Egri Népujság - napilap 1921/1

1921-03-19 / 64. szám

2

rosi Bzegényügy élén a szegényügyi hali atóság áll, moly 4 városi bizottsági tagból, 4 szavavazóképes polgárból áll, kiket a városi közgyűlés S évre választ. Ez a azegényiigyi hatóság készíti elő a szegényügy költségvetését, melyet a városi közgyűlés szavaz meg.

A strasszburgi rendszer teljesen azonos az elberfeldivel, a különbség csak az, hogy a szegénygyámok nem körzetenként vannak beosztva, hanem a szegények mi- neműsége szerint, hogy így az egyéni szegénygondozás fontosságát még jobban kidomborítsák.

A drezdai rendszer a hatósági és magán jótékonyságot egységesíti arra a célra, hogy a koldulást, a szegénygondozás rendszertelenségét, túlzásait megszüntessék ; a méltatlanokat, és idegeneket a segélyezésből kizárhassák és végül, hogy közszük- sőg esetén együttesen nagyobb eredmény- nyel léphessenek fel. E célra minden intézmény, mely magán jótékonykodással foglalkozik, a segélyek iránt beadott kérelmeket, a hatósági szegényügyi hivatalhoz köteles átküldeni, a hatóság a nyomozást maga végzi és a megtudott adatokat az illető intézménnyel közli; a jótékonyságot gyakorló intézmények havon- kint kimutatást tartoznak küldeni a hatósághoz a teljesített segélyezésről.

Hamburgban ugyanez a rendszer van, de működésük körébe bevonták a háztartások gondozását is. Ha a családanya beteg, a hatóság által megbízott szegénygyám gondozza a családot. 1905- ben Hamburgban 1560 férfi szegénygyám és 276 nő-szegénygyám működött, a gondozott szegőuyek állandó létszáma havonként 18795 egyén volt, átmeneti szegény havonkint átlagban 5733. A város által megszavazott összeg 1,962.004 márka volt.

Annak idején, mikor a szegényügyre nézve a szabályrendelet-tervezetet kidől goztam, az elberfeldit és a budapesti szabályrendeletet igyekeztem az egri viszo- nvokhoz alkalmazni. A fenti, különféle rendszerből legmégfelelőbb volna még a drezdai rendszerrel összekapcsolni s így a hatósági, az egyházi és egyesületi szegénygondozás egymással összhangban működnék; ae mindenik a maga hatáskörében maradna. Dr. Nagy János.

Megfigyelések.

Nem hagyhatom rzó nélkül az egrieknek amaz igazán finom, úri modorra valló szokását, hogy köszönéskor nem valami nagy szeretettel emelik meg a kalapjukat.

Megyek az uícán, szembejön rám X. T. úr, én leemelem a kalapomats a válasz az, hogy egyet morog, de nem tartja érdemesnek, hogy finom, jól ápolt kezét a zsebéből kivegye. Én, megvallom, mű- ▼elotlenségnek tartom ezt. Megjegyzem azonban, hogy ezek az «urak« egy cseppet sem következetesek, mert ha egy ná- luknál magasabb állásban levővel hozza őket össze a véletlen, majd letépik fejükről a kalapot. Az esetben pedig, ha közvetlen elöljárójukkal kerülnek így össze, egyenesen hasra esnek a hódolattól.

Uraim! Az urat az jellemzi, hogy árhoz illően viselkedik minden cselekedetében. . . .

— Sokszor el-elgondolkozotn azon, hogy mily kevés fogalmunk van nekünk az igazi hazafiságról, hogy mennyire nem ismerjük mi a «sovinizmust.» Már a háború előtt láttuk, hogy a parányi Szerbia s az igazán kevés számú horvátság is mennyire szereti a fajtáját, mily görcsösen ragaszkodik a nyelvéhez s hogy követ el mindent, hogy kiüldözzöu maga közül minden idegen szót, idegen gondolatot. S itt ugyanakkor mit látunk ? Boldogok vagyunk, ha valami olyan szót biggyeszthetünk ki a cégtáblánkra, ami nem magyar s hozzá még, amire a kutyának sincs szüksége.

Mert pl. kit érdekel az, hogy az «Érsek utcá»-ban 'Gute Hauskost* kapható (Lásd a kifőzés tábláját!), vagy hegy a Széchenyi vendéglőben «Erlauer Wein• iható.

Még azt csak elnéztem mostanáig, hogy a gyógyszertárak tábláin, talán még négerül is ott éktelenkedik, hogy «Lekarna» — «Apotheke» stb., ugyan sohasem tudtam megérteni, hogy vájjon azért talál e be a mi jó magyar népünk oda, mert görög a felírás s hogy vájjon hatásosabb-e a destillált víz, vagy a purgó, ha azt az ily felirásű gyógyszertárból vettük meg.

Mily szép az is, hogy a Koronaszálloda falán ott virít ez a két sző:

«Hotel Krone.* Ha egy kicsit naiv volnék, azt hinném, hogy ez az ide téyedő bécsi borkupeceknek szól, de nagyon ]ól tudom, hogy ez arra való, hogy ha a német császár egyszer Egerbe jön, tudjon hová rnegszállani.

Mi úgy megszoktuk már ezeket, hogy boldogok vagyunk, ha «trinkgeld»-et adhatunk, ha a díványt a «tapacirer»-nél csináltatjuk meg s egyenesen «rezgőrj»-be esünk, ha, jóllehet egy kukkot sem tudunk németül, de gszivünk bálványának egy «kisztihand» al köszönhetünk.

Őrizzük meg nyelvünk tisztaságát, mert nem mese az, hogy «nyelvében él a nemzet« . . . , amely nép ezt elfelejti, az magának ássa meg a sírját.

Ne legyünk sírásók!!

Hl BEK.

Eger, 1921 március 18.

Egyházmegyei hírek. Az érsekfő- pásztor Bányász Endre alsóábrányi plébánost a harsány! kerület h. esperesévé, Marnó Gyula nagykállói plébánost pedig főszentszéki ügyhallgatóvá nevezte ki.

Kinevezés. A kormányzó Marssó László, egri kir. töi'vényszéki bírót, az egri kir. járásbíróság vezetőjévé nevezte ki. Marssó László kinevezését örömmel fogadja a jogkereső közönség s az ő vezetése garancia, hogy a járásbíróság ügymenetét az eddigi pontosság és alaposság fogja jellemezni.

Újból emelni akar a villangyár (?)

ügy halljuk, hogy a villanygyár ismét emelni akarja az egységárakat. Ha értesülésünk megbízható, a jelenlegi 3 koronáról 3 korona 80 fillérre. Ez ellen az áramfogyasztó közönség érdekeire való tekintettel eleve óvást emelünk. Végtére is itt legelsősorban a középosztályról van sző, melynek állandóan növekvő deficitet mutat a költségvetése s ezt újabb áremeléssel terhelni — enyhe szóval élve — nem humánus dolog. De meg visszatetsző is, hogy amikor az egész vonalon áresési

irányzat mutatkozott, mely reális számítások szerint a közeljövőben csak növekedni fog, akkor egy városi, tehát többé- kevésbbé hatósági jellegű intézmény áremeléssel hozakodik elő.

A pillanatnyi nehézségekkel számolunk, de a mihamarább rendes kerékvágásba zökkenő magyar gazdasági élet rövidesen utat fog törni magának a világ- gazdaságba, ami csak kedvező viszonyokat teremthet. A — talán késő, de semmi- esetre sem múló — lehetőségek figyelme* kivűl hagyásával az irányító tényezőknek nem szabad rossz példát mutatni!

Kinevezés. Hevesvármegye főispánja az egri járásorvosi állást dr. Özekkel Fo- renc gyakorló orvossal töltötte be.

A háborúban elesett hőseink özvegyeinek, árváinak, hozzátartozóinak szinte megbecsülhetetlen olvasmány KristoR Endrének: A kesergők leckéje című munkája. Ára 40 fillér a Sajtószövetkezetnél, Eger, alapítványi ház.

Az italmérési uj törvény. Az italmérésről most csináltak törvényt. Van benn« — a többek között — két jó pont: hogy a részeg embernek s a tizenkét éven aluli gyermeknek nem szabad italt adni. Csak az a bökkenő ebben, hogy nem lehet végrehajtani. Ember legyen, aki itt bűnöst tud fogni. Maga a corpus delicti kézzel- lábbal fog hadonászni, hogy ő bizony nem volt részeg, mikor bort kárt. A korcs- máros meg pláne derültség között fogja kijelenteni, hogy nem a borivás előtt, hanem a borivás után részegedett flieg. D« ezektől eltekintve is, ember legyen a talpán, aki a részegségnek a határát meg fudja állapítani. Némely emberre, ha egy kissé tréfás jó kedve van, azt mondják rá, hogy részeg. Sőt volt egy miniszter- elnök, aki a magyar nemzet függetlenség« után óhajtoző magyarokra azt mondotta, hogy «részeg illúzióban szenvednek.» 8 ezer eset van, hogy a tök-részeg emberre azt mondjuk: egy kicsit «spicces.» Hanei* megállapítja majdan a bíró, hogy ä bor mennyisége számít. Ám ő is csalódni fog ebben. Van ember, aki, ha a bor színét meglátja, már eltántorodik örömében, — mig pl. Toldi Miklós egy éjjel egy akó bort megivott s azért reggelre mégis fejét vette az óriási cseh Mikolának. Hát még ha minőségét tekintjük^. bornak! Vannak olyan borok Magyarországban, amelyekből épen annyit ihatunk, mint a Balato* vizéből.

Keritésrombolók. A napokban jókedvű társaság szórakozott a Koronában. Hazafelé menet, útban találták a Korona bejáratánál oldalvást álló vaskerítést. A Kerítés hivatását teljesítve, konokul elzárta az utat a kicsiny, de hangos csapat előtt. Egyik sem engedett. A vitát végre is az erőszak döntötte el. Recsegve dőlt ki a kerítés s a vidám társaság diadalüvöltéssel vonult át a romokon. Mint értesülünk, a vitába most egy kellemetle* harmadik, a Korona bérlője is beleavatkozott. Kiderítvén, hogy kikből állott a kisded társaság, felkéri őket, hogy nagyobb kellemetlenségek elkerülése céljából jelentkezzenek s intézzék el béke* diskrécióval az ügyet.

A Természetbarátok Turista Egyesülete e hó 20-án a Mészvölgybe rendez kirándulást. Indulás és találkozás a Tűzoltó-téren, reggel fél 8 órakor. Vondég«- ket szívesen lát a Vezetőség.