Egri Ujság / Egri Vörös Ujság - napilap 1919/1

1919-01-30 / 24. szám

5 J ? S A ' Salgótarjánt a 40 ik székely had­osztály védi a fülek—feledi vona­lon. A miskolczi 39 ik hadosztály eeailakozik a székelyekhez Felednél és feladata az Eger, vagy Putnok ellen esetleg előnyömmé cseh osz­tagokat visszaverni. Másfél tizes gyalogszázad és 1 géppuskás század már útban van Bánréve felé Eger- bői, két gyalogszázad és 1 géppus­kás század pedig Miskolczról ment Bánrévére. A Misko’czon állomásozó 39 ik aehéz tüzérezred egy tarackszakasza szintén Bánrévére megy. Feladatuk a miskolczi 10-es gyalogezred kiküldött századának, hogy felderítést végezzenek, szük­ség esetén előnyomuló kisebb cseh osztagokat visszavessen a demarká­ciós vonal mögé. Tornaaljára ma — a 10-ik gyalog­ezred parancsnokságához érkezett távirat szerint — 4 cseh nehéz mo­zsár és 3 páncélautó érkezett. Rozs­nyóra 800 cseh katona vonult be. A füleki részen állandó járőrcsatáro­zások folynak. Itt vannak a múltkoriban Egerből fölvonult katonáink Müller Bodó százados vezetésével, valamint a székely zászlóaljak. Az erdélyi sztrájk. Hogyan kezdődött a sztrájk. Ártatlanul agyonlőtt fő­mérnök. Bánffy Hunyad, jan. 27. Tudvalevő, hogy Erdélyben álta­lános sztrájk tört ki a románok erőszakos és kíméletlen bánásmódja Miatt, amelyet egyformán éreztettek a tisztviselőkkel és a munkálok ez­reivel szemben. A hatalmas sztiájkra az e’ső a vulkáni bányászok önér­zetes fellépése és erélyes tiltakozása ad*a meg. Az ottani bányászok ugyanis már a román megszállás kezdetétől fogva elégedetlenek voltak a román katonák basáskodó élj Írá­sával. Nemcsak leszorították a mun­kabéreket, hanem tetileg is bántal­mazták a munkásságot. A bányászok között napról napra növekedett az elkeseredés, gyűlése­ket tartottak, amelyeken elhatározták, bogy a legerélyesebben tiltakoznak a testi fenyíték ellen. A román katonák egy időre mintha megszelídültek volna, mire a bányá­szok, akik csak immel-ámmal dol­goztak, ismét teljes erővel felvették a munkát, annál is inkább, mert ígéretet kaptak, hogy a kibányászott szénnek a felét Magyarországnak adhatják. Ámde a románok megszegték ezt az ígéretüket. A bewagonirozott sze­net elengedjék a piskii állomásig, onnan azonban nem Magyaror­szágba, hanem Romániába irányí­tották. Amikor ezt a bányászok megtud­ták, ujult erővel tört ki köztük a forrongás. Valóságos ultimátumot 1919 január 30 intéztek a román katonai parancs­noksághoz, hogy ők nem hajlandók Románia számára dolgozni, mikor Magyarországnak is égető szüksége van minden darab szénre. Ők ragaszkodnak hozzá, hogy a szén felét Magyarország kapja, kü­lönben teljesen beszüntetik a mun­kát. És közben erélyes ellenállásra készültek. Árkokat ástak, fölfegyerkeztek s igy várták a románok üzenetét. Ezek feltétlen engedelmességet követeltek, amit kereken megtagad­tak, mire a románok is elsáncoliák magukat s a bányászokra sortüzet adtak, amit ezek is viszonoztak. Hét becsületes magyar munkás életét áldozta a hazáért. A munkások oly hősiesen védték hevenyészett állásukat, hogy a ro­mánok egy tapodtat sem tudtak előre nyomulni. Másnap azonban a románok ágyu­kat vontattak fel és parlamentairt küldtek a bányászokhoz. A követ a román Katonai parancs- > nokságnak azt a fenyegését terjesz­tette a bányászok elé, hogy a lupényi bányát hasznavehetetlen rommá lövik, ha a bányászok fel nem hagynak az ellenállással s azonnal munkába nem állanak. Egy ideig haboztak, i Eközben eldördült az első ágyú- ; lövés, jeléül annak, hogy a románok nem tréfálnak. Igaz, hogy egyelőre csak a leve­gőbe lőttek, de ha a tárna nyitását bedöntik, a bánya akkor is hosszú időre elveszett. Alkudozni kezdtek tehát a romá­nokkal. Azt követelték, hogy tegye- I nek kötelező ígéretet, hogy a kiter- | meit szén felét Magyarország kapja ; s velők ezentúl humánusan fognak \ bánni. Végül azt is kikötötték, hogy a fegyveres ellenállásból kifolyólag senkinek sem lesz bántódása. Ezt a román hadvezetőség meg i* ígérte, mire helyreállt a rend, másnap azon­ban a munkások vezéreit letartóz­tatták. Az igy támadt elkeseredést a vég­sőig fokozta a bánya népszerű fő­mérnökének Westhoff Károiynak le- gyilkolása. A lelkes magyarérzésü bányafőmérnök, aki a munkások fegyveres ellenállását szervezte, a béke helyreállta után egy mérnök- társával nyugodtan haladt a bánya felé. Nagyon hideg volt, kabátja gallérját feltörte 8 lehet, hogy a közeledő román járőr kiáltását ezért nem hallotta. Da mérnöktársa sem hallotta, csak a lövés dördülését, a mely után Westhoff Károly főmérnök élettelenül terült el a földön. Lugossy dr. bányaorvos megálla­pította, hogy hátulról fejlövés érte. A tisztviselők és munkások rögtön a iegerélyesebb vizsgálat megindi fását követelték, a hadparancsnokság azonban kijelentette, hogy sajnálja ; ugyan az esetet, de mitsem tehet, j mert az őrjárat szabálygzerüeH járt el, az állj 1 kiáltásra a főmérnöknek meg kellett volna állania. ( özvegye és négy kis árvája ma­radt a negyven éves főmérnöknek, aki veje volt özv. Mátyiknénak, az Országos Protestáns Árvaház finom- lelkű s az árvák ezreitől áldott ár- I vamamának. A románoknak ez az eljárása volt I az oka az erdélyi általános sztrájk j kitörésének, amely most már diadal jjj másán véget ért. F. E. 1 Hlyen drága az élei 1 a megszállott terflleiea? | A szerb maximális árak. j Feiénylvel olcsóbb mindeii mint nálunk. Eger, jan 30. A szerbek által megszállott Sza : badkán megjelenő Bácskai Hirlap- 1 ban olvassuk ezeket a nem éidek- I télén sorokat: ►' A pécsi szerb parancsnokság a í következő maximális árakat állapi- i tóttá meg; Élő sertés kg-ja 7,50, í sertéshús 10—13 korona, nyers í szalonna 12, élömsrha kg ja | 4, marhahús kg ja I, borjúhús 10, birkahús 7, Ióhus kg ja 3, rántani való csirke párja 8, tyuk kg-ja 4, | lúd kg ja 8, burgonya kg-ja 0.30, \ bab 1.20, borsó 1, lencse kg ja • 2,50, vöröshagyma 0.40, fokhagyma 2. zöldség 0.45, savanyu káposzta ' 1.10, tejás darabja 0.59 korona. Rendelt cipő anyaggal együtt ; 110. rendelt női cipő anyaggal I együtt 100, készáiu férfi cipő 60— 70, készáru női cipő 45—65 mosó­kelme egy méter 10, vászonkeime Í egy méter 10, klott egy méter 12 50, kanavász egy méter 8. 1 zephir elsőrangú egy méter 15, ‘ másodrangu 12, 1. minőségű tiszta | férfi gyapjúszövet 1.40, cm. tői 100 í II. minőségű félgyapju 50, III. mi- ] nőségü hadi pamutszövet 132 cm, | 30, 1 rangú serge bélés (pamu ) : 32, klott bélés 26 korona. | Kész sacco öltöny (gyapjú) 350, k saccó öltöny (pamut) 250, felöltő : vagy ul8zter 279, téli kabát 300, kemény ka!ap I. 32, Gyukics kalap ■ 40, 100 méter cérna 0 70, 250 mé­ter cérna S.50 teher irg darabja 15 | I. színes ing darabja 25, II. 20, ? 1 alsó nadrág 25, II, 20 esőernyő, j! 100, férfi zokni egy pár 6—9—13 50. ; zsebkendő darabja 5—10. Nyakkendő darabja 1 — 15, gallér | szimpla egy darab 1. gallér dupla * 1.50, kézelő egy pár 1 80 női ha­risnya középminőség 9—18—25. \ tea császárkeverék 1 dkg. 1.80, J mosdószappan egy darab 2.10, \ cukor kristáty egy kg. 3.40 cukor ■ kocka egy kg. 3.80 stb. A míximá- lis árak ellen vétőket szigorúan, bln*etik, de nemcsak az eladókat, hanem a vevőket is. — Megjelent II-ik kiadásban Groszmanri Géza: „Édes Kisasszony* dal keringője és „Borús Napok,“ három magyar dalia. Kaphatók Szol- csásyinál és Engmudernél. Ahol tilos a nsmzeti- szinü kokárda. Kassai csendélet. — Egj leány kalandja. Kassa, január 271 Kassán egy fiatal leány. K. J. a napokban délelőtt a Miiitaerkom- mandóra ment, hogy egy régebbe* esedékessé vált elszállásolási dij ügyében felvilágosítást kérjen. A várta akadálytalanul bebocsátotta, a folyosón pedig kérdezősködésére egy főhadnagyhoz utasították. A leány meg is találta az illetőt, akinek jövetele célját előadta. Be­széd közben a főhadnagy meglátta a leány kabátján a nemzeti szinü kokárdát, mire felszólította, hogy vegye azt le. A leány ezt ismételt felszólításra is megtagadta. A fő­hadnagy figyelmeztette a leányt azokra a kellemetlen következmé­nyekre, amelyek az esetből kifolyó­lag érhetik. Megjegyezte, hogy eset­leg interuálha'jik is, a leány azon­ban továbbra sem volt hajlandó a nemzeti szinü kokárdától megválni. A főhadnagy jelentért tett az esetről felettes hatóságának s nehány perc múlva a leányt Mach alezredes elé kísérték. Az alezredes az izga­tottan viselkedő leánynak — kéré­sére — egy pohár vizet adatott, majd megkérdezte, miért tagadta meg a kokálda levételét. A leány erre azt felelte, hogy a kokárdát a parancs folytán leveszi, de ahogy elhagyja az épüle'et, újra felteszi. Az alezredes figyelmeztette a leányt, hogy ezt megtennie nem szabad. Nemzeti szinü jelvényt csupán ma­gyar területen viselhet. A cseh-szlo- vák fenhatóság alá tartozó területe­ken a nemzeti szinü kokárda vise­lése nincs megengedve. Kérte a le­ányt, hogy ezt vegye tudomásul s amennyiben a parancsnak eieget tesz, szabadon bocsátja. A leányt ezt nem vette tudomá­sul, sőt szóváltás közben mint a Kassai Napló Írja — megfeledkezett arról a köteles tiszteletről, amellyel a megszálló csapatok parancsnoká­nak tartozik. Az alezredes ennek következtében elrendelte a letartóz­tatását és parancsot adott, hogy a leányt egy katona kísérje át a rend­őrségre. A leány kijelentette, hogy nem követett el olyan közönséges bűn­cselekményt, amelyért a bekérés­nek e lealáró módja alkalmazható volna rá és kérte az alezredest, ue katonával, hanem katonatiszttel kí­sértesse be. Az alezredes — a ké­rést teljesítette s elrendelte, hogy a leányt egy zászlós kísérje be a rendőrségre, ami meg is történt. A déli órákban a korzón végig nagy feltűnést keltett a dolog s gyorsas hire meni. A kihallgatást a rendőrségen Szed­ések főhadnagy és kepes Tibor detektivfőnök vezette. Sztdiacsek főhadnagy megkérdezte a leánytól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom