Egri Népujság - napilap 1922/2

1922-08-10 / 180. szám

I Áfa 5 korona \ Eger, 1922, augusztus 10. csütörtök XXXIX. évf. 180. sz. WSMHtaöK?! SBH5* Előfizetési díjak postai szállítással Egész ésfélévi előfizetést nem fogadunk el. Negyed évre 350 K. — Egg hóra 120 K. POLITIKAI NHPILÄP. Felelős szerkesztő: BREZNAY IMRE, Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11. Gaál Gaszton kilépett az Egységes-Pártból. Az uj adójavaslatok csak ideiglenes jellegűek. — A Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt intéző-bizottságának ülése. Budapest. M. T. I. A Keresztény Kis­gazda, Földműves és Polgári Párt 7-ikén hozott határozata értelmében ma délelőtt intéző bizottsági ülést tartott, amelynek célja az adójavaslatok ügyében fölmerült kilengések összeegyeztetése volt. Az intéző bizottság mai ülésén Mayer János elnö­költ. Jelen voltak Bethlen István gróf mi­niszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminisz­ter, Rakovszky Iván belügyminiszter és az érdekeli párttagok. Napirend előtt foglalkozott az intéző- bizottság Gaál Gasztonnak kilépési nyilat­kozatával. Elhatározta az intéző bizottság, hogy a párt nevében választ ad erre a levélre. Ugyancsak napirend előtt szóvá tették a vagyonválfságnak természetben való lerovása kérdését is. A miniszterel­nök válaszában kijelentette, hogy tudatá­ban van annak, hogy a földbirtokreform- törvénynek végrehajtása jelenleg gyakor­latilag is oly lassú, mint amilyet nem vár­tak és annak gyorsításával foglalkozni kell. Azonban ezzel a kérdéssel jelenleg az intéző bizottság m-m foglalkozhatik, hanem elhatározta, hogy már a legköze­lebbi időben a földbirtokreform kérdését valamint a föidvagyonváltság kérdését is sürgős letárgyalás végett napirendre tűzi. Az intézőbizottság ezután áttért a földadóról szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. Az adók súlyosságának enyhítése szempontjából.igen nagyfontosságú volta pénzügyminiszternek az a kijelentése, hogy ezek a javaslatok nem állandóak, hanem csak ideiglenes jellegűek s csak addigiesz­nek érvényben, míg az aranyparitásra, illetően az aranyértákre át nem térnek, vagyis a rendes pénzügyi viszonyok be nem következnek. A pénzügyminiszter még attól sem zárkózik el, hogy a törvényt csak 1924. december végéig tartsák fenn. Az egész adóra, előre fizetés esetén, 5 °/o-os kedvezményt adnak. A progresszió szempont]ábői kijelentette a pénzügymi­niszter, hogy teljesen indokolatlannak tart­ja a földbirtokreformba számított jövede­lem magas adókulcs alapján való meg­adóztatását, s egyúttal a kulcsnak a leg­magasabb fokig, egészen 45%-ig való eme­lését. Méltányosnak találja azokat a pa­naszokat, amelyek a kataszter ellen irá­nyulnak. A nagyobb birtokok megadóz­tatása szempontjából helyesnek találja te­hát, különösen szociálpolitikai szempont­ból, az űj szakaszoknak beiktatását. Új szakaszok útján kíván intézkedni ez iránt, hogy az illetékes községek elöljáróságai­nak kívánságára, az ezer holdon felüli ingatlanok, ha tényleg alacsony minősí­tésű osztályba vannak sorolva, a maga­sabb osztályokba Boroztassanak és na­gyobb adózási tárgyat képezzenek. A föld­birtoktörvénnyel különösen a szegény ősz- lályon kíván segíteni. E tekintetben haj­landó a földadó-törvényjavaslat tárgyalá­sánál enyhíteni és kijelenti, hogy a tör­vénybe űj szakaszt kíván bevenni, mely szerint az 1 és 3 holdas kisbirtokoknál a kataszteri tiszta jövedelem 2°/0-kal szállít­tassák le ott, ahol a kataszteri jövedelem átlaga holdanként a 20 koronát nem ha­ladja felül. A búza ma értékmérő. A korona elvesztette fényét, el ragyogását, ezüst érce papirossá ved­lett, a magas polcról lezuhant s egyenrangú társai: a frank és a lira kevélyen nézik egykori vatélytársukat. Az ezüst korona ládába zárva, tehetetlenül pihen, mint csa­tát vesztett hadvezér, kesereg a múlt nagysága feleit. A frank, a lira, a szokol, a dinár, a lei diadalittasan vágtatnak a piacon, szemükben büszkG gőg, járásukban kemény lépés, csak akkor száll lejebb má­moruk, amikor a hideg angol font, a csil­lagos dollár rúgta? előre. A bankár-ujjak pedig sorba veszik őket, számlálgatják és a börzések szeme fölragyog, ha arany vetődik a vágóasztalra, az is hamar eltű­nik a trezor mélyedéseiben. És mi, valu­tában szegény, maroknyi magyarok egy új értéket vetünk a piacra — ehető kin­csünket, a búzát. Ezt az apró szemű, éle­tet adó, halált elűző magot, mit sírva vet el a gazda, örömmel arat, a malom henge- rai között lisztté őrlet, hogy legyen ke nyer, gyúrni való, néha, vasárnap fehér kalács kerüljön az asztalra. Ezért a ne­mes életért száll a bánya tárnáiba a bőr­kötény es aknász s rakja csillékbe a föld ásványát, e kenyérért dolgozik a mester, szivja a hivatalnok a hivatalok nehéz le­vegőjét. . . Búzáért van szén, van vas, van ruha, van fa, van tanítás, van szolgá­lat, van minden. . . Jákob fiainak bibliai története ismétlődik napról-napra. Termelő Józsefekhez jönnek esdekelni könyörtelen magyarok gabonát. íme, a búza a kereskedelmi, az ipari, a gazdasági, az üzleti számítás alapja. És mert a nagyközönség, a társadalom nagy tömegű nem kritizál, hanem jelszavak után indul, jelszavakon lovagol, extázisba jut, a búzaszámítás bűzalázzá növi, sőt nőtte ki magát. Ez pedig baj. Ha ugyanis min j dent búzában fejezünk ki, alig akad gaz- I da, aki összes szükségletét búzából fedez­hesse. Erőltetett számítás a búzaszámítás. Lássunk néhány példát: A falusi kovács műhelyében vagyunk. — Kedves Mester! Két vasboronára van szükségem, én adom az anyagot, mi lesz a munka díj? — 3 q bűza. — De egy szekeret is akarok csinál­tatni, mit fizetek? 8 q búzát. — Hm’ Vasélezés, patkolás, famunka stb. búzáért, mi marad eladásra, vetőmag­nak, cseléd, csordás, kondás konvenció]'ába ? Más példát! Egyik ismerősöm takaréktűzhelyet ; vásárolt. — Mi az ára? — kérdem. — 10 q búza. Földjét felébe adta, cselédet tart kon­vencióra, hogyan fogja kinyögni a vállalt terhet — nem tudom. Meszet hoznak a faluba. — Hogy adja ? — Búzáért. Fát szállítanak a palócok hosszú, fa- tengelyes szekereiken, — kérdem — mi az ára? — Egy q búza. Magántanulókat vállalt egy tanítónő. Fizetése bűza, zsír, fa. A búza van előtérben. Búzalázban élünk. Ámde folytassuk ! A Tárná mentén egy jómódú község 80 kát. hold földre hirdetett árverást.-Va- sárnap volt. Tömegesen, akár a búcsúra, vonultak fel az emberek. Dolgozott a bú­zaár. Olyan hausse volt a faluház előtt rögtönzött börzén, amilyenre a legvesze­delmesebb börzeügynök sem emlékszik. De hogy végére járjak, a 80 hold szántó és kaszáló évi bére 475 mótermá- zsa búza. Olyan ugrás, amire a legmeré­szebb spekulánsok sem voltak elkészülve. Igaz, vannak, akik bánják az árverést, de hát a kaució 2000—2000 korona holdanként a falu kasszájából fenyegeti volt gazdá­ját, aki akaratlanul csendes romlásába rohan. Több higgadtság, szigorúbb önkritika kell, hogy a börzei' láz át ne csapjon a mindennapi életbe, börzévé ne alacsonyul- jon le — amúgy is zaklatott életünk. Jusson belőled drága aranyszem, min­den háznak, jusson szegénynek, gazdag­nak, földesnek, zsellérnek, iparosnak, ke reskedőnsk, kéz és fej munkásnak, hogy a magyar nép, mint egy család, egy szivvel rebegje el naponta imáját: Mindennapi kenyerünket adjad nekünk. óh adjad Uram nekünk, mindnyá­junknak, hányódó magyarjaidnak! (Dr. Cs. L)

Next

/
Oldalképek
Tartalom