Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-10-18 / 236. szám
Ara 2 000, vasárnap 2500 korona Eger, 1925. október 18 vasárnap. XLIL évf. 236 sz. Egri Tlépujjág Előfizetési di} postai sz&llitással: egg hóra 40.000 K, neggedévre 120.000 K. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: Dr. Óriás Nándor. 1 Szerkesztőség: Ej Kiadóhivatal: Lice Telef onszá jer, Líceum, umi nyomda, m: 11. Téli gondok. Az északi népek meséiben él egy szabó, aki ha megharagszik valakire, súlyos gondok fonalával varrja meg a megrendelt télikabátot. A nyár múltán aztán ■ehogyse tud az illető belemelegedni a köpönyegébe, irtózatos súly nyomja a vállát, eszébe jut minden adóssága, a hiányzó tüzelő, az adó, a soványka betevő falat. S minthogy a népmesében sem szeretnek az emberek a szabónak fizetni, ez természetesen sokra haragszik s így a téli gondoktól sanyargatott embereknek a száma mindig több, mint azoké, akik nem kényszerülnek ilyen gondruhát viselni. De mintha a népmese képzelete itt a Kárpátok alján, a Duna- Tisza táján tényleg testet öltene. Hány ember veszi fel nálunk dideregve ilyentájban, amikor már foga van a Mátra felől fuj- dogáló októberi szeleknek, a téli gondok nehéz köpönyegét! Hány magyar családnak gkoz fejtörést az éléskamra tátongó üressége, a drága tüzelőanyag beszerzése a hosszúnak s keménynek jósolt télre, adó, lakbér, téli ruházat, karácsonyi kiadások stb. stb. Aztán hány munkára s bármily szúkös keresetre vágyó állásnélküli családfőnek, tisztviselő s munkás embernek egyaránt, sajog fel most százszorosán a vérző szive a téli gondok küszöbén ? óh hánynak van nemcsak a szü- kölködésnek, de a legreménytelenebb Ínségnek keresztje a vállán ! Felsir ajkunkon a kérdés : hát nekünk ki varrta be téli gúnyánkba a gondok fonalát ? Magyar bánat, magyar gond volt mindig elég az úgynevezett boldog békeidőben is: mégis legyőztük mindig őket a holnapba vetett hit ős remény erejével, egy a természettől kincses ország élni akarásával, melyből még a legkétségbeesettebb asztalára is esett annyi morzsa, hogy a gondok sötét erdejéből kijuthatott a fényes napvilágra. Ám amióta a trianoni rémmese egyszeri szabója gonosz s irigy elvakultságában az ezeréves Hungáriának a Kárpátok hegykoszorúját, Erdélyt, Bácskát beterítő tulipántos szűrét hitvány zekévé szabdalta el, a legnyo- masztőbb gondruhája a nemzetnek van. Ezt a súlyt érezzük mi mindnyájan, akár akarjuk, akár nem, ez szántja homlokunkon ővről- évre mélyebbre a barázdákat, emiatt borul el szemünk világa, ha a jövőbe nézünk. A mi egyéni téli gondjaink elmúlhatnak súlyos nélkülözések árán is, ha eljön a tavasz reménylő zöldje s a nyár éltető érése, de egy megcsonkított ország gondja felhőket verdeső s mély szakadékokba lenyúló gond, az egyes emberek téli gondjánál feketébb, súlyosabb: örök gond. Csodálatos csordulása a keserűségeknek, de egyben vigaszMint olvasóink előtt már isme- I retes, a vízvezetéki bizottság legutóbbi ülésén már kifejezést adtam aggodalmamnak a vízvezeték létesítése ügyében; illetve a rendelkezésünkre álló összeg elégtelensége miatt. A képviselőtestület az előadói javaslat alapján, mely szerint a rendelkezésükre álló 10 milliárd koronáért a vízvezetéket a belváros területén megépíthetjük és a vízdíjakból a törlesztéses kölcsön terheit fedezhetjük; egyhangúlag megszavazta. Sajnos, azóta arról kellett meggyőződnünk, hogy a 12 milliárd korona kölcsönből a vízvezetéket még a belváros területén sem tudjuk létesíteni; ily körülmények között a kölcsön terheit is képtelenek volnánk a vízdijakból fedezni. Kaptunk 180 ezer dollár kölcsönt. Ezen összeg felének, vagyis 90 ezer dollárnak a folyósításánál 16.200 dollárt árfolyam veszteség ; 4379 dollárt félévi törlesztés és az illetékek címén, összesen 20.795 dollárt hoztak levonásba ; úgy, hogy végeredményben kaptunk összesen 69.204 dollár 64 centet, vagyis 71.300 koronás árfolyamon számítva 4 milliárd 934 millió 290 ezer 800 koronát; a 90 ezer dollárnak megfeleld 6 milliárd 417 millió korona helyett. Mint láthatjuk árfolyam veszteség, félévi törlesztés és költségek címén 1 milliárd 482 millió 709 ezer 200 korona lett levonva. A múlt héten ismét folyósítva lett 45 ezer dollár a kölcsönből. Itt is 8 ezer 100 dollár árfolyam veszteség ; 2 ezer 189 dollár törlesztés és az illetékekkel együtt 10 ezer 312 dollár 18 centet vontak le ismét; úgy, hogy végeredményben 34 ezer 687 dollar 82 cent lett folyósítva. 71.335 koronás árfolyamon számítva kaptunk 2 milliárd 514 millió 148 ezer 100 koronát. Mint látjuk 3 milliárd 210 millió 75 ezer koronából árfolyam veszteség, törlesztés és illetékek címén istalása a jő magyar telkeknek, hogy bő időkben elfelejtkezhettünk a nemzettel való sorsközösségünkről (igaz, hogy 7 évvel ezelőtt kamatostól megbűnhöd- tünk érte), de most a szükség éveiben érezzük, hogy találkoznunk kell s össze kell forrnunk mét levontak 695 millió 927 ezer 900 koronát. Ugyanígy leszünk a harmadik és utolsó 45 ezer dolláros kölcsönösszeg folyósításánál is. Hogy a 180 ezer dolláros kölcsönből mennyit kapunk kézhez, most már kétségtelenül megállapítható. Mint az adatokból láthatjuk, árfolyam veszteség, egész évi törlesztés és illetékek címén összesen 2 milliárd 874 millió 655 ezer koronát levontak s így a 180 ezer dollár kölcsönnek 71.300 koronás árfolyamon számított 12 milliárd 834 millió korona Összegéből 9 milliárd 962 millió 587 ezer korona áll rendelkezésünkre. Mint látjuk, a vízművek megépítésére mindössze fenti összeggel rendelkezünk. A tervek, költségvetés, ellenőrzés, felülvizsgálat és az előre nem látható különféle kiadások oly tekintélyes összeget fognak felemészteni, hogy mire a vízvezeték építését; megkezdhetjük, mindössze 9 milliárd korona fog rendelkezésünkre állani. Hogy a belváros területére tervezett vízvezetéket ebből az ösz- szegből megvalósítani ilyen körülmények között nem tudjuk, az kétségtelen. Ezt már akkor megállapítottam, amikor Pazar Istvánnak a miskolci vízművek igazgatójának nyilatkozata tudomásomra jutott. Ugyanis ő úgy nyilatkozott, hogy a rendelkezésünkre állő ősszegből a vízművek fejét és szívét megépíthetjük ; de ha testet akarunk belőle alkotni és életre kelteni, akkor még igen tekintélyes összegre van szükségünk, amit a vízdíjakből biztosítani képtelenek leszünk és közadőkből kell fedeznünk. Ezen őszinte nyilatkozat világosan igazolja az én álláspontomat, hogy ezen összegből még a csőhálózatot sem tudjuk biztosítani ; erre újabb 5—8 milliárd kölcsönt kell szereznünk s akkor meglesz a belváros vízhálózata. Egy ilyen újabb kölcsön azt közös gondban, közös cselekvésben. Jöjj hát gond ostor és sújts bennünket addig, mig egy hitre nem hajtasz. Jöjj gond-pörőly és zúzz bennünket addig, mig ismét egybe nem forrunk! Dr. Urbán Gusztáv. jelenti, hogy a mostani 1 milliárd 426 millió korona évi törlesztései teher közel 1 milliárd koronával emelkedne, mindez az eredeti előadói javaslat szerint a belvárosi, mintegy 5000 lelket számláló 430 ház után remélt vízdíj bevételeinek a terhére. Ily magas vízdíjat a belváros lakói nem bírnak el. Igaz, hogy az utcák, parkok, stb. vízszükségletének a megfelelő hányadát a városnak kell viselni; de ez a lakók terhére kivetett legmagasabb vízdíj mellett is oly tarthatatlan megás összeget tenne ki; hogy az e miatt kivetett közadó valósággal elviselhetetlen volna. Ezt az ujabbi nagy adóterhet nem bírjuk meg. Roskadozunk most is az adóterhek alatt. Azt sem tudjuk, hogy hány féle és mennyi adót kell fizetnünk, azaz hogy fizetnénk, ha volna miből. Ingatlan jövedelmünk legnagyobb részét adóban veszik el. Kötelességünk a vállainkra rakott elviselhetetlen terheket elviselni, mert az állam, az ország érdekei így kívánják, így parancsolják. És amikor ily súlyos adóterheket kell viselnünk, akkor kétszeresen óvatosan kell eljárnunk és megfontolnunk, hogy újabb, elkerülhető községi adókkal a lakosságot ne terheljük. Kétségtelen, hogy a legégetőbben kívánatos a vízvezeték és csatornázás létesítése; minden áldozatot meg kell hoznunk,hogy ezt mielőbb megvalósítsuk, ha ennek meg van a lehetősége. Ha megvan ez anyagi erőnk hozzá, és csak oly áldozatot kívánunk polgárainktól, amit elviselhetünk. De azt, hogy minden előkészület és pontos számítás nélkül neki fogjunk a vízvezeték és csatornázás megépítéséhez fedezet és a törlesztéses terhek biztosítása nélkül, nem engedhetjük meg magunknak. A bizottsági ülésen is megmondtam, hogy lehetetlen a vízművek megépítését megkezdeni, A vízvezeték létesítése. A 180 ezer dollár, illetve 12 milliárd 834 millió koronából 9 milliárd 962 millió 587 ezer korona marad a vízvezeték létesítésére. A költségek és kamatok 2 milliárd 874 millió 655 ezer koronát emésztenek fel.
