Egri Népújság - napilap, 1923/2

1923-10-12 / 231. szám

I 2 ftttltí ÍN ÉP ÜJ SAG 1923. október 12. ft parlamentáris tyrofyddmi Konferencia ülése. luxemburgi kamara üléstermében, ahol a vezérlő bizottságot Renter, luxemburgi állami miniszter, a távollévő nagyhercegnő és a luxemburgi kamara nevében üdvö­zölte. A vezérlő bizottság titkára beszá­molt a május óta történtekről. A ivezérlő bizottság megállapította a teljes ülés he­lyét, idejét és tárgysorozatát. A legköze­lebbi teljes ülést a jövő év június havá­ban Brüsszelben tartják meg és annak napirendjére a nemzetközi kereskedelmi forgalom előmozdításának számos fontos kérdésé; tűzték ki. Budapest. MTI. A Magyar Kurír Írja : A parlamentáris kereskedelmi konferencia vezérlő bizottsága a napokban Luxemburg­ban ülést tartott 22 ország képviselőjének részvételével. Ezen az ülésen Magyar- országot Hegyeshalmy Lajos nemzetgy. képviselő, nyug. kereskedelmi miniszter képviselte, akit a konferenciának Prágá­ban ez év májusában megtartott teljes ülésén Huszár Károllyal, a nemzetgyűlés alelnökével együtt, Magyarország részéről a vezérlő bizottságba választottak be. — A vezérlő bizottság ülését báró De Scampa belga szenátor elnöklésével tartották a Segítenek az egyetemi ifjúság súlyos helyzetén. Kleb6lsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter október 10-én délután Karafiáth Jenő az Országos Testnevelési Tanács elnökének kíséretében meglátogatta a mű­egyetemi ifjúság sporttelepét, ahol a ven­dégeket Schimanek Emil, a műegyetem rektora és Hüettl Dezső tanár-elnök, to­vábbá Oláh Béla ifjúsági elnök és Proff László báró igazgató vezetésével a nagy számban megjelent műegyetemi ifjúság fogadta A miniszter tüzetes meggyőző­dést szerezvén az ifjúság nélkülözéseiről, megígérte, hogy minél előbb igyekezni fog a szerinte is tűrhetetlen állapoton se­gíteni. Az ifjúság nevében Hültl Dezső tanár elnök köszönte meg a látogatást. A siófoki „pech“. Eger, 1923. okt. 11. A veszprémmegyei Enying felé ak­kor sem fordult volna az ország érdeklő­dése úgy, mint ma, ha a világ hetedik cső dáját ott találták volna meg. Pedig ennél nagyobb, sokkal nagyobb eset... mit eset? csoda történt ott is, meg az enyingi járás Siófok nevű fürdőhelyének kaszinójában. Az enyingi eset Siófokon kezdődött. Erre a nagyon látogatott fürdőhelyre nem feltétlenül azok mentek el, akik a Balaton háborgásában, vagy vonzó nyugodt tük­rében óhajtottak gyönyörködni. Ennél' a háborgásnál és nyugalomnál sokkal na­gyobb háborgások és sokkal nyugodtabb hangulatok uralkodtak ott, ahol a Sió vize a nagy tóból kiszakad. ' Hej ! A forró július végén de sokan | is kívánkoztak a magyar tenger hullámaiba, j Nos ! És akik ott voltak, azok meg a Kaszinóba kívánkoztak. A Kaszinónak is az izzasztójába, ahol csaknem háromszáz »magyar« igyekezett kiegyenlíteni azt az izzadásbeli különbséget, amit a péterpáli kászapengéskor a magyarság oroszlánré­sze nem a kártyabariangok forrőságában | csöpögtet tarlószerte szét. És azok a kártyaszobák falaik közé ! zárták a szorgalom háborgó szenvedélyé­től elvakultakat, amint napi kötelességet, lelket, kedélyt nemesítő munkájokit róva, összebújtak, hogy a pénzimádás őrületé­vel egymást játékból igen különös hely­zetbe juttassák. Olyan helyzetbe, amelyik egy csöppet sem különbözik az erdei út- szélen kifosztott vándorétól. A kártyajátéknak nevezett tárcaki­fosztások, mint megtiltott szerencsevadá­szatok ezúttal nem végződtek sem nyerés­sel, sem vesztéssel. Megállóit a rendőrség gépkocsija a fürdővároska végén és egy félóra múlva kétszázhatvan dús nyereség­re vadászó kártyásnak hosszúra nyúlt az ábrázatja. Az igazoltatás után megindűlt eljá­rás első része, a Piatnik világ történelmé­ben erről nevezetességre vergődött Enying város kir járásbírósága előtt úgy fejező­dött be, hogy a kártyás surnmások péter­páli aratásukból 22,128.500 koronát fognak az igazságszolgáltatás mérlegének kiegyen­lítésére leróni. Lesznek pedig akik száz­ezer, mások akik hatvanezer, ismét pedig akik negyvenezer koronával szabadulnak meg a bűntudatuk lelkiismereti súlyától. És a bank!! Amire 259 pár szem, sóvár tekintete úgy vigyázott! Telje* * négymil­lió száznyolcezerötszáz korona bankós kincsével ! ... szintén jobb, biztosabb hely­re került. És ezután az a harmadfólszáz, bar­nára felsült, kártyabarlangi arató — a sió­foki jó emlékek örömére odaveti a fél­milliós pénzt a cigánynak, vígan, andalí­tóan dalolva hozzá vesztes szive mélyéből: Hullámzó Balaton tetején Gsolnakon sohsem öltem hej ! én Kártyánkat a szerencse, Mikor Róna meglese Elhagyta s vitte szegényt. Megáll a német bankóprés. Berlin MTI. A lapok ezerint a biro­dalmi kormány tegnap este a Ruhr-vidéki nagyiparosok tiz követelésével foglalko­zott, továbbá három rendeletet adott ki, amelyek közül az első a kenyér árát szál­lítja le, a másik a kartelek és szindikátu­sok megegyezésével foglalkozik, a harma­dik pedig a földvaiutabank törvénynek tervét rendeleti utón valósítja meg. A to­vábbi rendelkezések a birodalmi bankje­gyek nyomásának beszüntetésére, a biro­dalmi kiadások csökkentésére és a kivitel korlátozására fognak vonatkozni. Társaság, amelynek Hubay Jenő, Szegedi Árpád, Valborg Svändström, Bartók Béla és még sok zenei nagyság voltak ven dégei. Zenekari kísérettel adtak elő nagy orchestrális műveket. Vezetője volt a Szabadkai Dalegylet­nek, melyet a régi Magyarország első dal egyletei közé emelt. Az egyesület a buda pesti országos dalversenyen király-díjat nyert. A Városi Zenede vezetésétől 1919-ben vonult vissza; akkor nyugdíjazták. Azóta főleg magánoktatással foglalkozott és né­hányszor vidéken adott hangversenyt. Egészen haláláig karnagya a Szabadkai Munkásdalárdának s a dalárdát minden, útjába tornyosuló nehézség ellenére első rangú férfikarrá szervezte. Utoljára 1923. február 15 én, a gyorssegély-iroda Madách- ünnepélyén.Jjátszott Lányi Ernő a nyilvá­nosság előtt. Dalaival és Beethowen nemes interpretálásával aratott utoljára, most már, sajnos, csak a közönség előtt emlé­kezetes sikert. * A háború kitörésével csaknem egy- időben a nagy művész cukorbajt kapott. Erős szervezete tíz évig küzdött a beteg­séggel és 62 éves korában még erősnek, egészségesnek látszott. Két héttel ezelőtt a vállán egy kis pattanás keletkezett, amely azután karbunkulussá vált. Operativ be­avatkozás vált szükségessé és bár a műtét sikerült, a cukorbajos vér regeneráló ké­pességének hiánya miatt, a seb elüszkö- södöit, minek következtében maga a cukor- betegség is súlyosbodott. Az üszkös *eb és acetomőrgezés ölte meg Lányi Ernőt 1923 március 10 én éjszaka 11 órakor. Szenvedése az operáció uián egyre kin zóbb volt, de eszméletét csak közvetetlen halála előtt, szombat este vesztette el. Utolsó napjainak szenvedésén dr. Halmi István, dr. Wiiheim Imre és dr. Hermann Károly orvosok enyhítettek. Holttestét március 12-én, hétfőn, dél­után 4 órakor a Krajla Petra-utca 6. számú gyászházből helyezték örök nyugalomra a Bajai-uti kát. temetőben. Engesztelő sz. miseáldozatot március 13-án mutattak be lelki üdvéért a Szent Farencrendiek tem­plomában. * Lányi Ernő gazdag zeneköltői mű­ködését nem lehet elég részletesen ismer tetni. Nyomtatásban megjelent müveinek opus-száma 200, de egy-egy opus-száma alatt sok sok dal húzódik meg. Egy ilyen opus szám alatt 83 mii is van. A «Tavasz elmúlt . . .» dala széles földön ismertté tette a nevét. Népdaloknak, müdaloknak, zon­gorára, hegedűre, zenekarra és orgonára írt müveknek egész sorát alkotta meg. Igazi hangszere mégis az emberi hang volt és legértékesebbet a szöveges müvek­ben alkotott. Népdalait magáévá fogadta a nép és akárhány szép magyar nótáról tudják ma még kevesen, hogy nem a nép ajkán, hanem Lányi Ernő mélyen érző szívében születtek. Legelterjedtebb ilyen- nemű dalai: Minek a szőke énnekem . . .; El men­nék én, de nem tudom hová; Hej more, more; Nagyságos és tekintetes szolgabirő ur; Sirassatok engem-; Ha meghalok, nem visznek a temetőbe; Kalapom, kalapom csurgóra ; Volt nekem egy szép kedvesem ; Kedves babám, mért vagy olyan szomorú. A magyar lira tarén Petőfitől, Arany­tól, Tompától, Vörösmartytól, Berzsenyitől kezdve Kiss Józsefen, a moderneken ke­resztül egész Adyig a magyar lira legszebb termékeit komponálta meg. Nagyon nagy sikert aratott Kosztolányi Dezső: <Az Üllői úti fák,» valamint a legutóbbi alka lommal Ady Endre: «Szeretném, ha sze­retnének» cimű versének megzenésítésével. Közben zongorára, hegedűre, zenekarra írt müveket. Budapesti zenekari hangver­senyeken nagy sikerrel mutatták be mü veit. Zeneszerzői működésének egyik leg­értékesebb része a magyar férfikari zene- irodalomban a modern stilus megteremtése. Két évtizeden keresztül az ő férfikarra írt munkái dominálták a magyar dalos egyletek műsorát. 30-nál több pályázaton nyert dijat férfikarra írt müveivel. (Petőfi: Egy gondolat bánt engemet.. . Kölcsey : Rákos nymphája, Kölcsey: A szabadság­hoz, Ez a világ amilyen nagy, Piros rózsa, Sóhajtás stb.) Stuttgartban egy versenyen 600 pályázó közt dicséretet nyert; egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom