Egri Népujság - napilap 1921/2
1921-10-07 / 227. szám
2 EGRI NÉPÚJSÁG A Minoriták templomában a szentély előtt pálmákkal díszített katafalk emelkedett, amelyen tizennégy örökzöld koszorút helyeztek el. A tizennegyedik koszorút Kazinczy Lajos tábornok vértanúságának emlékéül tette a ravatal mellé a gyászoló kegyelet. A gyász misét Nagy János dr., c. kanonok, nemzetgyűlési képviselő mondotta. Az isteni tiszteleten a polgári és katonai hatóságok teljes számmal vettek részt. Mise alatt az Egri Dalkör énekelt. A Libera elhangzása után felhangzott a Himnusz. A gyász borúlátón keresztül villant a napsütés, az örök magyar reménység imádsága. Mise után a vértanúkat gyászoló közönség a Knezich-emlóktábla elé vonúlt, melyet erre az alkalomra babérfüzérrel díszítettek föl. A nagy vértanú emléktáblája előtt a közönség a Himnuszt énekelte. Csizmadia Sándor közigazgatási tanfolyam hallgató ünnepi beszédet mondott. — Mi, vidékiek — mondotta többek között — izzó hazaszeretetei hoztunk, amelynek vozérigője a «Nem, nem, soha!» Nem tudunk, nem szabad felejtenünk. Az aradi vértanúk halála fáklyaként lobog előttünk. Minden magyar példája ez a sírból jövő világosság. Megtanít hazát szeretni és áldozatot hozni. Győry Ferenc Ábrányi Emil «A tizenhárom» c. elégiáját szavalta el. A költemény csöndes tűzzé olvadt föl az ajkán s egyszerű előadása mindenkit meghatott. Ezután a Szózat eléneklése következett. Az ünneplő közönség szétoszlott. S magával vitte a napimádó pogány- magyarok csodálatos ösztönét. «Jöhet tél, jöhet a tavaszra ősz. A virágborúlást lombhúllás is követheti : él a nap. Ragyog a nap. Örök az ég. Örök a pálya. A nap nem zuhan le soha, csak egyszer erősebb, másszor gyöngébb a ragyogása.» íme, halljátok és vigyétek hirűl a táltos szózatát. sát és ragaszkodnak annak betűihez és szelleméhez i§. Minden esetre, ha szükség lesz rá, kénytelenek leszünk más eszközöket is igénybe venni. Bármi történik, a szövetségesek egye ttértőleg járnak el és nincs más célunk, csak az, hogy érvényt szerezzünk a békeszerződésnek és hogy fenntartsuk a rendet. Páris. Havas. A Battignolles melletti alagútban Szt. Lázári p. u. közelében tegnap délután egy személyvonat belefutott egy másik vonatba. A világító gáztartály fölrobbant és több vaggon kigyulladt. Este 8 órakor megállapították a szerencsétlenek számát. 4 ember elpusztúlt, 68 megsebesült, közöttük 18 súlyos sebet kapott. A legújabb szikratávirat szerint a roncsok alól eddig 14 holttestet húztak ki. 17 sebesültet találtak s ezek mindegyike később a kórházban meghalt. 17 vaggont még nem sikerült átvizsgálni. London. M. T. I. A Reuter Iroda jelenti: Az olasz közvetítő javaslat egyáltalán nem ellenez semmiféle olyan megegyezést, mely Ausztria és Magyarország között létrejön és hozzájárul minden olyan határozathoz, mely a kőt állam érdekeit segíti. A tervbe vett békés elintézés érdekében Magyarországnak ép úgy, mint Ausztriának végre kell hajtania az ott hozott határozatot. Az angol kormány semmiféleképen sem óhajtja megváltoztatni a javaslatot, amelyhez az osztrák kormány is hozzájárul. Becs. M. T. I. Ma délelőtt az a hir terjedt el Becsben, hogy Benes cseh miniszter ellen merényletet követtek el, amelynek a miniszter áldozata lett. Amint a M. T. I. bécsi szerkesztősége teljesen megbízható helyről értesült, ez a hir alaptalan ős nyilván onnét származik, hogy Benes helyett egy helyettest neveztek ki. Becs. A Deutsches Volksblatt jelenti Berlinből: Itteni lapok jelentése szerint Németország és Magyarország Velencében folytatandó tárgyalásán, Németau-ztria le fog mondani Sopron birtokáról, mert az olasz közvetítő akció is erre irányul. Neivyork. okt. 5. M. T. I. A munka- nélküliek száma egyre nő. Több ezer főből álló munkanélküli tömeg a napokban megostromolta a gyárakat és munkát követelt. Az egyik ilyen tüntetés alkalmával a tömeg összetűzött a rendőrséggel, amely kénytelen volt fegyverét használni. Két halott ős számos súlyos sebesült maradt az összeütközés helyén. Lajos v. bajor király Sárváron. Szombathelyről jelentik: Lajos, volt bajor király vasárnap óta sárvári birtokán tartózkodik. A volt király a lakosság körében igen nagy népszerűségnek örvend és állandóan nagy szeretettel veszik körül. Mint egy magyar nagybirtokos. Igen jól érzi magát és mosolyogva értesült a bécsi lapok azon híréről, hogy egy napi itt tartózkodása után sietett elhagyni Sárvárt, mert, mint a bécsi lapok Írják, félt a nyugatmagyarországi fölkelők mozgalmaitól. janics által kivezeti, hát az osztrák haderő akkor visszafordűlva kénytelen Dam- janics ellen menni, ki oly erős támadást teszen az ellenségre, hogy annak minden embere élve, vagy halva a mi kezünkbe kerül. E sorokat már október 15 én (t. i. 1849-ben) írom, amikor már az én igen szeretett bajtársaim hóhér és .golyó áldozatai lettek; a túlvilágon, ha majd találkoznak ezekkel a gazokkal, számon kér- j hetik a sok kínszenvedésért, a sok vagyon és életvesztesőgért, amit ennek a szerencsétlen országnak szereztek. Én talán meg fogok menekülni, mert az én igen szeretett barátom és jótevőm, j herceg Lichtenstein Ferenc, most már Feld- | marschall Lieutinant nekem egy titkos írá- ' son beiizente, hogy. Haynaunál kieszközli, ! hogy én és Dessewffy kegyelmet kapjunk, í Dessewffyt azonban a többivel agyonlőtték ; engemet nem, tehát úgy látom, hogy az ő közbenjárásának van foganatja. Hiába: az uralkodó-házból származott emberekben mégis csak van nemes szív, mint ebben az én volt ezredesemben, akit a jó Isten sokáig éltessen. Az én dolgom tehát, miután ily magas származású ember vett pártfogásába, talán nőm lesz úgy tekinthető, mint szegény Dessewffy barátomé. Alkalmasint hosszú fogság lesz a részem, mely összevissza tör ős életemet is itt fogom talán végezni. Majd a jövő mutatja meg, mit mért rám a jó Isten keze. Bármit mért reám: ón mindig fogom áldani az ő szent akaratját, mert tudom, hogy az nem történik ok nélkül. Leírom még azon keserves jelenetet, amikor ennek a hónapnak ötödik napján délután megtudtam, hogy az én fogva volt tizenhárom baj társamat halálra ítélték és hogy másnap reggel ki fogják őket végezni. Ekkor én rettenetesen felindulva kértem az ottani felügyelő tisztet, hogy engedjen elbúcsúzni barátaimtól. Ez azonnal megengedte és ón sorra mentem szo- báról-szobára, össze-vissza csókolva : a következő viszontlátásig tőlük elbúcsúztam. Életemnek ez volt a legkeservesebb órája, szívem oly erősen dobogott, hogy majd elájultam bele és amikor az ón legjobb barátomat, gróf Vócseyt ős a vele egy szobában lakó Leiningent akartam még egszer utoljára keblemre ölelni: akkor roskadtam össze, akkor jutott eszembe a gaz árulás, melynek ezek a dicső, derék vitézek áldozatai lesznek. Mikor engem fölemeltek, egyenesen szobámba vittek, ahol azt a fehér ruhát is lehúzták rólam, ami rajtam volt, mert azt gondolták, hogy már meghaltam. Ekkor egy katona, akit nem emlékszem, hogy láttam volna, halkan megszólított tót nyelven és azt mondta, hogy ő engem ismer, mint Ung megyében, Szürtőn iakó Hra- bovszky Sándor sógoromat szolgáló legény. Ottan látott nála azelőtt három évvel. (Amint már előbb is megírtam.) Én hirtelen néhány szót váltva tót nyelven, amit az ő nőmet társai nem értettek, azt mondtam neki, hogy itt van az ágyamban ez az írás, mit a szalmazsákomban tartok. Ha engem is el találnak veszteni, mint el fogják holnap reggel társaimat: akkor ő ezt az írást minden áron vegye magához ős vigye Gyulaházán lakó édes jó testvéremhez, Ifigéniához, Becske Lajosnéhoz, aki neki ezért száz pengő forintot fog adni. Ezt meg is ígérte. Hogy mi fog velem még történni, azt csak a jó Isten tudja! Ezzel elvégeztem azt, amit ma írhatok, mert igen ki vagyok merülve a sok izgalomtól, amit e napokban kellett kiái- lanom. Talán holnap folytatom, ha addig nem történik valami, mert már úgy látom, nem tréfálnak az emberekkel. Én akkor, mikor ez a tót katona azt ígérte, hogy ezt az írásomat kézhez fogja juttatni, elbúcsúztam azoktól, akiket ismertem. Előérzetem jött, hogy néhány nap múlva engemet is hasonló sors fog érni, mert ismerem ón ezt a Haynaut, akinek kedvtelése, hogy ölessen, mint valami mészárosnak. Azért ón már nem remélek mit- sem. Érzem, hogy engem is éppen úgy ki fognak végezni, mint a többit. Azt tudom, hogy úgy fogok meghalni, mint az igazi katonához illik, mert ón huszonhét csatában vettem részt, soha sem tudtam azt, mi a félelem, de mindig ott voltam, ahol legnagyobb volt a veszély ős azért nekem még a hajamszála sem sérült meg. És most mégis mily csúnyán végzem életemet! Én most ezt az írást nem folytathatom tovább addig, mig az Ítéletemet meg nem hallom, csak ha azt kimondják: befejezem pár sorral.» (Vége következik). London. M. T. I. A Reuterügynök- ség szikratávirata: Take Jonescu román külügyminiszter tegnap éjjel Londonba érkezett. Másnap megbeszéléseket folytatott lord Corzon angol külügyminiszterrel és Lloyd Georgezsal. Még aznap este Pá- risba utazott, hogy onnét folytassa útját vissza, Bukarestbe. A Reuter-ügynökség munkatársának kijelentette, hogy a kis- antant nem engedi a szerződés végrehajtásának figyelmen kívül hagyását. Take Jonescu londoni tartózkodása alatt a következő nyilatkozatot tette az angol lapok számára: Magától értetődik, hogy a kis- antant tagjai nem engedik meg a trianoni szerződés végrehajtásának megváltoztatáA külföld eseményei. NYUGAT: Take Jonescu Londonban. — Vasúti szerencsétlenség a Batti- gnollesí alagútban. — A. Reuter iroda az olasz közvetitö javaslatról. — Álhir Benesröl. — Ausztria lemond Sopronról. — A munkanélküliek száma egyre nő Newyorkban.
