Egri Népújság - napilap, 1924/1
1924-03-22 / 69. szám
2 EGRI NJEPÜJSAö 1924. március 22. A nemzetgyűlés ülése. Budapest MTI. A nemzetgyűlés mai ülését */4ll órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. A valorizációs javaslathoz elsőnek Rupert Rezső szólal töl. A javaslatot nem fogadja el, bizalmatlan a kormánnyal szemben. Összehasonlítja a magyar gazdasági helyzetet és a pénzügyi rendszert a többi háborút, vesztett országok helyzetével. Megállapítja, hogy mig más or szágokban szabadon lehetett a keresetből értékálló valutát szerezni, addig nálunk nem lehetett restaurálni a munka értékét. Kívánatosnak tartja, hogy a hadsereget 3 esztendőre szabadságolják. (Nagy zaj a kormánypárton.) A hadseregre költött pénz csak luxus-kiadás. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy most a valorizációs törvényjavaslatról van szó, nem pedig a hadseregről. Utána Gömbös Gyula szólal fel. Reflektál Rupertnek a hadseregről szóló szavaira. Meggyőződése, hogy a nemzetgyűlésben többségben vaunak azok, akik Rupert szerint szűk látókörű militáristák. Nagyon veszélyes dolgot követett el, amikor azt mondotta, hogy a hadsereget engedjék szabadságra. Még ha nem is gondol a kormány a köteh jövőben a visszaszerzés politikájára, akkor sem lehet ezt a gondolatot belevetni a magyar közéletbe, mert a hadseregnek nem csak az a feladata, amiről Rupert beszélt, hanem a belső rend és a jogrend fentartása is. — Mert ha az államnak a jogrend biztosítására nincsenek eszközök a kézé ben, akkor a társadalom maga szervezkedik. Jönnek a különítmények, amelyek ellen Rupert éveken keresztül ádázul küzdött. Ami a javaslatot illeti azt hiszi, hogy a vita bi van fejezve és mindenki tisztában van a kérdés horderejével. Vissza kell állítani a nemzetgyűlésben a lelkiismeret uralmát, különben nem leszünk méltók a történelmi pillanatok nagyságához. (Az ülés tart.) Az uj vasúti díjszabás első napja. Eger, 1924. március 21. Megírtuk, hogy a Máv. f. hő 20 án 50%-kal emelte a személy- és árűdij- szabást. Ez a tarifaemelés, amelyet az anyagárak drágulásán, a korona leromlásán kívül, a vasúti alkalmazottak illetményeinek rendezése tett szükségessé, tényleg bekövetkezett és tegnap volt az új díjszabás első napja. A közönség, mivel jóval előbb értesült már a tarifaemelésről, az emelés előtti napokban zsúfolásig megtöltötte a vonatokat, hogy még aránylag olcsó utazással intézze el vidéki ügyeit. Ilyenformán az űj drágulás első napján meglehetős gyér közőnségű vonatok robogtak tova a vasúti síneken. No, de az üres vonatok majd megtelnek ismét, mert hát utazni kell, akármibe kerül is. KIS HÍREK a nagyvilágból. Külföld Benes kijelentette, hogy Cseh- országnak nincsenek terjeszkedési vágyai, nem gondol erőszakos terjeszkedésre, sőt arra törekszik, hogy a inegbékült Európában a nyugodt fejlődés faktora legyen.— Állítólag 4 milliárd cseh koronára szállítják le a cseh jővátételi tartozást. — Anglia új hadirepülőgépeket épíítet. — Giar- dino tábornok szerint a magyaroknak kiváltságos helyzetük lesz Fiúméban. — A francia belügyminiszter lemond. — Ausztrália nem nyugszik bale a singapurei ki- j kötő elejtésébe. Magyarország. Sokmilliő óvadék fejében szabadon engedik a csempészügy kereskedő-gyanúsítottjait. — Tovább tart a bányászsztrájk. — A függetlenségi párt megkeszorúzta Kossuth Lajos sírját. — Kámforos rablótámadást követtek el egy Lehel-utcai ^ékszerésznél s két brilliáns gyűrűt vittek el. — Ismét olcsóbb a pénz. — A lakásokat 1926. november 1-ig, az üzleteket 1925 november 1-ig felszabadítják. — Május 1-én szűnik meg a szán- kormánybiztosság. Megengedték a határátlépést Esztergomnál. Esztergom vármegye alispánja kérte a külügyminisztert, hogy eszközölje ki a cseh kormánynál Esztergom és Párkány között a határ átlépését. A cseh kormány válasza most érkezett meg. Arra hivatkozik, hogy a két város között a Duna-hidat most javítják és így a lakosság közül csak azoknak adja meg az engedélyt a határátlépésre, akik saját felelősségükre és veszélyükre mennek át a hidon és a netán előforduló balesetekért a cseh államtól kártérítést nem követeinek. Kinek ad lombardkölcsönt a Jegyintézet? A Jegyintézet egri fiókjának értesítése. Eger, 1924 március *1. A kényszerkölcsön 2. és 3 ik részleteire a lombard-kölcsönt csak az veheti igénybe, akire legalább 200.000 korona állami kölcsönelőleg van kivetve és pedig a 2-ik részletre legkésőbb március 31-ig, a 3-ik részletre legkésőbb április 30-ig. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy kölcsönkérelmeik előterjesztését ne halasszák az utolsó napokra, mert a Jegyintézet nem vállalhat felelősséget ezért, ha az utolsó napokon tömegesen jelentkezők egy részének igényeit esetleg nem elégítheti ki. riának, a mostoha testvérnek álnokságát, 1 amellyel vérünket szívta, jogainkat eltiporta, életerőnket elsorvasztotta. — És ma ? A trianoni kegyelmes kés levágta testünkről a falánk mostoha testvért, az évszázados Igravámenek mi az mái nem fertőzik már többé vérünket, ölünkbe hullott a független magyar szabadság — jaj de hármas hegy és négy folyam nélkül, de korona és kettős kereszt nélkül, de ragyogó diadémok és örökzöld babérkoszorú nélkül! És visszagondolva ifjúságom szent- séges magyar lázálmaira, szeretnék Bánk bánnal fejemet a földön görgetve keserűen fölkiáltani: Nem ezt akartam én, — nem ezt! Aztán hirdettem az új márciust akkor is, amikor gépmadarak berregése, ágyűsző dörgése Kísérte, amikor haldoklók halálhörgését siratta, győzedelmes seregek diadalkiáltását szülte minden márciusi sző. A természet tavasza a diadalmas béke tavaszát jelentette akkor ne künk, az első déli szellő képzeletünkben a győzelem lobogóját lengette, az égbe fúródé pacsirta a csataterek fölött méltósággal röpködő turul madarat jutatta eszünkbe. Ki mert volna akkor kételkedni ügyünk igazságában, ki merte volna akkor kétségbe vonni igazságos ügyünk biztos diadalmát! A háborús évek minden március idusa a magyar háború igazságát hirdette azzal a lelkesedéssel, amely- lyel előbb a magyar függetlenséget hangoztatta, a magyar háború diadalát jósolta azzal a fanatikus hittel, amely valamikor a kuruc vitézek, a vöröesspkás honvédek szivét dobogtatta. — Ó jaj, hogy minden igaz magyar ügyért vívott harcnak a m8jtényi mezőn omlik le lobogója, — minden ig&z magyar kézből Világos mellett hűlt ki a kard! Kicsufolt bennün két, megcsalt bennünket a háborús évek március idusa is, ős szőtdarabolt országunk sírhalmára pirkadő első március már szövögette a vörös gyászteritőt összetörött lelkünk bús ravatalára. És még közelebb egy lépéssel! Em lékezzünk csak vissza az 1920. év tavaszán mily lángoló lelkesedéssel lobogott az a bizonyos magyar tűz ! Megszabadúl- tunk a vörös feiméra fojtogató karjaiból, magyarnak érezte lábunk ismét a földet, magyarnak érezte tüdőnk a levegőt, testvérnek ismertünk újra minden igaz magyart ! Gyűláseztünk az összetartás, egyetértés jegyében. Hétről-hétre új meg új egyesületeket alkottunk nemes és szent cá lók kivívására. Asszonyaink és lányaink magyar ruhában, együtt forrtak és lelke sedtek a fórfiszivekkel. Áhíiatos hittel énekeltük minden vasárnap a himnuszt és csoda reménységgel, hegyeket mozdító bi zalommal büszkélkedtünk a sastollas vitézekben. A gyászruhás magyar géniusz elborult homlokát simogatta minden magyar kéz, az ő szent arcára akart derűt varázsolni minden magyar szív, az ő méltatlan láncait letördelni feszült minden magyar kar. Hungária irredenta volt a mi fájdalmas, imádott édesanyánk, Hungária irredenta volt lázban égő szivünk legtisztább kedvese, Hungária irredenta volt mindnyájunk ártatlanúl szenvedő, legdrágább húga. — E gyönyörű érzelmek, magasztos elhatározások, törhetetlen bizodalmák szárnyán szállt akkor a márciusi szózat, és döngette a dicsőséges feltámadás bizakodó hitéből erősödő ököllel a sziklásért: Talitha kucai —ű leányzó kelj fel! És ma négy év után itt állok tudat- lanúl, szegényül és gyámoltalanúl. Mert nem találok március idusára lelkesítő eszmét, mert égig lobogó tüzeink mind lelohadtak, mert az én szivemben annyi a magyar gyász, hogy elevenítő szikrát csiholni belőle nem tudok! Hová, merre fordúijak, hogy meglássam a napkeleti ciillag ragyogását? Hová, merre forduljak, hogy megvessem, sarkamat, honnét Archimedes módjára ezt a gonosz földet keserű levéből kifordíthatom? Nézzek a szívébe ennek a megnyomorított országnak, hol újra Bálnak. Molochnak és a trónusra állított aranyborjúnak oltárai körül járják az eszeveszett táncot az így is úgy is fajtalan magyarok! Ahol megfeledkezve nemzeti gyászról, megfeledkezve magyar büszkeségről cseh Capek ek színdarabjainak tapsol az orrán túl nem látó publikum ! Ahol arra is hajlandóságot mutattak, hogy prágai kimondhatatlan nevű dalosok fertőztessék meg énekükkel szentséges magyar himnuszunkat ! Ahol rendeletbe adták, majdnem törvénybe iktatták, hogy Hungária édesanyánkat gyászolni nem szabad, honnan egyesületeinket feloszlatták, mert zászlai- kon Nf’gy Magyarország ábrándképe lebegett ! Vagy magunk köré tekintsek — ő — hisz mi is vígan vagyunk ! Muzsikások, táncosok az ójtszakák. Selymet és divatlapot küld eleget Páris. Dombjainkon a gohér becsülettel termett az ősszel,— mit
