Egri Ujság - napilap 1916/2

1916-06-25 / 174. szám

2 EGRI ÚJSÁG 1916. juniiis 25 Mjbóí kiszorítottuk az oroszokat Tarnopolaál és Badzmlewnái az orosz tárna- dásokat visszavertük. VslhyaiábsB lépésról-lépésre tért nyernek csapataink. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Budapest, junius 24. Orosz haászioiér s Bukovinában Kimpoiuugnál heves harcok folf^ tak. A Czeromos völgyben osztrák-magyar csapatok átkaroló előrenyomulással kiszorították az ellensé­get Kuthyból. Tarnopoltól északnyugatra az összes éjjeli tá­madások ágyutüzünkben összeomlottak. Radzivilow- nál tegnap délelőtt Ismét visszavertük az oroszok rohamait. Az eltol a várostól északra tegnapelőtt lefolyt harcokban az Alsőausztriából, Falsőausztri- ából és Salzburgból kiegészülő első népfölkelődan­dár ismét bizonyságát adta dereka&ságának. A Wolhyníában harcoló német és osztrák-ma­gyar haderő a Lipától északra lépésről-lépésre tért küzd ki. Az oroszoknak részben friss erőkkel indí­tott ellentámadásai eredménytelenek maradtak. H8f«Pj altábornagy. A LISZT Reggeli harc a lisztért — Az érsek sétája. — & liszt éjjeli kalandja. (Saját tudósítónktól.) M fhekeu szakaszon az olaszok két támadásai visszavertük. Az alai pályaudvar nehéz ágyunk tüze alatt. (Saját tudósitónk telefonjelentése.) Budapest, junius *24. Olasz hadszíntér s A Plöc’sen szakaszon az ellenség a legnagyobb hevességig fokozott ágyutüz után gyalogsági támadást iaiézett a Lahner hágón és a Kis Pattion levő állásaink ellen. Mindkét támadás visszavertük. Az alai pályaud­var tüze alatt állott. Bélkeleti hadszíntér: A helyzet változatlan. _____Hofer, altábernagy. C iHsinoett támadása előrehaladt A Bothmer seregnél csak kisebb csatározások < voltak — lilnztnál az orosz előretörés meg­binsnlt. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Berlin, junius 24. A nagyfőhadiszállás jelenti: Keleti hadszíntér: llluxttól délre és Widschytól északra az orosz elő­retöréseket visszautasítottunk. Egy német repülőraj megtámadta a Polocányi pálya­udvart Molodecnótói délnyugatra ahol orosz csapatbe­rakodást figyeltünk meg. Szintúgy bombákat dobtunk a luminieci vasúti telepekre is. Linsingen tábornok hadosoportja; A szövetséges haderők támadása a Subilno-Vatya- Sviniaca vonalig és azon íul jutott előre. Az ellenség heves ellentámadásai meghiúsultak. A foglyok száma növekedett. Bothmer tábornok hadseregénél csak kisebb ütkö­zetek folytak előretolt osztagom közt. Eger, junius 23. Liszt, te emberiség bálványa, csodálatos kovász, lamely egyszerre kegyetlen szenvedélyeket dagasztasz szeg^y uj ‘dőli ismeretlen csodáira ámult eiabS?ekben. Valamikor sárga rőtfényü arany volt a bálvány. Ma ■látjuk, hogy nincs is szükség rá. Megélünk nélküle is, titokzatos rőt káprázata semmivel sem hatalma­sabb egy vásott bankó szomorú piszkos tapétaszineinél. Ma az Ur 1916-ik esztendejében csak egy bálványa van az emberiségnek, egy lenyűgöző, hipnotikus parancsolója és görnyt8ztője. S ez az igényte­len sárgás fehér por, egy még igénytelen mag porrá tört teste: a liszt. Lisztosztás Egerben. Reggel. Kis nyomott, szűk ajtajú piaci boltok előtt, ahonnét össze­zsúfolt fűszerek pálott, savanyu, szaga páráz ki százával álnak vi- songó, izgatott, lármás asszonycso­portok. Hullámzó, tülekedő csoport. Kezek hadonásznak a levegőben. Szitkok ágaskodnak egymás ellen. Ha az ajtó megnyílik, mint egyet­len feltaréjlő hullám lendül az egész tömeg a sz#k nyílás felé, mintha azon a kis hasadékon akarná be préselni magát, a mögötte tátongó ismeretlen barlangba. A kísérlet természetesen kudarcod vall s a tö­meg lankadtan hull szét a nyári reggelen, hogy újra kezdje a vége- várhatatlaa és egyre ujuló heves­ségű rohamokkal vivott ostromot. Néha egy-egy vöröses vagy kék papir zsákocska villan meg a tö­meg felett s egy perc alatt eltűnik a feléje röppenő kezek erdejében. Néha pár percig még fenn lebeg a nyugtalan ár tetején. Még nem dőlt el a küzdelem, hogy melyik cson­tos fogó kaparintja el a körülte gomolygó sok-sok polipcsáp küzül. De csakhamar lebukik az utolsó zsákocska is s a tömeg csalódottan, szomorúan indul tovább, hogy egy másik boltajtóban újra kezdje a harcot. Ezt nevezik Egerben liszosztásnak. Sok az ember és kevés a bolt s a boltokban kevés a liszt. Hiába van lisztjegy, ha nem utalnak a keres­kedőknek. S ma az egyetlen táplá­lék. A hús méregdrága, a főzelék is megfizethetetlen. Tésztát enne a sze­gény ember, ha kapna lisztet. De bizony nem mindig kap. Még ke­serves küzdelem árán sem kap. Az érsek sétája. Az éhes ember merész lesz: kol­dus vagy tolvaj. Mind a kettőhöz bátorság kell.) Az érsek az utcán sétál. Külön­ben négylovas batár hordja. De most az irgalmasság nemes fnfiíl*..' jában járt. Ilyenkor gyalog megy,’ mint az apostolok. Talán valamelyik kórházba vitt vigaszt szenvedő se­besült vitézeknek. Egyszerre különös küldöttség jön eléje. Minden beje­lentés nélkül, az utcán rohanják meg. Máskép talán nem is jutnának ilyen nagy ur elé. Mintha csak az előbbi jelenet ismétlődnék (meg. Csontos kezek, egész kéztábor emelkedik most is az ég felé. De ezek nem viaskodó, egymást tépő kezek. Ezek esdeklők, könyörgők, égi malaszt, úri kegy lajtorjái. Dohánygyári munkásnők dadog­ják el a panaszukat. Nem kapnak lisztet, mert mikor ők munkába mennek, még zárva vannak a bol­tok. De különben sem vívhatnak ott órák hosszáig küzdelmet egy maroknyi lisztért. S mire este mun­kájukból 'szabadulnak, hire hamva sincs már a boltokban a lisztnek. Csak az érsek segíthet rajtuk. S a jó pásztor segít is. Az nap elküld a városhoz. Közbenjár a munkáslá­nyok és asszonyok ügyében. Mert igazságos az ügyük. A városnak gondolni velük. Ök sem marndhat- nak kenyér nélkül. És nem is ne­héz segíteni. Össze kel csak írni a lisztjegyek előjegyzéi közül, kik a dohánygyári muskásnők s az ő liszt­jüket egy kereskedőnek kell kiadni, aki nem adhat másnak lisztet, csak dohánygyári munkásnőnek. Ez olyan egyszerű. Nem kell hozzá semmi egyéb, csak . . . liszt. A liszt . . . éjjeii kalandon. Liszt pedig van. Sőt titkos utjai vannak. Éjjeli kalandokra jár. Még az égen sápadoz a hold s a hajnalra váró csillagok fáradtan, pislogva bóbiskolnak. Kinn, ahol a város apró házakba törpül, nagy szürke épület tömbök homálylanak a kékes korahajnalon. Kaszárnyák. Elől őr siibakol, de a nagy épület csöndes. Vasrácsos ablakok mögött, nehéz férfiszagtól fülledt termekben az ébresztő előtti mély, egészséges álmukat alusszák fáradt katonák. Egyszerre megelevenedik a kék táv­latok árnya a szűk sikátorokban. Különös szilhuettek válnak ki az acélos derengésből. Kendőbe bu- gyolált asszonyok imbolyognak csön­desen, a karjakon nagy kosarak kendővel letakarva. Lassan húzód­nak a komor csendben megtorpant kaszárnyák felé. A csípős hajnalban frissen sült kenyér langyos aromája kezd terjengni, pékboltok nyálcsur- ditó illata fonódik az utcák hajnali parfümjébe. Az asszonyok az ablakokhoz hú­zódnak. Kopogás. Ismételt koccaná­sok. Az ablak megnyílik. Több ab­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom