Egri Népújság - napilap, 1923/2
1923-07-08 / 152. szám
Ára 40 korona, Előfizetési dijak postai szállítással Egg hóra . . 900 K I Egész és félévi előfizetést Negged évre 2600 K I --- nem fogadunk el. H irdetések □cm. 15 K. Kishirdetések szavanként 15 K. A közszolgalati alkalmazottak. Eger, 1923. július 7. Sok egyéb nehéz kérdéseink közül egyik legfontosabb a közszolgálati alkalmazottak ügye. Mint valami terhes felhő kering a fejünk fölött. S tennünk keli róla, hogy a benne rejlő villámokat valahogyan levezessük, mert különben állandó veszedelmet jelentenek. Veszedelem az is, ha ennek az érdemes osztálynak a tagjai tovább is megindító nyomorúságban kénytelenek tengődui. És veszedelem az országra nézve, hogy összezsugorodott és a tönk szélén álló mivoltában Nagymagyar- ország egész regi állami alkalmazottainak ellátásáról kell gondoskodnia. Az egyik j eset ép’ oly lehetetlen, mint a másik. A kormány rajta van, hogy gyökeres megoldást teremtsen ebben a kérdésben. A tárgyalás alatt lévő indemnitásban felhatalmazást kér a közszolgálati alkal mázolták illetményeinek végleges és egységes rendezésére avval a szándékkal, hogy ezt a rendezést szigorúan hozzászabja a drágasági viszonyokhoz. S mindezt az ország teherbíró képességével pedig, a létszámcsökkentésre vonatkozó törvényjavaslat elvei szerint, óhajtja elintézni. Be kell látni, hogy a kormány helyzete nem irigylendő az ügy egyik vonatkozásában sem, Jóakarata a közalkalmazottak irányában nyilvánvaló, azonban jóakarata elé határt szab pénzügyi hanyatSzent Donát szobra a ciglédi szőlőben. Gróf Erdődy Gábor nagy elódét, Telekessy Istvánt, 1715-ben követte az egri püspöki székben. Azokról az ünnepélyes szertartásokról, melyeket maga személye sen végzett, pontos naplót Íratott. Az 1716. július hcf 14-ki vasárnapra a következő bejegyzés fordúl elő: «A püspök úr ő ex- ceilenciája a székesegyházból körmenetet vezetett a városon kívül, szent Donátnak, a mennydörgés, villámlás és elemi csapást okozó zivatarok ellen védő vértanúnak, újonnan fölállított szobrához, melyet megelőző magyar és német szentbeszéd után szokásos szertartással megáldott » Azóta két századnál hosszabb idő telt el és Egernek hitbuzgő népe óvről- évre július havának minden második vasárnapján úgy, mint a mai napon is — tömegesen elzarándokol a ciglédi dombra, hol szent Donát szobra teljes épségében őrködik a várost szőlőkoszorúval környező halmok felett, melyeken a kialudt, tüzes lávarétegek nemes zamatja, a híres egri bor, terem. Ilyenkor már a dúsán fejle dező fürtök szép kilátással kecsegtetnek a bőséges szüretre, mely ősidőktől fogva Eger jólétének éltető forrása. De az egri hagyományos, magas színvonalú szőlőműEger, 1923. július 8. vasárnap. XL évf. 152. sz. #' # W POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: BHEZNAYIMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. lásunk. Nehéz szívvel fog a létszámcsökkentéshez is, de minden jóindulata mellett sem mellőzheti. Az állam gazdasági helyzetén kívül ugyanis ránehezedik a trianoni szerződés, mely az állam költekezésének mérvére nézve, tilalomfákkal vette körül elhatározási szabadságát. Valóság gal két malomkő között őrlődik. Napnál világosabb tehát, hogy ezt az ügyet minden oldalról a legnagyobb tapintattal kell kezelni. És nehézségeit fölösleges keserűség, vagy teljesíthetetlen követelések szításával még a meglévőknél is nagyobbakká fokozni nem szabad. Na gyón rossz szolgálatot tesznek tehát az országnak, akik szertelen követelések elé állítják a koldús ország kormányát. Méltányosság az egész vonalon ! Csak ennek az elvnek igazságos alkalmazásával lehetséges a közszolgálati alkalmazottak kérdésében fennforgó bajok gyökeres orvoslása. Méltányosság a közszolgálati alkalmazottak nyomorával szemben, mely a nemzetnek ezt a. fontos és mindig hazafias rétegét már már valósággal meg- fullasztja. És méltányosság az ország gazdasági helyzete iránt, melynek egyensúlya már rég megbillent és ország-világ látja, hogy katasztrófa előtt áll. Legvégül pedig megértő méltányosság azok részéről (akár egyesek, akár intézmények legyenek azok), akiknek módjukban áll, hogy az állam szolgálatából kiszoruló elemeknek megélhetési lehetőséget biztosíthatnak. Ez utóbbiak méltányossága nemcsak a pályavesztett ezrek és ezrek s ezek családjainak megélhetését erősíti meg, hanem segít ugyanakkor a rettenetes viszonyok között küzködő országon is. A bürokratizmus dsungeliéből. Eger, 1923. július 7. Az egyszerű ember, ha ügyes-bajos dolgában bead egy kérvényt valamelyik hivatalba és hónapokig nem kap rá választ, rendesen azt gondolja, hogy a tisztviselők nem dolgoznak. A képviselő pedig, ha valamelyik választójának ügyében eljár hát Ponciustól Pilátusig, mint szokták mondani, vagyis hivataltól-hivatalig utasítják. Végre az ötödik, avagy a tizedik hivatalban ráakad az ügydarabra és örülhet a képviselő, ha már az utolsó stáció nál találja az ügydarabot, de rendesen azt a feleletet kapj a : «Kérem, még kiegészítés végett ide, meg ide kell küldeni az ügyiratot». És elvárhat a szegény fél egy félesztendőt is, míg az ügy újra visszaérkezik az utolsó stációhoz. N6m a tisztviselőkben van itt a hiba, hanem a rendszerben, amely nálunk évtizedeken át kialakult, amely rendszerre azután az 1901. évi XX. törvénycikk tette velősnek, a hozzáértő szorgalmas munkának jutalma őszig még sok esélynek van kitéve. S ezért alig van műemlék, mely Egerben inkább tarthatna számot a népszerűségre é3 kegyeletes megbecsülésre, mint szent Donát szobra, ez a köbe faragott fohász, mely kétszáz év óta, nemzedékről nemzedékre az egész lakosságnak buzgó óhajtásával egyesül, hogy a jó Isten óvja meg a szőlőtermést az időjárás viszontagságaitól. Donát — a Deo datus — néven több szentet tisztel az egyház. Az a szent Donát, akinek gróf Erdődy Gábor püspök a ciglédi dombon szobrot emelt, Marcus Aurelius római császár idején a tizenkettedik, úgynevezett «mennydörgős» légiónak volt vitéz katonája. Kr. u. a 174 ik esztendőben történt, hogy Marcus Aurelius császár hadat viselt a markomannok és kvádok ellen, hogy Pannóniát megszabadítsa ismételt berontá- aaiktól. Mikor a római hadsereg — némely író szerint a mai Esztergom táján — átkelt a Dunán, csakhamar válságos hely zetbe jutott. Mert a sokkal nagyobb számú ellenség egy oly völgybe szorította a meglepett és körülzárt rómaiakat, hol a teljes vízhiány miatt, a szomjúságtól és a forró ságtől kimerültén, már készek lettek volna, hogy megadják magokat. A keresztény hagyomány szerint, a végső kétségbeesés közben, a tizenkettedik légió katonái, kik szent Donáttal együtt, valamennyien keresztények voltak, buzgó fohásszal fordúl tak segítségért a Mindenhatóhoz. S az ég I csatornái egyszerre megnyíltak. A római | hadsereget bő és csöndes eső üdítette föl. Az ellenség tömege t pedig mennydörgéssel kísért szakadó eső, jégverés és egymást érő villámcsapás kergette széjjel. Nem ok nélkül viselte ezért a római hadsereg tizenketiedik légiója a «mennydörgőé» jelzőt (a római íróknál «légió ful- minata», a keresztény legendában «légió fulmmatrix» néven fordúl elő). A római hadsereg csodálatos megmentésének Rómában majdnem egykorú tanúsítása maradt fenn, azon a toronymagasságú emlékoszlopon, melyet Marcus Aureliús tiszteletére, kevéssel Kr. u. 180-ban bekövetkezett halála után, állítottak föl. Az oszlopon végig csigavonalban, fehér márványba' faragott reliefek Marcus Aure liusnak egész életét, fölfelé sorakozó jelenetekben ábrázolják. Ezek közt a legérdekesebb, élűiről a harmadik fordulaton lévő relief, melyen egy őriás alak — talán
