Egri Népújság - napilap, 1925/2
1925-08-19 / 186. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG 1925 a «gusztus 19. Sopronban a dalverseny háromnapján. «Nem, nem, soha!» a komáromi hídnál — A fogadtatás. — Egriek éneke a soproni bencéstemplomban. — A zsűri. — Szorosabb barátság a «Civitas Fidelissima» és Eger között. Sopron, augusztus 17. Már vége az országos dalos- ' verseny háromnapos nemzeti ünnepének. Tegnap este óta különvonatok viszik vissza a dalosok ezreit a csonkaország minden részébe. Már elhangzott a zsűri ítélete is. Kiosztották az értékes szép díjakat. Most már nem a zsűri bírál, hanem a zsűrit birálják és bizony volna mit hallgatnia szegény zsűrinek, ha még itt volna. De már a zsűri is elutazott. Szóval vége a dalversenynek. De azért Sopron város arcán még most is ott ragyog a háromnapos magyar ünnep mámora. Még fenn lobognak a piros-fehér-zöld zászlók minden ház homlokán. És a falakról és az ablakokról még mindig beszélnek a nemzetiszín papírra nyomtatott betűk: — «Magyarok maradtunk/« »Treu geblieben !» Sopronban még ma ia azt látszik jelezni minden ház, kő, út, torony és kert, hogy három napon itt dobbant a csonkaor- szág egész szíve és három napon át itt szökkent csengő szóvá, itt fonódott zengő dallá egy megcsalt, üldözött és megsebzett nemzet lelkének minden fájó, dacos vágya, sóhaja, panasza, reménye, hite . . . Mielőtt búcsút mondanék a magyar hűségről történelmi tanúságot tett nyugati magyar végvárnak, mint óriási vetítő vásznon a moziképek, úgy pe reg la lelkemben a három szép ünnepnap minden feledhetetlen eseménye mégegyszer.. . A Dunántúl kies vidéke, a Vértes hegység ezeréves emlékei, pogány és keresztény magyarok harctere volt a föld, amerre Pestről röpített bennünket a szárnyaskerék. Komárom állomás az a hely, ahol köny szökik a magyar szembe, fojtogatást érez a torkunk és kemény ökölbe ■zorúi a legpuhább magyar kéz is: Mert egy híd van itt a Dunán. A híd innenső végén szuronyos magyar honvéd, amott pedig, a híd másik végén már cseh szuronyos baka áll posztot. A komáromi híd trianoni arcuicsapá- sunknak ma is- élő, leggyalázatosabb példája. A dalosok, köztük Eger fiai is, nem tudták ezt némán nézni. A komáromi állomáson, a híd előtt, melynek másik végét már magáénak mondja a Felvidékre telepített cseh légionárius, egész vonat dalosai, 7—8 dalegyesület verődnek össze és mint vészteljes kiáltás, mint fájdalmas mementő száll, dübörög föl torkukból az ének, a *Nem, nem, soha /» és a «Mienk e föld• kezdetű gyűjtő melódiák. Komárom városának tőlünk elszakított népe is meghallja a biztató éneket és mikor felharsan az egyik hatalmas strófa: »Elestünk ... de talpra álltunk! Levetjük bús ősi átkunk. Hozzánk hűnek kezet nyújtunk, Hűtelent a porba sújtunk, Latrok alá poklott gyújtunk.« a cseh poszt ijedten vonul visz- sza bódéjába. Jól is tette talán, mert ekkor már karok és öklök lendültek feléje a levegőben a hazafias ének gyűjtő hatása alatt. És még valami [-külpolitikai bonyodalmat idézett volna elő a cseh finánc sorsa, aki amúgy is szemmelláthatóan ki-kivánkozik a zöld mundérból. A sok köményes Győr városán át valósággal diadalmenet volt az utazás Sopronig. A Kis Magyar Alföld lelkes népe kitárt szívvel fogadta az ország másik végéről érkező dalosokat. Sopronban azonban a legfelsőkig felfokozott lelkesedés és ünneplés fegadott minden érkező daloscsapatot. Virág és zászló- dísz, óriási méretű diadalkapu, a soproni hölgyek bájos csoportjai, Thurner Mihály dr. soproni polgármester, Meissner Ernő dr. a Soproni Magyar Férfi Dalkör elnöke örökké lelkűnkbe csengő szavakkal fogadnak, melyre málfő választ kapnak Ripka Ferenc dr. budapesti főpolgármester beszédében, A Széchenyi-szobor megkoszorúzásé, Lampérth Géza ódája majd Müller Károly országos karnagy vezetése alatt egyszerre ötezer dalos ajkáról a magyarok szent imádsága: a Himnusz. Öröm, reménység és bízás könnyei rezegtek tizezrbk szemében. Ki és bol hallotta valaha ezt ? A legszebb magyar imát ötezer dalos ajkán! Nemcsak Burgenlandba, de talán még Becsbe vagy Pozsonyba is elhallatszott ez a hatalmas orgona- bűgásszerü férfi-ének. A dalosegyefeületek zászlóinak megkoszorúzása. Ennél sem igen láttunk még szebb képet. 112 zászlót 112 bájos, lelkes soproni lány ékesített koszorúval. Az Egri Dalkör zászlóját Mihály Irénke, a Egri Polgári Dalkör zászlóját Markovits Irénke ko- szoruzták meg. Este 9 óra után az ünnepségek legpoetikusabb jelenete : Minden dalkör lampionokkal a saját koszorúslánya háza elő vonul és finom pianisz- szimőkbau csendül fel százíizen- hói. ház ablaka előtt a szerenád. Augusztusi csillagos, enyhe éjszaka, szerenád, lampion, virág s az ablakban a boldogan mosolygó szépséges leány. Van-e ennél szebb poézis ? Másnap, Nagy-Boldogasszony napján délelőtt 11 órakor a bencések templomában az «Egri Dalkör« énekeit az ünnepi misén. A * Boldogasszony Anyánk', Ave Mária és *A magyar miatyánk« c. egyházi énekeket Huszty Zoltán Zsasskovssky Endre orgonakisérete mellett éne kelte el. A »Boldogasszony Anyánk« c. éneknél szem nem maradt szárazon. A közönség sirt, zokogott, a csodás szépségű régi magyar Mária-ének művészi előadása alatt. Dr.Pál Endre énekelt finom zománca hangján három éneket, majd a kar adta elő Mozart: »Ave verum« című müvét. A soproni újságok külön méltató cikkben emlékeznek meg az Egri Dalkörnek erről a templomi szerepléséről. Az egriek versenye Szombaton délelőtt zajlott le a második csoportban szereplő énekkarok versenye, melyben az Egri Polgári Dalkör a legnagyobb reménnyel vett részt. Nehéz dalmű, Lányi : Esti dal c. munkája volt a verseny kötelező darabja. Az Egri Polgári Dalkörnek óriási népszerűséget adott a biztos hang, a tiszta ia- tonálás, az összes dinamikai jeleknek pontos betartása, az or- gonaszerü összhang és Kalovits Alajos dr. karnagynak roppant öntudatos, szakszerű éa minden részletre ^kiterjedő dirigálása. A zsűri nem is jegyzett, csak feszülten figyelt a derék dalosok pompás -énekén. A közönség köréből sokan fogadásokat is kötöttek az ének után, hogy ez a dalkör viszi ez első díjat a második csoportban. Volt is Öröm, mikor kihirdették az eredményt. Másnap vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a Király-dijas csoport versenye, melyen az ország öt legjobb dalegyesülete: a Szegedi Dalárda, a Győri Ének és Zeneegyesület, a Pécsi Dalárda, az Egri Dalkör és a Debreceni Városi Dalegylet az itt leírt sorrendben vettek részt. Itt a feladat Ady Endre «Májusi zápor» c. versének előadása volt Jandl Béla megzenésítésében. Szeged és .Győr városok után Pécs dalosai feltűnő különbséggel, bámulatos és precízül kiiskolázott hanganyaggal, de művészi és zenei szempontból több kifogás alá eső felfogásban adták elő a darabot, úgy hogy az utánuk következő Egri Dalkör művészi és zenei felfogás tekintetében tökéletesebben énekelte el ezt a művet minden más dalkörnél és pusztán a hanganyag ki- csiszoltaága helyezte a pécsiek mögé. A kiszivárgott hírek szerint a zsűri egész estig arról vitázott, hogy az egrieket halyezze-e első helyre vagy a pécsieket és a dalosverseny egész közönségében meglepetést okozott az Egri Dalkörnek harmadik helyre sorozása. Igaz, hogy ez még mindig úgy fogható fel, hogy az egri az ország 112 dalköre között a harmadik legjobb, de az egriek már mindenben úgy megszokták az elsőséget és annyi jogos reménykedéssel vártak jobb eredményt, bogy érzékeny csalódást ekozott a zsűri ítélete, melynek kihirdetése különben is olyan zavaros volt, hogy többféle félreértésre doti okot. A soproni XX. országos dalosverseny mégis — feledhetetlen mindannyiunk lelkében akik ott voltunk. A város előzékeny, szives, nyájas és lelkes szívű közönségére is mindannyian csak szeretettel gondolhatunk. Különösen az egriek olyan kitüntető figyelemben, feltűnőbb ovációban és ünneplésben részesültek a soproniak részéről, hogy úgy érezzük, mintha a két magyar végvár, Eger és Sopron közönsége a hazafias barátság szorosabb, szép frigyét kötötte volna meg a daloaverseny ragyogó napjain. . . Kelemen Andor. Milyen lesz az élet ezer esztendő múlva? A nyári holtszezonhoz egészen hozzáillő és Ptílszerű téma foglalkoztatja az angol sajtót. Egy kiváló angol technikus, A K. Low tanár, aki több mint száz kisebb nagyobb találmánnyal járult hozzá az emberiség haladásához, terjedelmes könyvet írt arról, hogy milyen lesz az élet, a világ ezer év múlva. Az író a ma meglevő helyzetből vonje le kövstkeztetéseií és nagyon érdeke® eredményekre jut. Az igaz, hogy amit a 2925. évi helyzetről mond, meglehetősen vakmerő elképzelés, de nem lehetetlen, ha ; arra gondolunk, mi minden nagy változás történt az emberiség haladásában csak a legutóbbi ötven év alatt is. Eszerint ezer év múlva utódainknak kevés alvásra iesz szükségük, netenkint körülbelül csak három éjjelt fognak ágyban tölteni. — A reggelit hatalmas városi közművek csöveken fogják mindenkinek az asztalára szállítani, mint ahogyan most a vizet, meg a gázt is kapjuk. A rádió meg a messze- látő lehetővé fogja tenni az üzletembernek, hogy az íróasztala mellől a legkényelmesebben in-
