Egri Ujság - napilap 1894. (1. évfolyam, 2-97. szám)
1894-09-04 / 65. szám
inert mig nem is igen régen úgy beszéltek Egerről, mint a melynek publikuma a magasabb szellemi élvezetek iránt meg nem fogható közönyösséggel viseltetik: addig ma az időnkint rendezett hangversenyek a művészi érzés hatalmas térfoglalásának eklatáns bizonyítékai. A vasárnapi hangverseny programmja, mely közönségünk előtt már előbbi közléseinkből eléggé ismeretes, oly gonddal és szakértelemmel volt összeállítva, a mely teljesen igazolta a tömeges látogatottságot, a melyben a hangverseny részesült. Alföldi Irén, Reiss Ottóné, Lányi Ernő, Chiovini Egri Ferencz oly nevek, melyeket a müveit egri közönség a művészet iránti természetes és igaz hódolat kifejezésével vesz ajkaira. Es ők töltötték be a programm jó részét. Alföldi Irén kisasszony legutóbbi egr1 fellépte óta tanulmányait teljesen befejezte. Bámulatos hanganyaga a művészi képzettség összes eszközeivel párosulva, oly tehetség bírásáról tettek ez este megdönthetetlen tanúbizonyságot, a mely az ifjú művésznő fényes jövőjét minden kétségen felül helyezi. Két szóló darabot: az »Afrikai nő« nagy áriáját és Braga: »Szerenata«-ját énekelte (az előbbit Lányi zongorakiséretével, az utóbbit Chiovini hegedű- és Lányi zongorakiséretével.) Mindkét szám után felzúdúló taps és éljenzaj bizonyitá a közönség óriási tetszését. Reiss Ottoné úrnő csodálatos alt-hangjával s azon lebilincselő kedvességgel, mely ének előadásaiban mindig érvényesül, ez estén is nagy hatást ért el. Három művészi dalt -.Brahms: »Wie bist du meine Königin«, és »Wiegenlied«, és Schumann: »Ich grolle nicht« czimü darabokat. A közönség lelkes újrázásaira ráadásul elénekelte Lányi: »Kossuth gyászdal«-át nagy lelkesedést keltve. Chiovini Egri Ferencz Vieuxtemps: »Legendá«-ját játszotta hegedűn Lányi zongorakiséretével. A zenei szépségekben oly gazdag mű előadásában a jeles művész nagv tehetségét teljes mértékben érvényesítette. A kiváló finomság, művészi kifejezés, a techni- kikai nehézségek könnyed legyőzése a közönség ovációiban találta méltó elismerését. Egyik leghatásosabb száma volt a programúinak Lányi »Magyar kettős«-e, melyet Alföldi Irén k. a. és Reiss Ottóné úrnő énekeltek nagy művészettel. A közönség megismételtette a darabot s a zseniális szerzőt is nagy ovációkban részesítette. Három szavalati előadás is élénkítette a változatos műsort. Veisz Erzsiké k. a. Tompa »Az ibolya álmai« czimü költeményét Borsodi Ignácz, Szentpéteri: »Szeretem a nőket« czimü monológját, Preszler A szél meg-megiramodik újra, elá 1 s az egykedvű eső csak szemez, csak apróz, mintha nem is muszájból, hanem passzióból tenné! Mindenekelőtt köpönyeget kell ölteni. A katonaköpönyeg valamivel nehezebb a czi- vil köpönyegnél s annyira szabadelvű, hogy szijjal kell a testhez némileg közelíteni. A jóreggel kívánás egy sor szemenszedett bakakáromkodás volt. (Csúnya rágalom és kenyéririgység az, hogy a huszár túltesz a bakán a káromkodásban.) Rendbe szedelöznek. Kiosztja az őrnagy a napi miatyánkot, a'tiszt uraknak, aztán föl a hegyre. Ma van a »napok napja«. Az utolsó manőver. (Az utolsó »katona gyermekjáték« jobban mondva.) Messziről fehérük az ellenség sapkarongya, s villognak a kifent élű bajonetek. Jaj annak a szegény — kukoriczásnak, amelyiken áthatolnak! Jaj annak a sziklán rejtőző bateria tüzérnek, a kit épen most kerülnek meg. Oldalba fogják. A kürtös megfujja a riadót- A poczakos őrnagy elövágtat nyugdíjba vágyó szürkéjével, feltartja a kardot s a hármas »hurráh« többhangu elorditása után kezdődik a bakák legrettenetesebb ellensége : a támadás. Tegyünk csak egy középszerű számítást. X. önkéntes, czingár legény. A melle alig 83 czentiméter terjedelmű. Lábai meglehetős véJenő pedig G abán y i: »Az öngyilkos« cimü monológját szavalta. Mind a három előadónak ügyes szavalata tetszésben részesült. A nagyérdekü hangversenyt táncz kö- vettte, a mely nagy jókedvvel a reggeli órákig tartott. A tánczolók közt láttuk: L e ányo k : Alföldi Iréo, Bauer Bo- riska, Buchhalter Aranka, Buchhalter Malvin, Binét Margit, Freistattel Róza, Friedmann Emilia, Grosz Szidónia (Balaton), Groszman Róza, Kellner Irma, Lakner Lidia, Lengyel Sarolta, Polátsik Irén, Preszler Malvin, Preszler Szerén, Rothschild Kornélia, Schvarcz Irma, Sterk Róza, Weisz Erzsiké, Weisz Fanny, Weitner Mariska. Asszonyok: Dr. Alföldi Dávidné, Alföldi Mórné, Dr. Bauer Sománé, Berger Pálné, Bondy Lajosné, Buchhalterné, Breuer Mórné, Friedmanné, Grünwald Ferenczné, Hoffman Sándorné, Kellner Pepi, Arany Lajosné, Marossi Izidomé, Marossi Zsigáné, Polátsik Hermanné, Preszler Ferenczné, Rothschild jvrminné, Schvarcz Adolfné, Dr. Schwarcz Miksáné, Schwarcz Mórné, Smidl Sománé, Spitz Dávidné, Spitz Mórné, Spitz Józsefné (Makiár), Weisz Fülöpné, Weitner Elis. Holttest az erdőben. — A recski erdő titka. — (Saját tudósítónktól.) Eger, szeptember 3. Egy oszlásnak induló holttestet találtak kedden reggel a recski erdőben levő „Bikkfa- kutl< melletti tisztáson, mely Jámbor Vilmos birtokához tartozik. A holttest ruhái még teljesen éppek voltak, a finom szövet s az elegáns kiállítás eléggé elárulták, hogy birtokosuk egykor meglehetős jólétnek örvendhetett, most azonban már néma, feloszlásnak indult hulla, mely feltalálása perczében hányát fekve, meg- iivegesedett szemekkel meresztő érzéstelen rém-tekintetét a tisztás felett mosolygó, derült kék égboltozatra. A halott múltja. Mintegy három héttel ezelőtt eltűnt Budapestről egy Rusznyák Molnár János nevű gazdag bérkocsi-ésflakker tulajdonos, akin az utóbbi időben az elmezavar tünetetei kezdtek mutatkozni Eltűnése előtt pár nappal, potom 2600 írtért túl adott jóval többet, érő összes bérkocsi felszerelésén és lovain s midőn a vételárt a mit sem sejtő felesége kezeihez szolgálkonyak, amint az extranadrág szemlélteti is. Rajta van először a maga ruhája, másodszor a köpönyege, harmadszor a bornyuja — szabályszerűen kibélelve, negyedszer a puskája, ötödször a »bród- záklija« (mágyarul : koldustarisznya,) Előtte a 47° lejtős sziklácska, és az oldalba szorítandó ellenség, háta mögött az — őrmester. Előre vagy meghalsz ! A tüzérek nem veszik még észre a közeledő veszélyt, Csak lődöznek nyugodtan a másik oldalra. A hármas »hurráh« fölriasztja, megzavarja — a szünetet s harsogó kürt befejezi a vér nélküli játékot. Azaz a vér is folyt. Egyik baka megbotlott haladtában, leesett, betörte az orrát, s a háta mögött haladó Peti czigány, az ábrándos énekü, vaktába belerohant a szuronyába. Szegény Peti czigány azt hitte, megvan halva s végrendelkezett a pipájáról és maradék dohányáról. Egyebe nem volt. Dehogy halt meg. A katonáknál r.em szokott senki megha’ni, mert az »ispitáj« elveszi mindenkinek a kedvét attól. A halálos beteg is csak tisztességesebb »koszt» után sóhajtozik, s azt rebegi: csak »halljak meg egyszer, tudom többé a katona ispitájba nem jövök I« tatta, ez rémületében csaknem halálraváltan sikolytott fel: — Ember, mit tettél • hisz ez a pénz kamatnak is kevés üzletünk értékéhez képest. — Eh mit, — felelt a könnyelmű férj — beléfáradtam már e ezudar életbe s egyszer én is ur leszek : pihenni akarok! . . . Ezzel mit sem törődve az asszony könyei- vel, elment hazulról. Kis vártatva azonban visszatért nejéhez és pénzt kért, 100 irtot, mert — mint mondá, mulatni akart. Az asszony eleinte megkísérelte férjét lebeszélni e szándékáról, de midőn látta ennek konoa megátalkodottságát, adott neki egy — öt forintos bankjegyet. A férj a pénzt 100-asnak nézte, tehát szónélkül zsebrevágta és elment mulatni, A vendéglőben az egész estét átdőzsölte, mulatott, huzattá a czigánnyal, akárcsak egy Amerikába készülődő pénztáros, de mikor fizetésre került a sor, az elázott ember bámulva értesült a fizetőpinczértö.l, hogy az ő százasa nem százas, hanem csak hitvány 5 forint. Ekkor nagyon megharagudott. A czehhet ugyan kifizette aranyórája, láncza és gyűrűivel, de sötét elhatározással szivében támolygott haza. — Asszony, megcsaltál! — dorgött drámai hangon a feleségére. — Ugyan, kérlek ................... — Adj tüstént 100 frtot, vagy megöllek ! Ezzel, hogy nagyobb nyomatékot kölcsönözön szavainak, rá is rohant feleségére és tetlegesen bántalmazta. A megrémült asszony hogy szebaduljon szorongatott helyzetéből, kiadta férjének a kért 100 frtot, a ki kézhez- véve a pénzt, eltávozott hazulról — örökre. A dráma kezdete. Két ízben akart már önmaga gyilkosa lenni Rusznyák Molnár János. Először a láncz- hídról akarta magát levetni, hogy a Duna hullámáiba temesse életét, de ebben megakadályozták. Más alkalommal az istállója ajtófélfájára akasztotta magát de ezt még idejekorán észrevette a felesége és levágta a kötélről. Most, hogy eltűnt hazulról és hosszabb ideig távol maradt, neje ismét öngyilkosságra gondolt és a fővárosi rendőrséghez fordult segítségért. A nyomozás. Napokig kutatott a fővárosi rendőrség Rusznyák Molnár János után, de nem akadt a Ott feküdt a fekete Peti, (szegény annyira barna volt, hogy a legjobb akarat mellett sem iá- padhatott el.) Beküldtem a puczczert, hogy vigasztalja. Bevitt neki titkon két marék friss szivarvéget egy hat krajezáros furulyát s két három napos »prófuntot.« Ettől meggyógyul, ha szivét fúrta is át az a szerencsétlen bajonet. * * * Vége mindennek. Az utolsó bakkancssziját is beadta már a »stácz koszton« levő önkéntes. Czibil uniformisban áll a rőt szakállu őrmester előtt, aki ezúttal kezét nyújtja neki s urnák szól- litja s finom ezélzásokat tesz a múlt évi frájvillé- gosokra, akik utoljára egy hatalmas »altiszti muri«-t csaptak. Lehetetlen ezt a világos ezélzást el nem érteni. Hadd legyen hát. Magyar természet: jóra, rosszra áldomást inni, a jót megnjitja, a rosszat elfeledteti az áldomás, Tart virradtig. Az őrmester csókot kér, örök hálára van lekötelezve — s betántorog a rengeteg kaszárnya kapuján. Az önkéntes méla-busan néz a sárga falakra s a lelkében egy évig fészkelő sötétséget is ott hagyja a sárga falakon, hadd legyen együtt a: sárga-fekete. Aztán haza.
