Egri Népujság - napilap 1922/1
1922-04-30 / 98. szám
2 mm népújság Elkészült a törvényhatósági jelleggel való felruházás tárgyában a kérvény. A képviselőtestület közgyűlése. Eger, 1922. ápr. 29. Ma délelőtt 9 órakor tartotta rendes havi közgyűlését a városi képviselőtestület. Napirend előtt a király haláláról emlékezett meg Trak Géza h. polgármester a következőkben: — Szomorú kötelességnek teszek eleget, mikor áprilisi közgyűlésünkön mély megindultsággal jelentem, hogy Ő apostoli királyi felség IV. Károly, Funchalban f. hó l-án elhunyt. A nemzet héroszi küzdelmeibe kapcsolódik az Ö tragikuma is. Majd a többek között így folytatta : — A latiport, kifosztott, széttépett nemzet minden reménye letűnt. Kiürítette a megpróbáltatások keserű poharát. Indítványozom, hogy városunknak a gyász napjaiban is megnyilvánult mélyen vérző fájdalma a mai ülés jegyzőkönyvében megörökitiessék. A képviselőtestület a polgármester szavait mély csöndben, állva hallgatta végig. Á tárgysorozat legfontosabb pontja volt a 3 ik pont. Kálnoky István dr. elő- terjesztette Eger város törvényhatósági | jogot kérelmező ügyében elkészített kérvényét, mely 50 gépírásos oldal. Tárgyalja a város történelmét, kereskedelmét, iparát, gazdasági fejlődését, kulturális viszonyait. A kérvényt, Kálnoky István dr. h. , főjegyző készítette el mindenre kiterjedő • figyelemmel, aprólókossággal és végtelen 1 nagy gonddal. Valóban a város intézményeinek és vállalatainak érdeke lenne, ha ez a kérvény, illetve az Eger város mai helyzetét ismertető felirat nyomtatásban is napvilágot látna, lehetőleg társadalmi úton, a vállalatok révén, ami fontos üzleti érdek is lenne. A kérvényt Egerben a legtöbb adót fizetők négyötöde (2,400,000 K egyenes állami adóval) irta alá. A törvényhatósági várossá való átalakulás ellen csak Krajcsovics Vince képviselő szólalt föl. A javaslatot a testület elfogadta s már most csak várni kell a belügyminiszter és a képviselőház ilyen irányú határozatát. Az építési és szépészeti szakosztályt újra alakították. Tagjai lettek a régi tagok közül: Csekő Gábor, Dutkay Pál, Gröber Ferenc, Kern Gáspár, Kovács István, Mlinkő István, Timon Béla. Az üre3 tagsági helyekre Braun Károlyt, Elek Bélát, Károly Jánost, Velcsey Istvánt és Weinberger Zsigmondot választották meg. Az Egri Forgalmi R. T. kioszkópitési ajánlatához a képviselőtestület elvben hozzájárult. A közelebbi módozatokat az Erlach Sándor dr.-ből, Lőw Bélából, Timon Bélából álló bizottság beszéli meg a Forgalmi R. Társasággal. A tanács a városi fogatok használati diját fölemelte 80 ról 120 ra, illetve 100 koronáról lőOre. Az aszfaltjavítási ajánlatok közül a The Neuchatel Asphalten Limited Comp. ajánlatát fogadták el. Csöndes, nyugodt ülés volt a mai. Kis hírek a nagy világból Külföld: D’ Annunziőmegint szerepelni készül. — Az angol alsóházban megint tiltakoztak Magyarország újabb kifosztása ellen. — Düsseldorfban egy rablóbanda vonatösszeütközést készített elő. — A francia csapatok újabb német megszállásra készülnek. — Az osztrák kereskedők sürgősnek tartják a velünk való kereskedelmi szerződést. — A francia kormány ehenzi a legfőbb tanács genuai ülését. — A csehek akadályozzák meg Ausztria nemzetközi kölcsönét. — A svéd király 100 ezer frank kártérítést követel Vigliano genfi bankártól, aki az autószerencsétlenséget okozta. — Véres csata volt Írországban. Magyarország: Lehár Antal súlyos beteg. — Az Ernszt párt kiáltványt adott ki. — Emléket állítanak Tatán IV. Károly királynak. — Vasárnap túszok érkeznek. — Közgyűlést tartanak ma Budapesten a tisztviselők. — Visszakapjuk a Simplon- expresst. — Újabb áremelést terveznek a cukorgyárak. — Esnek a húsárak. — Az egyiptomi hagyma behozatalának hírére a hagyma ára 50°/o-oi esett. Gazdátlan rágalmak. Eger, 1922. április 30. Széliében hosszában terjesztik a városban, hogy a papság sincs dr. Nagy Jánossal. Erre a rosszmájú híresztelésre csak azt feleljük, hogy az egyik ajánlási ivét a főkáptalan tagjai és a papság többsége aláírta. Azt is mondják, hogy az egriek a- zért nem mehettek aratni tavaly, mert Nagy János írt az uradalmaknak, hogy egrieket ne fogadjanak fel munkába. Hát ez nem raás.i mint kortesfogás. Az ellenkezője az igaz! A polgármester, a főjegyző tanúk rá, hogy kérte főlük a- zoknak az uradalmaknak a címeit, melyekben azelőtt egriek dolgoztak és Nagy Lászlóval Íratott, hogy egri munkásokat fogadjanak fel aratóknak. Az idén is az Egyesület által a gazdák lapjaiban hirdettette, hogy az uradalmak egri munkásokat fogadjanak fel aratóknak. A föld- mivelésügyi minisztériumnak mezőgazda- sági munkásokat közvetítő hivatalánál többször is közbenjárt, hogy az uradalmakat utasítsák Egerbe munkások szerződtetése végett. A legnagyobb kortesfogás pedig az dr. Nagy János eliöa, hogy köpönyeget fordított, hogy feladta az elveit. Hát semmiféle elvet nem adott fel, de ott hagyta azokat a pártvezéreket, akik meggondolatlan taktikájukkal és hatalmi vágyukkal a Keresztény Egyesülés «pártját három részre robbantották. Tehát nincs meg az a párt, amelynek progra rumjával 1919 ben föllépett. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjából keresztény nemzeti széthúzás pártja lett. Dr. Nagy János pádig nem veszekedni akar, hanem dolgozni; nem széthúzni, hanem az erőket egyesíteni! De kés év alatt rai mindenen ment keresztül ez a párt! Kezdődött, mint Keresztény Szocialista Párt, egy pár hőnap múlva lőtt belőle Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, azután 1920. júliusában az egész párt egyesült a Kisgazdapárttal és lett belőle Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Főldmüvespárt. 1921. februárban a régi Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának nagy része kivált a Kisgazda pártból. Egyjrésze benn maradt, más része disszidens csoportot alkotott. Az édesanya fiaihoz. — Irta Tordai Ányos dr„ a főgimnázium hősi halottainak emléktáblája leleplezésén szavalta Garay Géza Vili. o. tan. Északnak, keletnek, nyugatnak meg délnek Tenger messzeségét lelkernmel bejárom. Epedve-reszketve karjaim kitárom : Keblemről elszakadt, százszor megsiratott Fiaimat várom. Bús özvegy-fátyolom félre' simítottam, Síró szemem könnyét mind felszárítottam, Rég feledett mosoly játszik ajkamon, Mint zivatar múltán az ég pereméről Felmosolyog a nap nyári alkonyon. Legszebbik ruhámat magamra öltöttem, A házam tájékát tisztára söpröttem, Kertem virágait mind leszedtem én, Hogy a kezem fonta koszorú virúljon Az én hazatérő fiaim fején . .. Epedve reszketve karjaim kitárom, Keblemről elszakadt, százszor megsiratott Fiaimat várom ... Nem vártam hiába, mind megjöttek mára Édesanyjuk hívó-szerető szavára. Ott jönnek: egy-kettő,tíz,húsz,harminc, ötven... Apraja-öregje . . . hetvennél is többen . . . Egész egy zászlóalj . . . igaz magyar fajta. Meglátszik a szívem nevelése rajta. Nevét is tudom még, ismerem még mindet. Lábatok elébe virágokat hintek. Jertek, siessetek, karjaim kitárom, Mindegyitek fejét, megsimítom lágyan S kebelemre zárom! Be sárosak vagytok ! Be rongyosak vagytok! Istenem, jaj, egy-egy h tok ! Kinek a homlokán, kinek a szivében . . . Jaj, kialudt a tűz mindegyik szemében . .. Jaj, de mindegyiknek az ajaka néma ... Jaj, de mindegyiknek keze-lába béna... Az a láb, járásra amit én oktattam, Az a kéz, munkára amit én szoktattam, Az a szem, látásra amit én nyitottam. Reszkető-ölelő karjaim kitárom: Haza jöttetek hát messze utalókról — Jaj, de milyen áron! Egyik jött a Kárpát tarlott erdejéből, — Ő jaj, hogy a sírját rút faj bitorolja ... Másik jött a Duna teres mezejéről, — Ó jaj, keresztfáját a rác tűzbe dobja ... Harmadik Erdélynek százszor szentföldjéről,— Ó jaj, temetőjét nem tudja tán senki... Negyedik Doberdő sziklatengeréről, — Jaj, fölötte dalát még madár se zengi... Ti rongyos ruhátok Piave iszapja —, Ti sapkátok a Szán homokja takarja. /. S ti legmesszebbről jövők: halotti lepletek: Áldott szent lobogónk piros-íehér-zöldje S pihenő helyetek a keservek földje: Szibéria földje . .. Reszkető-ölelő karjaim kitárom, Ifjú élteteknek szörnyű Golgotáját Veletek megjárom ... Te vagy-e, jó fiam, az a pici gyermek, Kinek hangja zengett ez udvaron végig ? S te vagy-e az a jő, az a kedves-drága, Kinek példaképe mai napig fénylik ? ... S te vagy az a sápadt, leroskadott alak, Büszke bizodalmám, szemem fénye egykor, Kit nyolc évig láttak itt az öreg falak? Te vagy-e ?... jaj, mindről mennyi az emlékem, De fáj ma a régi, a boldog időkről Emlékezni nékem ... Áldalak titeket, öreg gyermekeim, Kiket már a munka, hitves, gyermek gyászol, Akik elvittétek gyermekiek mosolyát, Hitvesiek sírását s nem tértetek vissza A halálos nászról . . . Fiatal fiaim, áldalak titeket, Kik lobogó kedvvel indúltatok útra, Könyv helyett a kardot kezetekbe véve S fiatalon, tisztán szállott fel lelketek A honfi-áldozat égő oltáráról Az Isten elébe . . . Reszkető-ölelő karjaim kitárom, Minden magyar szívnek áldó imádsága Nevetekre szálljon ! Nevetekre, miket márványba vésettem, S büszke fájdalommal, hogy mindenki lássa, Magasra tétettem. Hadd tanulja róla apraja, meg nagyja: Boldog, ki életét édes hazájáért Áldozatúl adja! Mert bár temetője, sírja ismeretlen, Neve ragyog mindég s nem marad emléke Soha könnyezetlen! Itt lesztek ezentúl tanítómesterek: Tőletek tanul majd ezer s ezer gyerek, Mint a tüzes oszlop, emléktek világít, Serkenti példátok Dobó unokáit. Én meg, a ti édes nevelő dajkátok, Büszke szeretettel emlékezem rátok. S megfogadom nektek az élő Istenre: Úgy verjen meg átka, úgy áldjon kegyelme, Amint gyermekimet mind arra tanítom, Szívüknek parázsát izzóra úgy szítom, Hogy mit ti kezdtetek boldog reménységgel, Bevégezhessék azt teljes dicsőséggel: Hogy megremegtessék újra a világot, Hogy visszaszerezzék Nagymagyarországot!
