Egri Népujság - napilap 1922/1

1922-02-24 / 45. szám

2 EGRI NÉPÚJSÁG lyozni. Amikor a vizsgálat kézzelfogható bizonyítékokat szerzett, letartóztatták Kas­sa volt rendőrfőkapitányát, Nagy Kálmánt, Spronge földbirtokost és sok más jómódú polgárt. Az iglói plébános is benne volt a dologban s így ót is letartóztatták. Ez a letartóztatás lázadást idézett elő, amelyet ■csak az egész csendőrség összevonásával lehetett leverni. A letartóztatott iglói plé­bános a tőt nemzeti párt egyik vezére. A letartóztatott lázadó vezérek száma 14. ók vezették a mozgalmat, amelynek számára egész Szlovákiában széleskörű propagan­da folyt. A Felvidéken történt letartózta­tások miatt óriási az izgalom és az elke­seredés. A cseh hatóságok nagy rendőr­tömegeket mozgósítanak, hogy az esetle­ges felkelést meghiúsítsák. A városi kihágási bíróság 88,000 K-ás elmarasztaló ítélete. Eger, 1922. febr. 23. Érdekes ügyben Ítélkezett tegnap a város kihágási bírósága. A tihaméri gőz­malom ügyvezető igazgatója, Kakuk Pál, az építkezéskor beszekerezett anyagokért nem fizetett vámot. A fuvarok a Fekete Sas féle vámnál jöttek át, de a vámot esetrőí-esetre nem fizették meg. A vámőr kötelességéhez híven jelen­tést tett, amikor is kiderült, hogy Kakuk Pál körülbelül 220--240 fuvar vámdíjával tartozik. Az ügy a városi kihágási bíróság elé került A terhelt azzal védekezett, hogy a kocsisoknak kellett volna a vámot meg­fizetni. Viszont a vámőr azt vallotta, hogy Kakuk Pál vámdíj fejében neki felajánlott egy bizonyos összeget, amelyet azonban már annál is inkább nem fogadott el, mi­vel följelentését már beadta. A kihágási bíróság megállapította a terhelt felelősségét. A kihágási törvény 1890 ik évi I. törvénycikke értelmében az elmaradt vámdíjak tízszeresének megfizetésére kötelezi a terheltet, viszont az 1921 ik Tavasz ébredése. Olyan volt az ég, amely betakarta a havas dombokat, mint óriási kék tulipán. 8ziromfalán fehérfürtű jácintok álltak mozdulatlanul: felhők. A fekete sáron po- ; csolyák csókolták a napfényt, amely bő- ! ségesen zuhogott a földre. A külvárosok- i ban sárgást a mállóit a házfödólen a hő s vékony víz-erek csurogtak a mohos e- részről. S a határban szomorúan állt a havas i domb. Barázdákat és tekervónyeket tört \ rajta az olvadás. Olyan volt, mint az em- j béri agyvelő. Az agyagsáros út néptelen volt. Csak a bokrok ágaira száradt fröccsenések, meg a tócsákból előbújó keréknyomok mutat­ták, hogy erre kocsik is járnak. A sárga vízfolyásban egy hagyott színű pruozlik foszlányai úszkáltak. Rásütött a nap s a rongyok nevettek, mint a nyomor. Az út kapujában virűlt a piros-kék vámsorompő. S a vámsorompő előtt, fá­val megrakodva, egy rongyhalmaz ült. Kö- héeselt. 8 a rongyhalmaz megmozdúlt. A rőzseköteg alól kibújt egy fej, azután két kar támaszkodott a sárba. Az arca ijesz­tően sápadt volt, mint a sárgára meszelt évi XVIII.-ik te. pedig ez összeget újabb tízszeresére emeli föl. Kakuk Pál 220 kocsi vámját nem fi­zette. Egy kocsi vámja 4 korona, 220 ko­csié 880 korona. A föntebb idézett szaka­szok értelmében tehát a kihágási bíróság Kakuk Pált nyolcvannyolcezer koronában marasztalta el, azonkívül kötelszte, hogy az elmaradt vámdíjakat, 880 koronát, kár­térítés címén a város közpénztárába fi­zesse be. Kakuk Pál jogi képviselője az Ítélet ellen fölebb8zést jelentett be. Az ítélet jogászkörökben élénk vitatkozás tárgya. Csökken a postaforgalom és emelkednek a posta külföldi adósságai. < Eger, 1922. február 23. A postai díjszabások legutóbb végre­hajtott emelése, mint az előrelátható volt, nem hozta meg a kellő eredményt. A bel­földi levél, távirat és telefonforgalom meg­csappant, Ez a legutolsó emelés különben sem volt alkalmas arra, hogy a posta kül­földi adósságait, amelyek a tranzitő forga­lomból állanak elő, csökkentse. Ismeretes, hogy a különböző orszá­gok postahivatalai arany frankban szá­molnak egymással és míg nálunk alig megy keresztül idegen posta, addig mi igénybe vesszük a környező államokat. így állottak elő azok a nagy diffe­renciák, amelyek nemhogy apadnának, hanem a tarifaemeléstől függetlenül növe­kedni fognak mindaddig, amíg a tranzitó forgalom kivált a Balkánról nem veszi Magyarországon át az útját. Kis hírek a nagy világból. Megkezdték a csepeli kikötő építését. — Letartóztatták az 500 koronások hami­sítóját. — Az osztrák kancellár ismét Nyu gatmagyarországon van. — Tovább tart az olasz kormányválság. — ». kormány beszünteti a sertésvásárlásokat. — Az osztrák kormány új pénzügyi tervet dől gőz ki. — Yastagh György festóművész meghalt. — Február 28 án lesz az angol királykisasszony esküvője. — A cseh kor. ' \ = fal éjjel. Két gödörbe roggyant a szája s köhögött, mint ójfélórán a bagoly-huhogás. Egy árnyék mozdúlt meg mellette. Mindig akkor lengette fekete uszályos tes­tét, amikor föl akart kelni a beteg asz szony. De az erőtlenül esett vissza a föld­re, ahol egy tenyérnyi száraz helyen ta­valyi füvek holttetemei hirdették az el­múlt tavaszt. Az árnyék lerántotta a vám­sorompó elé. S alattomosan vigyorgott. Leskelódve^várta, mikor tapogatóznak me­gint az elvékonyodott kezek. Sütött a nap s tűz-folyamába kicsa­pott az asszony szeméből a lázak láng­ja. Tavasz ébredése volt. S viaskodott az asszonyért egymásra törve a láz, a nap­fény és az árnyék. — Nem tudok felkelni, nem tudok to­vább menni — suttogta a szegény asz- szony s a feje bágyadtan dóit a rőzsére, amelyen már virűltak a zuzmók. Duzzad­va itták a nedvességet és hirdették a ta­vaszt február végén ... Az asszony lehúnyta a szemét... S elgondolta, hogy ő mostan itt marad, mini az útszéli rongy. Halálra fázik, hiszen erre senkisem jár. Nem jön a vámos.. Elpusztúl . .. s üres lesz este özvegyi há­za, amelyben ketten laktak: ő és a köhö­mány kisajátítja az erdőbirtokokat. — Másfél milliót loptak el a kolozsvári moz­gópostán.— A francia bányászok sztrájkra készülnek. — Holnap dönt a miniszterta­nács a választójogról. — Apáthy Istváa súlyos beteg. — A volt német trónörökös visszatér Németországba. — Újra megnyit­ják az aradi magyar gimnáziumot. — A bölénytenyésztők nemzetközi szövetséget akarnak alapítani. — A Máv. tarifaemelése ellenállásra készteti az egész országot. — Indiában terjed a lázadás. — Betörtek Szurmay villájába. — A kisantant európai programmja: közös front Magyarország ellen. — Zajlik a Duna. — 3000 svájei frankot kapott a Sipőcz akció. — Vilna csatlakozik a lengyel köztársasághoz. — Tegnapról mára 15 cm. t emelkedett a Duna. — A csehek megfojtják a felvidéki lapokat. — Olaszországban kommunista zavargások vannak. Általános enyhülés várható az időjárásban. A legújabb túsz szállítmánnyal Kopecz Nándor és Klein Jenő egri hadnagyok Rigába érkeztek. Budapest. A M. T. I. hivatalosan ér­tesít bennünket, hogy a Moszkvából Ri gába érkezett túsz-szállítmány tagjai a következők: Kopecz Nándor hadnagy (Eger), Horváth Lajos főhadnagy (Nyíregyháza), Flóra István százados (Miskolcz), Klein Jeni hadnagy (Eger), Váradi László hadnagy (Nyiracsád), Piovárt István zászlós (Nyír­egyháza), Somogyi Demeter zászlós (Gyön gyös). Pontos Lajos hadnagy (Miskolcz), Gács Ferenc hadnagy (Gyöngyös), Liszkai Kálmán hadnagy (Abauj Szántó). Zavargások Koppenhágában. Koppenhága. Wolf-ügynökség. A dán munkásRonferei.cia élesen bírálta azt, hogy az építési szakszervezetek túlnyomó több­sége elvetette a szakszervezeti bizottságok javaslatát Koppenhágában kisebb zavar­gások is fordultak elő. Az Egri Hordo es Faarúgyar adománya a város szegényeinek Mint értesülünk, az Egri Hordó és Faárúgyár 50 méter dorongfát boesájtott Trak Géza h. polgármester ren­delkezésére abból a célból, hogy azt Eger város szegényei között szétosszák. A nagy­lelkű adomány élénken dokumentálja a fiatal intézmény szociális érzését a város vezetőjének nemes törekvései iránt. gés, amely mindig rágta, mint szú a ge­rendát. Elfordította arcát a nap elől. Le­húnyta szemét, hogy ne lássa az ég ne­vető szemét. Ez nem az ő tavasza, ez a. gyilkos nap, ez a még gyilkosabb nyirkos levegő, ez a hazug ámítás ... KöröskörM hő, fáradt fekete éjjel, hideg 6zoba, beteg tüdő ... S menni . . . menni kell az erdőre, hol a tüdőbe mar a hideg. S fölsebzett, reszkető kezekkel szedi a gályát... És beteg testében százat ver az ér. Hát ez a tavasz? A kikelet ébredése? Mocskos sár, szennyes pocsolya, puszta, szürke fák, hő­iétől csöpögő házak, rideg erdők, hol csontvázként csörög az avar a szegénység lépései alatt. Nem, nem ez a tavasz, gondolkozott lázas deliriumban. S valaki lassan kihúzta a rőzse-köte- get feje alól. Föltekintett. Egy gyermek volt. Mellette állt egy idősebb ember, a vámos. Az föl8egítette. De ő még mindig a gyermeket nézte, akinek szemében visz- szatükröződött a februárvégi nap. Gondolkozva végigsimította homlokát. — Jó ember, a tavasz,... a tavass, ugye, megérkezett? — kérdezte köhögve s mosolyra torzúlt az ajka. (J. J,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom