Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-01-25 / 20. szám
Ära: hétköznap 2 K, vasár- és ünnepnap 3 K* £<t;e.r, '»*$22. január 26. szerda X 5IX *vt 20 s», MlMseiési postai dzáiiitass*■•:■%*** és félévi előfizetést aezs fogadnak el. évre 160 K. — Ftsg h-í-rs 60®. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: B R E Z N ÄY IMRE. ^scjr&esztöseg i Eget, Licet**», li&űzbív&t&i i Uceami ugornál Telefon %s£tr 11, Ä párbaj. Eger, 1922. jan. 24. Közéletünk telv8 van kinövésekkel. Mindenütt, ahová szemünk tekint, rom és pusztulás sivár képe látszik. Esztendők múltak el fölöttünk, amióta a körülményekhez képest dolgozhatnánk a romok eltakarításán, építgethetnénk azt, amit el- rongyosított a hosszú háború és az áldatlan forradalmak. Nem tesszük. Az önös érdekek hosszú, véget nem érő láncolatán csak tűnődge- tünk és csak újra meg újra keserűséggel telik meg lelkünk, mely ki tudja meddig bírja már ezt a példátlanul magas feszültséget. Maga a politika porondja, a nemzet- gyűlés, mutatja leginkább a nemzeti lélek óriási depresszióját. Ami ott történik, az példátlan a nemzetek históriájában. Az már olyan messze van a politikától, mint a* a bizonyos magyar város Jeruzsálem tői. Az már tisztán paródia, ami igazán nem tartozik a nemzetgyűlési képviselői megbízások közé — s a “porig való megalázása annak a helynek, amelyet a nem sset egyeteme oly magasztos célok szolgálatára szánt. A személyes tusakodások csattanója aztán rendszerint párbajban csúcsosodik ki. Szinte minden hétnek megvan a maga párbajszenzációja. Néha nem is egy, hanem kettő. Egy szál kard, egy ormótlan pisztoly reparálja a megtörtént sértést, még ha miniszter is az illető, vagy éppen a törvények legfőbb őre. A magyar parasztlegény a bicskájával, vagy botjával szerez magának elégtételt — és becsukják érte. A törvényhozók és miniszterek, akik tudják is, hozzák is a törvényt, egy kis komédiával kisiklanak a büntető törvény labirintjából. És, ha a párbaj megtörténik, elég van téve a — becsületnek. A felek kibó külnek.vagy nem békülnek ki, de a személyes kiíakadások és sértések mindenesetre elvesztették élüket, hogy úgy mondjuk: jelentőségüket. De mi lesz a komoly, különösen napjainkban olyan nagyon szükséges termékeny ülésnapok elpoosékolásával ? Hol kapnak ezért elégtételt azok, akik a kép viselő urakat a nemzetgyűlésre küldték? Honnan kap kárpótlást ennek a romhalmaz országnak nyomorult lakossága, amelynek tekintélyes része úgyszólván máról holnapra él és nap-nap után kénytelen lenyelni a panamák, a féktelen üzérkedés, az árúuzsora keserűen fojtogató piluláit? Ez így nem mehet tovább. Ezen a helyzeten segíteni kell még most, az utolsó érákban. Tegyék szívükre a kezüket a képviselő urak, nézzenek szét látó szemmel a megcsonkított országban: — akkor mindjárt rátalálnak saját magukra. Meg fogják látni, érteni és érezni, hogy kerületük boldogtalan, szenvedő népe miért küldte őket a szőke Duna partjára ... Tele van ennek a szegény országnak teste fájdalmas, vérző sebekkel. Kötözgessék, gyógyítsák azokat, ős ne ejtsenek rajta újakat: mert majd nem bírja ki, belepusztul. Ezt talán már mégsem akarják a képviselő urak? ft fogoly tizes SiouMtisztelj ttewsoHára ko^ezaet Már Krasznojarszkból Moszkvába szállították őket. — Január 3-.i kelettel tudatták hazaj 5 vételüket. — Miskolcz ünnepélyesen fogadja őket. Eger, 1922. jan. 24. A tizes honvődtisztek, akik az északi harctéren a Mackensen hadseregnek voltak vitéz katonái, sokszor igen igen válságos helyzetbe kerültek. Különösen pedig akkor, amikor megtörtént a gorlicei áttörés és 1915 egész május és június hónapjaiban folyton előre mentek küzdve a kétségbeesett orosz áradattal. A Sánparti harcok voltak a legkegyetlenebbek. E folyó szeszélyes kanyarodásai, néhol járhatatlant]! nedves ártere sokszor nagy előnyére szolgált az utővédharcra kényszerítőit oroszoknak. A tizes honvédek közül igen sokan estek ilt fogságba és sajátságos véletlen, hogy az elfogott tizes honvédtisztek nagvrésze krasznojarszki fogolytáborba került. Bizony ez nagy szerencséjük volt a szerencsétlen, sokat szenvedett foglyoknak. Legalább ismerték jól egymást, hiszen « harctéri ^let szinte magával hozta a legbensőbb bajtársasság kifejlődését. Az Oroszországgal való hadi állapot megszűnése után időnkint többen elhagyták Krasznojarszkoí, részint szökve, részint pedig hadifogoly-transzportokkal. Danen jött haza a múlt évben Zelenka Aladár alezredes, Ungerleider Dezső zászlós is, mindketten tizes honvédtisztek. Sokan azonban ott maradiak és emberfeletti türelemmel várták szabadulásukat. Ez már most — ugylátszik — csakugyan elérkezett. Külügyminisztériumunk ugyanis már régebben tárgyal a krasznojarszid fogolytábor feloszlatásáról a szovjetkormánnyal. Jungert Mihály közbenjárására Oroszország most tényleg hozzájárult ahhoz, hogy feloszlatja a tábort s az ott fogva tartott tiszteket Moszkvába szállítja. Amint a raiskolezi lapok Írják, a kiürítésről és az elindulásról az első hivatalos jelentés most érkezett Miskolczra, Illés Brúnó dr. ugyanis levelezőlapon tudatja szüleivel, hogy karácsony napján a miskolezi tisztek elhagyták Kraszno- jarszkot és Jekaíerinburgban vannak, honnan folytatják útjukat Moszkva felé. A lapot január 3-án irta Illés Brúnó dr„ így egészen bizonyos, hogy azóta Moszkvában, esetleg Rigában vannak már a fogoly tízesek. Ezek között vannak: Macassy őrnagy, Szabó Géza százados* aki Kalnikovnál esett fogságba 1915. május 28 án, Sassy Árpád, aki 1914. novemberében esett foglyul, Vitányi Dezső, a 10. ezred 2. zászlóalj géppuskáa osztagának parancsnoka, az ezred kedves * kis lovasa*, a két Pillér testvér, Halmay Béla dr. miskolezi főjegyző, népf. főhadnagy ős még mások. Miskolcz városa nagy ünnepélyesséc- gel fogadja volt fcáziezredének tiszljeit, amelyre az előkészületek már is megkezdődtek. Tárgyalás alá kerül az ipar- törvény revíziója. Nagy János dr. közbenjárására napirendre tűz ték az agyonhallgatott ipar törvényt. Eger, 1922. jan. 24. A Keresztény Iparoskor tisztújító közgyűlése alkalmával sürgette az ipartörvény revíziójának parlamenti tárgyalását. Evóg- ből határozati javaslatot hozott, melyet Nagy János dr. nemzetgyűlési képviselőnek is elküldték. Arra kérték a képviselőt, hasson oda, hogy az ipartörvény revíziójának tárgyalását napirendre tűzzék. A kormány az ország minden egyes részéből jövő komoly sürgetésekre mindea- Ideig nem akart reagálni. Az iparos társadalomban otyannyira fontos és életbevágó íörvényrevizió ügyét agyonhallgat ták, illetve agyonbeszélték a parlamenti szőcsaíákban. Ez jellemzi leginkább a nemzetgyűlést. Személyes kérdésekben napokig el- vitatkoztak a megsértett önérzet görög tüzénél, de hogy ipari és kereskedelmi éle tünk zökkenőinek és kátyúinak elsimítására törekedtek folna, azt nem nagyon lehet állítani. A kisgazdák kisüstjét, a földbirtok reformot föleresztették ezerszínű szósszal, tárgyalták mindenféle megvilágításban, miközben kisded kiviteli panamák bukkan-
