Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

m 4 é Ť AZ EGRI DOHÁNYGYÁR LAPJA XVIII. évfolyam. 5. szám ÄRA: 2,30 FORINT 1989. május hó Nagygyűlés az Egri Dohánygyárban Jelentős eseményként köny­velhetjük el Pozsgay elvtárs 1989. április 17-én gyárunk kultúrtermében tartott nagy­gyűlését. Az érdeklődés rendkívül nagy volt, közel 700 amber jelent meg a városból és a város környékéről. Az esemé­nyen részt vettek párttagok, pártonkívüliek, alternatív szer­vezetek képviselői. Pozsgay elvtárs áttekintette a nemzetközi helyzetet, Eu­rópában elfoglalt helyünket, szerepünket, viszonyainkat más országokhoz, illetve a szocia-MAJUS ELSEJE TISZTELETÉBE Ünnepi termelési tanácskozás Az Egri Dohánygyár kul­túrtermében a Himnusz el­hangzása után Kocsis József, a pártbizottság titkára köszön­tötte a megjelenteket, köztük Nagy Lászlót, a MÉM főosz­tályvezetőjét. Megemlékezett a munkásosztály kiemelkedő ün­nepéről. Elmondta, hogy a for- - ma változik, de a tartalom időtálló. A végzett munka ér­tékelésére, a célkitűzések is­meretére, a feladatok megol­dására szükség van. Dr. Domán László igazgató beszédét az elmúlt évre való visszatekintéssel kezdte. Elis­merés illeti meg azokat, akik az elmúlt év eredményeihez átlagosan hozzájárultak. Ered­ményes évet zártunk, amit bi­zonyít a 125 millió forintos eredmény, a dinamikus fej­lesztés. Eredményeink alapján, mely­ben nagy része volt az ex­porttevékenységnek is, 18,2%­­kal nőttek az átlagkeresetek. Az eredmények ellenére ne­héz évet hagytunk hátra, hisz 95%-os önköltségi árra kel­lista táborban zajló esemé­nyekről, azok álláspontjairól. Szólt a belső politikai hely­zetünkről, a többpártrendszer elismeréséről, az MSZMP eh­hez való viszonyáról. Az értékelésben kitért min­den olyan fontosabb politikai eseményre, amely a közvéle­ményt foglalkoztatja. A felszólalások é6 kérdések az ország gazdasági és politi­kai helyzetére, az MSZMP-nek az alternatív szervezetekhez való viszonyára irányultak. lett beállni, jelentős terheket jelentett az adó, a kamatok emelkedése. Jogosan lehetünk büszkék az eredményre, amit az anya­gokkal való gondos gazdálko­dással, a vezetés részéről a termelés feltételeinek biztosí­tásával érhettünk el. Az idei évi indulás is sok nehézséget jelentett. Nehezí­tette a helyzetet a forint le­értékelése, a licencáremelés, amit sajnos fogyasztói áremel­kedésnek kellett követni. Re­méljük, ez nem jár lényeges fogyasztás-visszaeséssel. Sze­retnénk ez évben a jövedel­­jjiet olyan mértékben emelni, hogy az ellensúlyozni tudja az inflációt. Az ország helyzetével kap­csolatban sokat halljuk, hogy szerkezetváltásra, új elosztási rendszer kialakítására, a pe­dagógusok bérének emelésére, a nyugdíjak emelésére van szükség. Ezek a kívánalmak csak akkor valósíthatók meg, ha az emberi és anyagi té­nyezők kihasználásával is tö­rődünk. Az új technika al­kalmazásához új ismeretekre is szükség van, a szerkezet­­váltással egy időben gondol­kodásváltásra i6 szükség van. Az év eddig eltelt időszaka jó eredménnyel biztat, anyag­­gazdálkodás területén jelentős megtakarítás van. Aki becsü­letesen dolgozik, annak a vál­lalatnál van perspektívája. Bennünket nem fenyeget az a veszély, amit más iparágak­ban lehet hallani, hogy bezár­ják az üzemet, leállítják a ter­melést. Bár tudomásul kell vennünk, hogy szenvedélyen alapuló szükségletet elégíte­nek ki termékeink. Nagy László, a MÉM főosz­tályvezetője beszédében el­mondta. hogy örömmel tölti el a vállalat eredményes te­­( Folytatás a 2. oldalon) Anyák napjára Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki az édesanyjáról az évnek csak ezen a napján em­lékezne meg. Az édesanya mindig ott van velünk, sokszor talán nem is tudunk róla, de mintha vi­gyázó szemei óvnának, kezei irányítanának bennünket. Na­ponta nem köszönjük meg ezt nekik, talán ezt a célt szol-A munka ünnepére A munkásosztály nemzetközi ünnepe elválaszhatatlan a dolgozó nép hagyományaitól. Amikor a munkásság még szervezetlen volt és nem lépett a történelem színterére, már akkor is a májusi tavaszünnep népi szokásként élt a parasztság, de a városi polgárság körében is. Mivel a munkásság többsége a parasztság legszegé­nyebb rétegéből alakult ki, a városban sem szakadt1 el korábbi életformájának jelképeitől: a májusfaállítás, majális és a májusi ünnepi kirándulástól. Ezek a szokások mai életünkben is megmaradtak, de tartalmában egyre jobban megtelt a munkások törekvéseit kifejező érzelmekkel és eszmékkel. A magyar nép előtt sem volt idegen a ,májusi ünnep. Hiszen az egyik legszebb népszokásunk *—, hogy mint a tavasz jelképét, május elsejének hajnalán májusfát állí­tanak a házkapuk tövébe a legények a kedvesüknek. A májusfát lehetőleg sudáregyenes és minél magasabb fából állítják. Már jó előre kinézik az erdőn, kivágják, legallyazzák, sőt még a fa kérgét is lehúzzák, hogy sima legyen. Mivel a fa tetejére itallal telt üveget is szoktak díszítésként akasztani, aki fel tud mászni érte a csúszós, sima, ráadásul elég vékony fatörzsön, azé az üveg. Dísze még a fának a szalag és virág egyaránt. A májusfa állítá­sa legalább ólyan idős, mint a magyar nép a Duna-me dencében. A május elsejei ünnep eredetét Idézve nemcsak a virá­gokba boruló természet, s a hozzá fűződő népszokások jutnak eszünkbe, hanem a jogaikért harcoló munkások sok évszázados hagyományai is. Éppen 100 éve lesz július 14-én, hogy a chicagói tünte­tés emlékére a II. Internacionálé (1889) alakuló kong­resszusa Párizsban határozatot hozott május elsejének munkásünneppé való kikiáltására, örök emlékül és örök tiltakozásul. Hazánkban 1890-ben Budapesten és több vidéki város­ban ünnepelték meg első alkalommal május elsejét. 1920- tól évente más-más rendelkezések korlátozták május else­je szabad megünneplését. 1945. május elseje óta ez a nap hivatalosan munkaszü­­net. Ezen a napon az ország lakossága felvonulásokon, népünnepélyeken juttatja kifejezésre szolidaritását a nem­zetközi munkásosztály ügyével. gálja május első vasárnapja, hogy ezt megtehessük. Anyák, nagymamák, dédmamák virá­got, köszönetét kapnak gyer­mekeiktől. Visszaperegnek gyermekko­rom emlékei: hogyan szed­tem Ö6sze a kert kis virágait csokorba, hogy köszönthes­sem édesanyámat, hogyan bú­várkodtam a könyvtárban, hogy az alkalomhoz illő ver­set megtaláljam. Az idő múltával én is anya lettem, gyermekeimből pedig felnőtt emberek. Lányom le­het. hogy hasonló buzgalom­mal kereste a verset. Kis ke ze még alig tudta formálni a betűket a kicsiny kartonlapra — amit azóta is őrzök, és va­lahányszor olvasom, megható­dom és jóleső érzés fut át raj­tam. Ezzel köszöntök most én is minden Édesanyát: „Életemet adó drága Édesanyám! Nélküled az élet szomorú és sivár. Maradj mindig énmellettem. kérlek. Semmiért a világon nem adnálak Téged "

Next

/
Oldalképek
Tartalom