Egri Vörös Ujság / Egri Munkás / Egri Népujság - napilap 1919/2
1919-09-05 / 24. szám
XXVI. évfolyam 24. szám. Censurat: Capitan Ä. Orosz. . 9 Eger 1919. szeptember 5. Péntek. 9 POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dijak; Egész évre 80 K. — Fél évre 40 K. — Negged évre 20 K. — Egg hóra 8 K. — Egy szám ára 30 fillér. Szerkesztőség: Eger, Liceum. Telefon szám 11. Kiadóhivatal: Líceumi nyomda. Legújabb hírek, — Budapesten folytonosan válsághírekről suttognak, amelyekkel lehetetlenné akarják tenni a kormányt. A hazug blokád-hírek terjesztői azonban csak azt érték el, hogy az élelmes üzérkedők minden külföldi árut jóval drágábban adnak. Elérték továbbá azt, hogy a Frídrich-kormány erősebben, szilárdabban áll, mini bármikor állott. — A Keresztény nemzeti párt ülést tartott, amelyen véglegesen tisztázódott a magyar politikai helyzet. Keresztény Magyarorszáig egyesült pártjai címmel a nemzeti alapon álló pártok szorosabb kötelékbe csatlakoztak. A pártok megbízottai megjelentek a Kér. Szocialisták ^ári-helyiségeiben. Ott voltak a kér. nemzeti párt, az alkotmány párt, a régi néppárt, a földmives párt és a kisgazdapárt megbízottai s elhatározták, hogy a legutóbb végbement események, a hazát fenyegető veszedelmek követelik e pártok tömörülését. F pártok nyomban egyesültek s a részleteket most beszélik meg. — A függetlenségi és 48-as párt vezetősége is kijelentette, hogy »nagyjelentőségű és a párt jövőjére messze kiható indítványt terjeszt a választmány elé.« Kijelentette különben úgy Abrahám Dezső, mint Lovászy Márton, hogy a Fridrich-kormányt a választásokig fönntartás nélkül támogatják. Hirlik az is, hogy a függetlenségi és 48-as párt újabb szétválása alig kerülhető el. — XIV. Benedek pápa levelet intézett a francia főpapsághoz, melyben többek között ezeket mondja: » . . . most arról van szó, hogy a háborúból keletkezett erkölcsi és anyagi károkat jóvátegyük. Előbbieket csak úgy lehet jóvátenni, ha a népek ismét győzelemre juttatják a keresztény erkölcsöket és vallási tanításokat. A katolikus egyház mindig arra törekedett, hogy megjavítsa a szenvedők életfeltételeit. Nem szabad tehát a proletárok jogos követeléseivel szemben elutasító álláspontra helyezkedni.« — A párisi legfőbb tanács a lehető leggyorsabban akarja elintézni a bolgár békeszerződést, melyben az uj bolgár-határokat kijelölnék. E szerint Bulgária utat kapna a tengerhez, de Ígéretet kell tennie, hogy a békeszerződésben megjelölt bizonyos területekhez nem tart tovább jogot. — A békekonferencia főtitkára Saint Germainban tegnap este adta át a választ a német-osztrák jegyzékre. A válaszra, mely a békeföltételek végleges szövegét tartalmazza, öt nap alatt kellett volna nyilatkoznia Ausztriának, de Renner felvilágosító kérelmére meghosszabbították a határidőt. — Garami Ernő Bécsben van s barátai oda jelentették neki tegnap közölt hírünket, amely az ő svájczi dolgaira vonatkozik. A pártvezér úgy nyilatkozott, hogy ilyen kényes természetű ügyben telefonon nem nyilatkozhatik. — A nemzetközi vasúti forgalom kérdéséről nagy tanácskozások folynak Parisban. A Páris-Simplon-Bukaresti vonal megmarad s elágazást kap Athénbe. Tervezik a Páris-Strassburg-Nürnberg-Prága-Varsói vonatot. E két fővonalat Ostendéből Brüsszelen át Milánóval kötik össze. — A »Szellemi Termékek Tanácsának« népbiztosa Szabados (Ereystadtl) Sándor újságíró volt, aki naponkint körülbelül 3000 (háromezer) koronát költött. A rendőrség most kutatja, hogy a szellemiekre elkönyvelt milliókból mennyit fordított saját céljaira a népbiztos. — A francia Akadémia díjakat tűzött ki sokgyermekes családapák jutalmazására, hogy evvel is támogassa Franciaország újabb benépesítését. — Az amerikaiak Franciaországban mind hátrahagyják azokat a befektetéseket, amelyeket a háború alatt létesítettek. A vasutak, barakkok, elektromos telepek stb. körülbelül tíz milliárdot érnek. A magyar föld népe nem hódolt be a gonoszaknak. Nem tudták letéríteni az egyenes útról sem Károlyi Mihály ígéretei, sem a Kunfi maszlagolásai, de még a Kún Béla fenyegetései s a Szamuelli hóhérkötele sem. Nincs része a magyar földmivesnek abban, hogy most sír szélén állunk. Sír szélén, melyet rablógyilkosok uralma ásott meg, nagyobb csapást mérve reánk, mint a tatárjárás, vagy a mohácsi szerencsétlen ütközet. A magyar paraszt nyakas szilárdsággal csinálta meg a fegyveres és fegyvertelen ellenforradalmak egész sorát. Ha kellett, kaszára-kapára kapott, de különben csöndesen pipázgatva eresztett el a füle mellett minden kommunista parancsot. Semmit nem tett a kommunista uralom ellen, ámde mellette nem mozdította meg egy újját sem. Katonának kellett jelentkezni: nem ment a sorozásra. Ki kellett tűzni a vörös zászlót: rá sem hallgatott. Gyűlésre, felvonulásra hívták, kényszerítették: elment a templomba, a búcsúra . . . Élelmet kértek tőle a városok számára: nem adott . . . Szenvedőleges állásával nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kommunista garázdálkodás nem tarthatott még tovább. És ez mindenkor nagy érdeme marad a magyar föld egyszerű népének. . . . Ámde változtak az idők, a körülmények, a célok. Ma nem a vörös városokat kell kiéheztetni, hanem a magyar városok érdemes lakosságát kell élelemmel ellátni. Ez nemzeti érdek. És minden falusi gazdának be kell látnia, hogy mivel vége van a kommunista világnak, legyen vége a városi ínségnek is. Sokorópátkai Szabó István, akit az eke szarva mellől hívtak meg a miniszterségre, méltán mondja gazdatársaihoz : »Testvéreim, ne foglalkozzatok árdrágító üzérkedéssel! Nem szabad kihasználni az ínséges városi testvérek helyzetét 1 Hozzátok városi piacra fölös élelmiszereiteket s ne hallgassatok a konkoly-hintő kommunista agitátorodra! Aki még ma sem adja át embertársainak fölös élelmét: az Szamuellit és hóhérjait kívánja vissza, mert nagyon megnehezíti a békés állapotok helyreállítását.
