikor az állam sor­sának intézésébe avatkozik a polgár. így mondják a politikai tudomány elméleti mesterei, akik persze a gyakorlatban politiká­val sohasem foglalkoztak s az emberek és pártok tülekedését az elvont vizsgálódás ködbe­vesző magasságaiból szemlélik. A valóságban persze fölötte nehéz dolog emelt fővel, a füg­getlen s csak lelkiismerete sza­vára hallgató polgár büszke ön­tudatával lépni az urna elé, ha a félhivatalos vagy pláne az egész hivatalos apparátus az egyik jelölt dicséretét zengi. A hivatalos körökkel ellenke­zésbe kerülni tudniillik nem ép­pen tanácsos. Áll ez különösen a tisztviselő-szavazóra, aki pe­dig első sorban volna őre és terjesztője a nemzeti gondolat­nak. Neki a nemzeti fejlődés út­ját csak fölöttes hatóságának szemüvegén át szabad szem- ügyre vennie. Még akkor is, ha ez a szemüveg rövidlátók szá­mára készült s annak ellenére, hogy a parlamentarizmus szelle­mével nyilvánvalóan homlok­egyenest ellenkezik a választó­polgárok megfélemlítő befolyá­solása. Mi lehet tehát a magyarázata annak, hogy a titkos szavazás rendszerével szemben nálunk nem csupán a hatalom tényle­ges birtokában levő párt ragasz­kodik a nyílt szavazás intézmé­nyéhez, de a hatalmat nem ke­reső s a nemzet érdekeit a leg­nemesebb önzetlenséggel mérle­gelő tényezők közül is számosán a nyílt szavazás további fenn­tartása mellett törnek lándsát ? ! Erre a kérdésre igen-igen szo­morú a válasz. Egy lesújtó ta­pasztalat látszik vetőt emelni a titkos választás reformeszmőjő- nek az egész vonalon leendő megvalósításával szemben. Mis­kolc az északi végvár és ipari empőrium s Hódmezővásárhely, a mai Délmagyarország szinma- gyar agrárvárosa, a katholikus Szeged ■ a protestáns Debrecen, legfőképen pedig Szent litván utódainak ragyogó fő- él székvá­rosa a becézett Budapest állítottak ki igen-igen lehangoló szegény- légi bizonyítványt a magyar nép ■zéles rétegeinek líraimat poli­tikai éretlenségéről, amikor rö­vid három évvel a kommunista rémuralom után, titkos szavazás­sal javarészt szociáldemokrata képviselőket küldtek az ország házába. Tar. Széchenyi kultusza feltámadott és úrrá lett a nemzeten. Az ország hódolata Budapest, november 9. MTI. Vasárnap folytatódtak azok a centennáris ünnepségek, melyek Széchényi István gróf emlékére az általa alapított egyesületek és az egész magyar társadalom rendezett. Budapest lobogó díszt öltött erre az alkalomra. Reggel 9 órakor a különböző templo­mokban istentiszteletek vezették be az ünnepséget. A Szent Ist­ván-bazilikában Csernoch János dr. hercegprímás pontifikáit ün­nepi misét. A lobogó díszben álló Országház 'főlépcsőjén volt felállítva a szónoki emelvény, amely mikrofonnal és megafon- nal volt ellátva, hogy a tér leg­távolabb részén állók is meg­hallhassák a beszédet. Az emelvénynél helyezkedtek el Vass József népjóléti minisz­ter és a Széchenyi nemzetség tagjai [közül Széchenyi Sándor és Viktor grófok. Igen nagy számban jelentek a .'nemzetgyű­lési képviselők. Ott voltak to­vábbá zászlóik alatt az iskolák, az országos [gazdasági egyesü­letek, a Széchenyi Szövetség, az egyetemi ifjúság, a sport-egye­sületek és a Dalos szövetségek. 10 órakor a Dunán cirkáló ha­Széchenyi emlékének. jókról 21 ágyú lövés jelezte az ünnepség kezdetét. A magyar Dalos Szövetség Szegő Sándor vezetése alatt elénekelte a Hym- nuszt, majd Schandl Károly ál­lamtitkár a Széchenyi ünnepség országos bizottsági elnöke mon­dotta el beszédét. Széchenyi kultusza feltáma­dott, mondotta, és úrrá lett a nemzeten. Tíz év óta két eset­ben kellett az országot hatalmas megrázkódtatásnak érni, hogy fellelhesse vezérlő csillagát Szé­chenyi István grófot. Ha a magyar nemzet élni és feltámadni akar, vissza kell tér­nie Széchenyi emlékéhez. Azon reményben üdvözli a megjelen­teket, hogy Széchenyi szelleme tölti őket el. Az ifjúság nevében Vitéz Oláh Béla a Mefhosz elnöke mondott nagyhatású beszédet. Az ünnep­ségnek a Rákóczi [induló hang­jai vetettek véget. A szobor kü­lönböző oldalainál disz címerek állottak »1825—1925« felírással. A szoborral szemben a kor­mányzó, a királyi hercegi család és a Széchenyi nemzetség tag­jai részére díszsátor volt emelve. A Gárdonyi Társaság harmadik évi nagygyűlése. Eger, november 9. Ünnep volt tegnap Hevesvár­megye ódon székházéban. A nemzeti irodalmi szellem ünnepe. Magvetés volt ez az irodalmi est: és egészséges magvak hul­lottak a fertőzetlen talajba, ahon­nan a mai bágyadt, beteges lit- teratűra helyébe a nagy fel- ocsúdást, a magyar nemzet újjá­születését jelentő új magyar iro­dalom fakadását várja Árpád népe. Eger város szépért és jóért lelkesedő közönsége a zuhogó eső ellenére is tekintélyes szám­ban jelent meg a Gárdonyi Tár­saság nagygyűlésén. A Társa­ság ^tagjai pedig még vidékről is csaknem mind megjelentek. Bizonyos megilletődött hangu­latban csendültek fel 6 őrá táj­ban Kürti Menyhért dr. elnök aj­kán a megnyitó szavak. Súlyos gondolatoktól duzadő,keresetlen- ■éggel ékes, elokvenciája egy­szerre tanított és gyönyörködte­tett. A Gárdonyi Társaságnak, — mondotta, — ideálja a nem­zeti lélek. És ennek az ideálnak a megszólaltatása a cél. Csak az lehet állandó értékű irodalom, mely a nemzeti szellem és az erkölcsi érzés kettős gyökérze­téből táplálkozik. Ettől a hitünk­től még az sem tud bennünket eltéríteni, ha más irányú és más felfogású irodalmi művek itthon, vagy hazánkon túl sikert aratnak. Az ősi magyar lélek forrásá­ból új serlegben újat merítet­tünk a két utolsó év nagy cen- tennáriumain. Ma ismét centen- nárium van. Ma száz éve, hogy megjelent Vörösmarty Mihály­nak Zalán futása c. óposza, mely a maihoz hasonló szomorú magyar időkben a régi dicső­ségből merített erőt új küzdel­mekre. Zalán futása éppen ezért a mi örök tanítókőlteményünk és Vörösmarty a nemzet örök tanítómestere. Az elnök ezután szeretetet sugárzó szavakkal üdvözli a vendégeket, közöttük Saád Hen­rik bajai ciszterci rendi gimná­ziumi h. igazgatót, aki csonka hazánk legdélibb pontjáról jött fel Egerbe, hogy mint a Gárdo­nyi Társaság tagja, alapszabály- szerű kötelességének eleget te­gyen. Az elnöki megnyitó után Bá­rány László dr., a Gárdonyi Társaság főtitkára, olvasta fel a titkári jelentést a Társaság múlt évi működéséről. A titkári jelentés gazdag tartalmát ez al­kalommal helyszűke miatt nem ismertethetjük, annyit azonban már most megjegyzünk róla, hogy ilyen elevenen, színesen és világosan megírt titkári je­lentést még nem hallottunk. Ez a jelentés maga is valóságos irodalmi értékű munka. Vrataricsné Buzáth Anna hat rövid költeményét olvasta fel. Mindegyik költemény egy-egy csillogó nemesgyöngy a lélek és bzív tengerének mélységeiből. A mindent érző asszonypoéta gon­dolatvillanásai, képzeletének sze­szélyes játéka, az üveghangú rezgések a finom lélek-hegedű^

Next

/
Oldalképek
Tartalom