Egri Dohánygyár, 1984 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11. szám

Események - képekben Tanácskoztak a dohánytermesztők és a cigarettagyártók Markovics Gyula átveszi a „Kiváló MMSZ-munkáért Krém arany (okozatát” és az ezzel járó jutalmat A Burley-vonal átadás-átvételének aktusa Dr. Gubcsi Lajos, a KISZ KB titkára, a Magyar Ifjúság fő­szerkesztője látogatott gyárunkba, Gazsó Lászlónak, a megyei KISZ-bizottság titkárának és más megyei KISZ-vezetők társaságában Immár hagyomány, hogy a Heves megyei Műszaki-Közgazdasági Hetek rendez­vénysorozatában kiemelkedő szerepet kap a „Dohánytermesztők és cigarettagyártók” tanácskozása. Október 31-én a vállalat kultúrtermében mintegy 100 nagyüzemi dohánytermelő, termeltetési szakember és a dohányipari vállalatok vezetői ültek össze az ország minden részéből, hogy eszmecserét folytassanak a dohányipar leg­fontosabb alapanyagának, a dohány termesztésének kérdéséről. Dr. Huszti Ferenc, a METE Heves megyei Területi Szervezete titkárának bevezető szavai után dr. Domán László, a vállalat igazgatója tartott vitaindító előadást. A nagy érdeklődést kiváltó előadás után hozzászólások következtek. A vitában részt vettek: Dr. Gilányi József a Nyíregy­házi Dohányfermentáló Vál­lalat termelési főmérnöke, Lossinszky Andor a Dunántúli és Duna—Tisza közi Fer­mentáló Vállalat termelési i gazgatóhelyettese, Fülöp Mihály a Nyírségi Do­hánytermesztési Rendszer ügyvezető igazgatója, Semsei István a prügyi „Ti- szamente Mgtsz” elnöke, Dr. Kiss István a Dohány- kutató Intézet dohánymag- termeltetésének vezetője, Bélyei Illés az ömbölyi „Kos­suth Mgtsz” elnöke. A tanácskozás vitaindító előadását és a hozzászólások lényegét az alábbiakban fog­lalom össze: Megállapították, hogy a hazai dohánytermesztést szük­séges fejleszteni; — olyan társadalmi igényt elégít ki, amely import útján nem biztosítható, részben gazdasági okok, részben a sajátos magyar ízlés miatt, — a dohánytermesztésnek és a magyar dohányiparnak ha­gyományos múltja van, — hazánk viszonylag kedvező természeti adottságokkal ren­delkezik. A dohányfogyasztás néhány főbb sajátossága közül ki­emelhető, az egy főre jutó nagy fogyasztás, ami világ- viszonylatban a legelsők közé sorol bennünket. Arra kell törekednünk, hogy az egészségügyi követelmé­nyekkel jobban összhangban álló struktúra alakuljon ki, nagyobb részarányuk lesz a kisebb nikotin- és kátrány­tartalmú, a hatékonyabb füst­szűrővel készülő filteres ci­garettáknak. Magyarországon 1984-ben kb. 12 000 hektáron termelnek dohányt, melynek fele ún. nagylevelű dohány, mely jó termésátlaggal biztosítja a ci­garettagyárak évi kb. 11000 tonnás igényét. E fajticsopor- ton belül meghatározó szerepe van a Kerti-nek, melyből várhatóan 4000 tonna körüli az igény. A dohánygyáraknak nő az igénye a Virginia-fajtacso- portba tartozó, kifejezetten Virginia-jellegű, valamint azt részben helyettesítő „Virginia- pótló” dohányokkal szemben. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a világpiacon csak a közismert Virginia-fajták ér­tékesíthetők jó áron, akkor évente a Virginia összevont fajtacsoporton belül mintegy 8—10 000 tonna fermentált dohányra van igény. örvendetes, hogy ez évtől kezdve a megkülönböztető jel­zések helyett a fajták Hevesi nevet kaptak, csak a számu­kat tartották meg. (Pl. He­vesi 11.) A leszáradt dohányok mi­nősége az elmúlt évek átla­gánál jobb lett, jóval nagyobb arányú lett az export. Szá­mításunk szerint a tavalyi 5—6%-kali szemben, mintegy 12—13%. A termeltető válla­latok szakemberei arra töre­kedtek, hogy az idei termés­ben rejlő exportlehetőségek teljes mértékben kiaknázásra kerüljenek. A Virginia-fajtá- kat termelő gazdaságok kö­zött minőségi versenyt hirdet­tek, melyben az elsőség el­döntése az egy hektárra eső Av és Bv választék, hol a legtöbb, azok nyerik el a ki­tűzött díjakat. Bevezették és gondot fordítottak — a kül­földi vevők igényeihez iga­zodva — a törési övezeten­ként! szárítást, manipulálást és átvételt. Az Egri Dohánygyár a le­hetőségeihez képest mindent megtesz a Virginia-program továbbfejlesztése, a minőség biztosítása érdekében. Eddig a DDT-vel közösen két tár­sulást hoztunk létre, a káli „Károlyi Mihály” és a pál- monostori „Keleti Fény” Ter­melőszövetkezettel, melynek célja a minőségi dohány elő­állítására történő együttmű­ködés, az elért eredmények széles körű hasznosítása, a kockázat közös viselése és az elért gazdasági eredmények­ben történő részesedés alap­ján. Vállalatunk kezdeményezte és megbízta a TSZKER Or­szágos Központot, hogy a kis­üzemi dohánytermesztők ré­szére dohányszárító berende­zés kifejlesztésében közremű­ködjön. A program beindult és ez évben mintegy 113 db kisüzemű szárító került kihe­lyezésre. A berendezés jó tu­lajdonsága mellett szól, hogy a villamosenergia- és olajfo­gyasztása a Sirokkó szárító­kéhoz viszonyítva jóval ala­csonyabb. A dohánytermesztés komp­lex fejlesztésére hozott intéz­kedések jó úton haladnak. Az eddigi eredmények megfelelő alapot nyújtanak a további előrelépéshez, kedvező, ösz­tönző feltételeket teremtve ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek tovább korszerűsítsék és jövedelmezővé tegyék a dohánytermesztést. Mindez megteremti a lehe­tőséget arra, hogy a cigaretta­gyártási alapanyag az export- lehetőségek kiaknázása mel­lett biztosítva legyen. A tanácskozás dr. Huszti Ferenc elvtárs zárszavával ért véget. Kaszás Imre A Szakszervezetek Háza A régi és a modern Moszkva egyik nevezetes épülete a Szakszervezetek Háza. Oszlop- csarnoka épp olyan jelentős politikai és történelmi esemé­nyek színhelye, mint a Kreml, a Vörös tér vagy a Kong­resszusi Palota. A Szakszervezetek Házának igazgatója, Olga Pavlovna Morozova valóságos lexikon. Mindent tud, ami a házban történt, amire érdemes volt felfigyelni. — Sok ismerős az oszlop- csarnok igazgatójának hív — mondja —, annyira össze­kapcsolódott az emberek tu­datában a ház és annak leg­híresebb terme. Néha bosz- szankodom is ezen, hiszen öt nagytermünk van. Találkozók, beszélgetések, zenei műsorok, végzős diákok báljai — hir- telenében föl sem tudnám so­rolni, hány kisebb-nagyobb esemény zajlik le nálunk egy év alatt. Előfordul, hogy idő­sebb emberek megállítanak és elmondják, egész életük összefonódott a házzal. Elő­ször többnyire gyermekkoruk­ban lépték át a küszöböt az újévi ünnepség alkalmából, most pedig unokáikat hozzák el. Ez a bensőséges, családias kapcsolat ösztönzi munkaked­vünket, hogy minél tartalma­sabb, színesebb programokat kínáljunk közönségünknek. Mellesleg az első újévi kará­csonyfát 1920-ban állították fel a Szakszervezetek Házá­ban. Mesélik, hogy a meghí­vott gyermekek eleinte elfo- gódottan, tanácstalanul néz­ték a fát, a szokatlan fényt, a pompát, nem tudtak mit kez­deni vele. De amikor rájöt­tek, hogy mindez csakis az ő számukra készült, a csendet boldog zsivaj, viháncolás vál­totta föl, a pincékből, alag­sori lakásokból, nedves, egész­ségtelen házakból kiszabadult gyermekek senki máséhoz nem hasonlítható öröme. — Persze érdekes a ház múltja is. Gyakran járt ide a fiatal Puskin. Lermontov az oszlopcsarnok egyik pazar álarcosbáljáról küldte szét mulatságos epigrammáit ba­rátainak. A szalonokban Tur- genyev, a drámaíró Oszt- rovszkij felolvasásait hallgat­hatta a közönség. A későbbi plakátokon Majakovszkij, Sal- japin neve is olvasható. Ha emléktáblákat állítanánk a hírességeknek, akik megfor­dultak e falak között, a csar­nok kerületén két vagy há­rom sorban kellene elhelyez­ni a feliratokat. — Nemsokára 200 éves lesz az oszlopcsarnok. Azt szeret­nénk, hogy a jubileumra ugyanolyan legyen, mint if­júkorában. Néhány éve egy idős férfi múlt századi fel­vételt hozott nekünk az épü­let belső berendezéséről. A most készülő bútorok az eredetiek pontos másai lesz­nek. — Jelenleg a legnagyobb eseményünk a Karpov—Kasz- parov világbajnoki mérkőzés. Sakkmérkőzéseknek a húszas évek kezdete óta ad otthont a ház. 1948-ban az oszlopcsar­nok színpadán vívta ki a vi­lágbajnoki címet Botvinnik nagymester, s ugyanitt nyúj­tották át a győztest megillető koszorút Anatolij Karpovnak, a tizenkettedik világbajnok­nak. — Évente mintegy 300 programot szervezünk. A csa­ládias hangulatról, vendé­geink ragaszkodásáról már beszámoltam. Ennek megfe­lelően stabil, kialakult törzs- közönségünk van. Részükre és az új közönség részére megpróbálkozunk újdonsá­gokkal is. így jött létre az az előadássorozat, amelynek cí­me : Egyetem, kutatóintézet, termelés. Most készítünk elő egy beszélgetéssorozatot fia­talok részére a családalapí­tásról. DOHÁNYGYÁR 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom