Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2

1919-09-25 / 40. szám

POLITIKAI NAPILAP.

Előfizetési dijak:

Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negyed évre 20 K. — Egy hóra 8 K. —

Egy szám ára 30 fillér.

Szerkesztőség: Eger, Líceum. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Telefon szám 11.

Legújabb hírek.

/

— Friedrichet az antant értesítette, hogy 1.) kői mányának megalakulását tudomásul vette; 2.) biztosítékot ad arra nézve, hogy őt semmiféle oldalról fenyegető erőszak nem éri; S.) a rendőri karhatalmat fenntarthatja; 4.) két hadosztályból és egy lovasdandárból állő hadsereget szervezhet; 5.) a szén és élelmiszerhiányon a legrövidebb időn belül segíteni fog, sőt az elszállításra vonatkozó intézkedéseket haladéktalanul

megtette.

— Tegnapelőtt nagy kerületközi gyűlés volt a Saskörben, melyen az ország legsürgősebb tennivalóit tárgyalták. Polónyi az országgyűlés mielőbbi összehívásának s mindenekelőtt a kormány törvényes elismerésének szükségességét fejtegette. Beszéde folyamán állandóan zajos tüntetések voltak a kormány mellett s a beszéd végén egyhangiílag elfogadták indítványát az említett irányban való működést illetőleg.

— Mint a Reggeli Hírek írja, a menekülő népbiztosokat aug. 1-én Kelenföl- dön a feldühödt nép kövekkel dobálta meg, sőt Landler feleségét és leányát karjukon súlyosan megsebesítették.,

— Gausei amerikai ezredes, a szövetségesek vasútügyi tanácsának elnöke, Pestre érkezett, hogy a vasutak és hajók szénszükségleteinek kielégítéséről tárgyaljon.

— A vallás és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy az összes illetékes hatóságok sürgős jelentést tegyenek a volt proletárdiktatúra által köztulajdonba vett múzeumi és könyvtári gyűjteményekről.

— Elfogták a debreceni terror-század parancsnokát, kire eddig 25 gyilkosságot bizonyítottak rá.

— A szövetségesek sürgős intézkedéseket tettek Ausztria szénnel való ellátása érdekében.

— Londonban törvényt hoztak a háborús nyerészkedők ellen. Ennek ered- ményeképen egyfelől óriási az áresés, másfelől naponta sok uzsorás áll a törvény előtt. Ezeket nagy szigorral büntetik.

— Oláh Dániel kijelentette, *hogy a kormány rövidesen segíteni fog a munkanélkülieken.

— Bécsben még mindig áll a villamos forgalom és óriási a zavar, mert emiatt számos közhivatal szünetel.

— A szerb kiküldöttek tegnapelőtt számoltak be a szerb koronatanácsnak versaillesi működésükről.

— -A fokföldi szocialisták el akarnak szakadni Angliától.

— A lengyelek a Dünán' átkeltek. Most a vörös hadsereg északi szárnyának hátában állanak.

— A bolgár delegáció elutazott Párisból. Magával viszi a békefeltételeket, melyeket Theodorow igen súlyosaknak tart.

— Poincaré legközelebb Angliába megy.

— A belga királyi pár Amerikába utazott.

— A bolgár békeszerződés szerint Bulgária 1.) legfeljebb 20.000 embert tar Ihat fegyverben a belső rend fenntartására. 2.) 2 és fél milliárd frankot tartozik fizetni aranyban hadikárpótlás fejében.

— Nitti az olasz kamarában rosszalását jelentette ki a fiumei események felett, egyben bejelentette, hogy azokat illetőleg bocsánatkérő táviratot küld az antanthoz.

— Miliő tengernagy egy rombolóval Fiúméba érkezett, hogy felszólítsa a Dante Allighieri hadihajót az Olaszországba való visszatérésre, D’Annunzio azonban azzal fenyegette meg a tengernagyot, hogy letartóztatja, ha lázítja a legénységét.

— Amerikában véget ért az építőmunkások sztrájkja.

— Az antant-osztrák-cseh szerződés kimondja, hogy Csehország havonta 115.100 tonna szenet tartozik Bécsbe szállítani.

— Grey Washingtonba utazott.

— A szövetségesek Teschenben népszavazást rendelnek el.

A szabad sajtó.

Eger, 1919. szept. 24.

Holnap megindulnak a budapesti lapok és így ismét megkapja az ország a »hőn óhajtott« sajtószabadságot.

Szándékosan tettük idézőjel közé ezt a jelzőt »hőn óhajtott«. Nem tudjuk ugyanis elhinni azt, hogy valami hőn óhajtaná a magyar nép azt a sajtót, amelyet a proletárdiktatúra megfojtott. De nem is lehet hőn óhajtania, nem lehet utána vágyakoznia, mert az nem szabad sajtó volt, hanem szabados sajtó.

Arra a sajtóra, olyan sajtóra igazán nincs szüksége sem az országnak, sem az egyes embernek.

Emlékezhetünk reá, hogyan dolgozott a legtöbb újságíró. Csak azt nézte : miért fizetnek és mennyit fizetnek. Az, hogy írásuk nem épít, hanem rombol; — nem javít, hanem ront: nem is másodrangű, hanem tizedrangú kérdés volt náluk.

Ha a régi békés világban kivégeztek egy-egy gonosztevőt: napokon át hasábszámra adták róla az izgató és legaprólékosabb tudósításokat. A kivégzés tényé- ről, előzményeiről 2—3—4 oldalt írtak . . . Egy-egy rablógyilkosság valósággal kifogyhatatlan anyag volt a megtévelyedett hírlap-irodalom riportereinek.

Általában véve: ami nemtelen, ami aljas, ami gonosz volt: — azt mindig szél- tében-hosszában tárgyalta a szabados sajtó, kétségtelenül nagy épülésére a gyöngébb lelkeknek.

Azután ott van a meggyőződés, az elvek kérdése. Még a legnevesebb újságírók is szellemi tornának tartották és kérkedtek vele, ha ugyanarról az égy tárgyról két, vezércikket írtak egy nap. Egyet mellette; egyet ellene. Magától értetődik, hogy mindkettőt jó pénzért ... Az elv ugyani« semmit sem számított. Fődolog, hogy pompás ebédre, űri vacsorára, költséges élvezetekre fussa az újságírói jövedelem.

Csak természetes ennélfogva, hogy ilyen felfogás mellett nagyon kévését számítanak az igazság, az erkölcs, a közjó, a nemzeti boldogulás és más efféle — szerintük »önmagukat túlélt« — fogalmak. Csak természetes, hogy a magyar újságírók legtöbbjének elaludt, vagy éppen meghalt a lelkiismerete.

Enélkül pedig, vagyis a legteljesebb felelősség tudata nélkül, nem lenne szabad föltolakodni a közvélemény szava gyanánt. Amennyiben pedig mégis megteszik és hozzá sokan teszik meg: a teljes pusztulás föltétlenül bekövetkezik, amint ezt kü-