Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-01-17 / 14. szám
Ära 300 korona / Eger, 1924. január 17. csütörtök. XLI. évf. 14 sz. Előfizetési dijak postai szállítással g8 bóra . . 7000 K | Egész és félévi előfizetést Sí egged évre 20000 E nem fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNHY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. „A kormánypárt nem pírt, hatten a nemzet Képviselője!“ A Nemzetgyűlés ülése. Eger, 1924. január 15. A nemzetgyűlés mai ülését 7*12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Napirend szerint folytatják az indemnitás vitáját. Szabó Sándor az első szónok. Az indemnitás vitájában az a felfogás alakult ki, hogy hiábavaló az egész, szőáradat az egész! A Ház az a politikai aréna, ahol meg kell küzdeniök az elemeknek. A részletkérdésekben a pártoknak engedékenységet kellene tanusítaniok. Nemcsak a kormány, hanem az egyes pártok is felelősek a mai helyzetért. (Balfelől : Ez a kormány dolga !) Az ellenzéknek is a nemzet egyetemét kell képviselnie, mert a kormányzópárt nem párt, hanem, a nemzet képviselője. {Balfelől: Csináljanak uj választást !) A nagyobb kérdések csak megfelelő előkészülettel kerülnek ide. Az Egységes Párt legjobb szándékát, erejét, munkaked- vót hozta a nemzetgyűlésbe. Az ellenzék éppen úgy köteles jelen lenni az üléseken, mint a kormánypárt é* nem hiszi, hogy az arány az ellenzék javára mutatkoznék. Az indea>DÍtás vitájából újabban az az álláspont alakult ki, hogy az nem a bizalom, vagy a bizalmatlanság kérdése, hanem a politikai helyzet megvitatása. A földreform szintén nem képezi már a vita tengelyét. Talán bele is untak már a képviselők a kérdés fesze- getésébe. Dénes István : Nagyon téved, várjuk a földreform-novellát. Szabó: Az Egységes pártot sokan vádolják, hogy nem keresztény, hanem liberális fajvédő. Az Egységes párt olyan, amilyen szemüvegen át nézik. Az Egységes párt soha sem képviselte az irányok érvényesülését. Az Egységes párt magatartása soha sem elégíti ki az egyes frakciókat, mert programmja a nemzet jólétének megépítése. Az Egységes Párt igyekszik bedugni a léket a nemzet hajóján. Kabók Lajos: Úgy is elsiilyed az magukkal nemsokára. Szabó: Az 1918 i változásoknál a nemzet maga vehette volna kezébe sorsát, de nem cselekedte. Akkor fegyverrel lehetett volna biztosítékot szerezni, ma csak munkával. A kormány első teendője a gazdasági élet szanálása. Megfelelő értékmérőkről kell gondoskodni. Ma a koronának folytonos csökkenése a takarékosság szellemét keltette föl az emberekben. Majd Oroszország gazdasági helyzetével foglalkozik, Lesz idő, mikor elárasztja gazdasági cikkeivel Európát. Nekünk iparosítani kell. Mezőgazdaságunk konszolidációja terén nagy lépéseket tétiünk. Dénes: A nagybankok koronával való spekulációja nem bizonyltja a mezőgazdaság konszolidációját. Szabó : Tiszteletben kell tartani a munkát és megteremteni a munka becsületét. Franciaország nem engedi el a magyar jóvátételt. A Berliner Tageblatt Írja: Londonban a mértékadó körök azt hiszik, hogy még több részletkérdés megbeszélése szükséges a magyar kölcsön végleges elintézése ügyében. Ennélfogva a tárgyalás még a holnapi nap folyamán is tartani fog. A berlini újság különben részletesen foglalkozik a magyar kölcsön ügyével és kiemeli, hogy Franciaország ragaszkodik Magyarország jóvátételi fizetéséhez. Ha ezt nem tenné — Írja tovább az újság — akkor szinte precedens állana elő Németország számára a jővátételi kérdésben. Különben a németek nagy várakozással tekintenek a magyar kölcsön sorsára, mert a magyar újjáépítés munkája mintául fog szolgálni Németország újjáépítésére is. Mit fizetnek más városokban a villanyért? Mégsem mi vagyunk azok, akik legtöbbet fizetnek! Az Alföldi Brigád. A csongrádi merénylettel kapcsolatban részint a nyomozás torán, részint a liberális újságok fogadatlan nyomoző-se- gitrége révén ez a két szó röppent ki a közvélemény forgatagába : Alföldi Brigád. Nosza, a hirhedi berkek hirkolompjai egyébről sem Írtak hosszú nspok során, mint az Alföldi Brigádról s annak állítólagos vezéréről Héjjas Ivánról. Rémmesék voltak ezek, olyan felelőtlen Írások, amiket csak a dühtől, az indulattól, a bosszútól tajtékzó sajtőkukacok tudnak kiizzadni. Tegnap azután a belügyminiszter is hivatalos nyilatkozatot tétetett közzé a Magyar Távirati Iroda utján, amely nyilatkozat halomra dönti a kitalálások, a rágalmak sakkfiguráit a jogrendet voniíők rozoga asztalán. A jelentés szerint, igenis volt Alföldi Brigád. De csak volt — ma már nincs, mivel hála Istennek nincs reá szükség. Hire azonban fönnmaradt. De mégis látták álmukban azok, akiket marcangolt a rossz lelkiismeret, akiknek vörös lelkét még vörösebbre hevítette a tehetetlenség, a páni félelem. A bolsevizmus bukása után természetesen minden intézményünk bbteg volt, így a közbiztonsági szerveink sem voltak kellőképen megszervezve. Félő volt tehát, hogy a levitézlett vörös vezérek titkos kloákáin esetleg újból kiömlik a rendbontók hada, ez a rémes had, mely a sírba vitte Nagymagyarországot. A Tisza—Duna közének hazafias népe többé azonban semmi áron sem volt hajlandó eltűrni azt a példátlan szenvedést, amit átéltek a vörösök átkozott uralma alatt. Élénk emlékezetükben volt még a folytonos üldöztetés, amelyben részük volt, a terrorfiúk kajánul vigyorgő pofái, búj- doklásuk a bugacmonoetori sivatagon, élet-halál között élésük a «kövek» között. A rettentő veszedelem után egész természetes hát, hogy az államkormányzat hallgatólagos beleegyezésével, Héjjas Iván fajtájából megalakult az Alföldi Brigád. Nem volt ennek semmiféle szervezete, papiros-megállapodása. A szivük, a lelkűk, a magyar érzésük volt az összetartó erő, amellyel az esetleges veszedelemben biztos győzelmet arattak volna. Más célja nem volt ennek az egyesülésnek és feloszlott, mihelyt az idő jobbra fordult a Csonkaorezág fölött. Most pedig, utólagosan bár, de mégis jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy volt egy embertömeg, amely nyitott szemekkel, ébren kísérte sasszemeivel az átkot szóró, sötét felhő elvonulását és virrasztóit elszántan az agyonkinzott, megtépett szegény magyarok első jő álma fölött. Érdekes kimutatás került a kezünkbe, amelyből megtudtuk, hogy a csonkaország egyes városaiban mit fizetnek a villanyáram hektovatíjáért. E szerint -Nagykőrösön 240, Kiskunfélegyházán 249, Cegléden 270, Kiskunha lason 300, Szabadszálláson 440, Kalocsán 300, Jánoshalmán 600, Makón 420, Bala- | ionban 400, Kecskeméten 200 koronát. Hála Istennek tehát, mégsem mi fizetjük a legtöbbet! A kimutatás összegei közötti különbség onnan származik, hogy ott, ahol olcsóbb a villanyáram, szénnel, ahol drágább, ott nyers olajjal állítják elő a villanyt. És itt sóhajthatunk egy nagyot ! Milyen jő lenne, ha meghagyták volna városunk bölcsei a szán-kazánokat és a Diesel motornak építettek volna ott egy épü- letszárnyaí ! Milyen olcsón kapnánk most az áramot, olcsóbban, mint például Kecskeméten, ahová messze földről szállítják a szenet! Mert a vasúti szállítás díja sem valami csekély mai napság!
