Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-09-03 / 200. szám

Ära 5 korona Előfizetési díjak postai szállítással Egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. Negged évre 350 K. — Egg hóra 120 K, POLITIE1I NAPILAP. ?ele!ő*swrkesztői 3REZNÄY IMRE. Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Egy táborban. Eger, 1922. szeptember ?. Régen tudtuk, hogy a liberális ellen­zék, a radikálisok és a szociáldemokraták egy gyékényen árulnak. Nem kellett hozzá valami nagy mélyrelátás, különösebb ítélő­képesség, hogy lássák : egy cél felé evez­nek, ha mindjárt nem is ugyanaz a hajó­juk színe és neve. Visszahozni a nemrég elmúlt »boldog« időket: ismét trombitálni a nagyrahívatott szabadelvűségröl; tele torokkal hangoz­tatni a szent szabadságot, a még szentebb egyenlőséget s a legeslegízentebb testvéri­séget. Ez az ő céljuk, de úgy, hogy azért az egyenlőségben ők álljanak az első sor­ban, a szabadság fája leginkább nekik gyümölcsözzék, a testvérek között pedig az övék legyen a legnagyobb örökség. Ezekre törnek tántoríthatatlan ma­kacssággal, erőszakos mődoD, minden al­kalmat felhasználva — mindannyian. Hogy azután ezek mellett a haza, a hit, az istenfélelem, a tekintély — mind fölösleges valamik: az ő szerintük termé­szetes. Viszont az is az ő elveikből folyik, hogy vegyük el a másét, osszuk el azok­nak, akik vagyontalanok. Világos azonban, hogy itt sem szabad bántani az indítvá­nyozók ingó és ingatlan vagyonát. Elvégre is megérdemelnek annyit »önzetlen mun­kájukért«, hogy az ő birtokuk nebánts- virág maradjon »tabu« legyen, amihez nyúlni szentségtörés. .... Mindnyájan tudtuk mindezeket. Hiszen előttünk folyt az ölelkezés 1918. nyárelő havában, mikor Eger a két János között választott s mikor világnézeti több­sége a szélsőbal felé lendült ki. Nem kellett hozzá nagy politikai böl­csesség, hogy lássák: az Í918 ismétlődik. Becsben mások ugyan a nevek, ámde u- gyanaz a hang, ugyanaz a harcmodor, ugyanazok a jelszavak. Propper és Drozdy, Peidl és Rupert, Szeder ős Rassay egy húron pendülnek. Ez most nyilvánvaló lón a Proppar győri beszéde után, amikor a radikális és liberális ellenzék vezérei — akik különben baráti ölelkezésben vannak a béc3i nem- zetgyalázókkal — eím szerint is egy pártba akarják tömöríteni valamenoyiökot. Hogy ez a közös párt sikerül-e, vagy nem : igazán mellékes. Ha nem sikerülne, akkor is csak megvan az egység. Legfel­jebb nem lesz közös párthelyiségük, de egyébként mindig együtt fogjuk látni őket, ha a keresztény és nemzeti gondolat ellen, a vallás és haza ellen, a tisztes műit és hagyományok ellen kell harcolni .... Egyszóval: a liberálisok, a radikáli sok és szociáldemokraták egy táborban varrnak ismét, akárcsak Egerben, az 1918. évi választás alkalmával. Új agrár-párt alakításán fáradoznak. Budapest. Néhány képviselő új agrár­párt alakításán fáradozik. Ezt a mozgal­mat, mint óriesülünk, Meskó Zoltán és Baross János vezetik és számítanak több, különösen pártonkivüli képviselő csatla­kozására. Bernstein, a német szociálisták egyik vezére, a bécsi interparlamentáris konferencián éles táma­dást intézett Csonkamagyarország ellen. «A béke elvei — úgymond — necsak papíron legyenek meg, hanem azokat a gyakorlatban is keresztül vigyék. Itt egy példát akarok felhozni, egy országot, ahol ugyan a békeszerződés pontjait pontosan látszanak betartani, de ahol annak szelle­mével nem törődnek: s az Magyarország. Itt még most is több ezer internált sin- lődik, pedig a magyarországi kommunista regime vértelen volt . . . .» Saját hazájáról pedig azt kürtölte vi­lággá, hogy Németország részéről reváns- veszedelem nem fenyegeti Franciaországot. A német köztársaság, amely mögött a né­met munkásság áll, becsületesen végre akarja hajtani a békét és Németország békevágya és békepolitikája sokkal erő­sebb, mint a megtorlás érzése. Bernstein elvtárs Magyarországra és saját hazájára vonatkozó kijelentéseiből megtudjuk ismét azt, amit már eddig is tudtunk és mindenkor világosan láttunk, hogy a szocialisták lábbal tiporják a nem zeti érzést, az ő szótárukból hiányzik ez: a haza és a nemzet becsületének fogalma. Hogy mi r ém törődünk a békeszsrzö; dós szellemével? Nos hát, persze, hogy nem törődünk. Nem ez első pillanat,, óta, mióta az ördögi gyalázat kalodájába zár­tak bennünket. — Soha, de soha nem fo­gunk belenyugodni Nagymagyarország halálába s rajta leszünk, hogy minél előbb föltámadjon s ragyogjon régi hatalmában és dicsőségében. Magyarságunkat és ma­gyar hazánkat soha megtagadni nem fog­juk s nem fogják azok sem, akik tőlünk elszakítva a magyar erő és kultúra által felvirágzott Felvidéken és Erdélyben lak­nak . . . Hiába tehát a szocialista szóla­mok, még akkor is, ha a kommunista test­vér rezsim vértelenségéről beszélnek. Ilyen szólam Bernstein elvtársnak saját hazájára vonatkozó kijelentése is: hogy »A békepoliíika sokkai erősebb Né­metországban, mint a megtorlás érzése.« Milyen rágalom, milyen hazugság ez a történeti múltját megbecsülő német nem­zetre! A bajorok, a poroszok, a hatalmas birodalom akármelyik részének múltja élő tiltakozás e nagyhangú szólamok ellen. Til­takozás erre a legújabb bajor események is, amikor Hindenburgban a német nép legjobbjai a nagy, a hatalmas, a nemzeti, a felejteni nem tudó Németország feltáma­dását ünnepelték. Igenis él Németországban a megtor­lás vágya és a megalkuvás nélküli akarat a becsületes nemzeti élet után. Kunyhóban és palotában egyaránt él a nemzeti meg­újhodás parazsa, mit féltő gonddal táplál­nak a nemzeti érzés lelkes apostolai. E parázs pedig, mit a hazafiúi erő táplál, lángra lobban, amire elérkezik az ideje. Som Bernstein, sem nagyszerű poli­tikus társai nem fogják ezt megakadályozni, mert az örök törvény fölül áll minden emberi akaráson. A hazaszeretet, a nemzeti érzés pedig örök törvény, amit még a német szocialis­ták ősz vezére, Bernstein, sem tud megdön- | teni. Kétezer magyar katona Prágában. Magyar fiúk a prágai kaszárnyákban. — „Nem panaszkodunk, de jobb otthon.“ Prága, augusztus. A magyar katona: fogalom. Legendák fűződnek a nevéhez. Akadályt nem ismer, ha parancsot kap, annak vakon engedel- j meskedik. Még ha nem saját vérétől, test­vérétől kapja is ezt. Prágában is sok ma­gyar katona van. Az utcákon egyre másra a magyar sző édes hangját halljuk föl­csendülni. És olyan jói esik itt magyar szói hallani. Sok magyar fiú van Prágában. És miniszterek s egyéb hivatalos illetékesek állapították meg a cseh szlovákiai magyar nemzetről, hogy'állampolgári kötelességei- I nek mindig eleget tett. Lefizette adóját ás I «be kellett küldenie» fiait a hadseregbe is. ; Sok tízezerre tehető azoknak a magyar fiúknak a száma, kik komisz bakaruhá­ban járnak ős a «respublica» kenyerét eszik. Szlovenszkóra alig maradt valaki közülök. Mindannyijukat Csehországba hívták. Itt rájuk húzták a zöldesszürke mundért, elosztották, szét is szórták őket és megtanítják a katonaság és a fegyver­fogások mesterségére.- Prágába is sok került közülök. Ta­lán itt vannak a legtöbben, vagy kétez­ren. Legtöbbjük a köztársaság déli határa mellett pillantotta meg a magyar napot és ott szívta magába az anyatejjel együtt a magyarságát, ott nevelkedett föl a höm­pölygő szőke Duna mellett, vagy a Vág gyors vizénél. Van köztük olyan, aki a Tisza mellékéről való. A göaiöri fiúk sem hiányoznak. Exerciroz, engedelmeskedik. Bele törődik, amibe bele kell törődnie. Valaki így rendelte és az ő szent akara­tában mindönkinek meg kell nyugodnia. Nem most tapossák először magyar katonák Prága utcáit. A háború alatt so- j kan voltak itt közűiök, de abogy akkor nem tudták megszokni a girbf3 görbe ut cákat, most is egykedvűen járnak-kelnek rajtuk és nyelvük sehogysem tud bele­törődni a kemény cseh szavakba. Pedig a bolti portéka is drágább, ha idegenül kérik. . . A magyar fiúk még Prágában is szét vannak szórva egymástól. Csaknem min­den kaszárnyába jut belőlük egy szakasz ra, vagy egy századra való. Á legtöbben a Podjebrád kaszárnyában vannak. 4—500 magyar fiú áll minden délben csajkával a szakács elé é3 eszi nagy kínnal a «jófajta» «knedlit», meg a «krautot». A huszárok és tüzérek közt is vannak magyarok, de szanitéc’ tán egy sincsen köztük. A katonáskodó magyarok életmódja nagyon egyszerű. Reggel ötkor ébresztő, féibatkor már mindegyik ott sorakozik az udvaron, vagy a szakács előtt. Feketeká­vét vagy teát kap egy merőkanállal, ehhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom