Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1903
Tartalomjegyzék
62 Az okt. 6-i díszgyúlés megnyitója így szólt: Kedves Ifjak! Ismét összejöttünk, hogy az aradi vértanúk emlékének a gyász e kegyeletes óráját szenteljük. Minden emlékezésnek, melyet határozott naphoz kötünk, megállítva a hétköznapi élet kerekeinek forgását, megszűntetve zörejét, egy hivatása van. Az emlék tüzén, melyet gyújtunk, megmelegítjük lelkünket, megtisztítjuk s megnemesítjük, mint ahogy a kohó tüze megtisztítja a benne égő ércet. Nem a kínszenvedettek magasztalása, dicsőítése lehet magában ily emléknapok célja, hanem azon felemelő eszmék és azon nemes érzések felelevenítése, melyek az elköltözöttek emlékére lelkűnkben ébrednek, hogy az eszmék világosságától, az érzések melegétől jobbakká, tisztábbakká, emelkedettebbekké váljunk s jövő életünkre az okulást, a tanulságot levonjuk. Ily felfogással kell megemlékeznünk az aradi vértanukról és bennök a százakról, kik dicsőséggel- gyásszal teli szabadságharcunkat végig küzdötték, és akiknek küzdelme kivívta, könnye, halála megszentelte azokat a 48-i törvényeket, melyeknek alapján mi, boldogabb kor boldogabb gyermekei állunk. Az aradi vértanúk, a szabad haza és szabad nemzet e hősei, már csendesen piliennek bemohosodott sírjaikban. Önök, K. I., a szabad haza lakói, a szabad nemzet leendő polgárai átvették tőlök az örökséget, de át kellett venniök a kötelezettséget is, hogy azt az örökséget nemcsak megőrzik, hanem gyarapítani is fogják. Mert tiszteletreméltó eleink, sokszor vérök árán, bár nagy munkát végeztek, de azért nem mindent. Kiemelték ugyan a nemzetet a mély sírból, hová a halott nemzetek közé taszíttatott; de a nagyobb feladat még ránk vár: a még nagyobb magaslatra felemelni, hol az élő nemzetek állanak. E célra többé nem lesz elég érezni és meghalni tudni a hazáért, most élni és dolgozni kell tudni. Nem lesz elég megvédeni Magyar- országot, most építeni Magyarországot a feladat. S ennek a feladatnak, ennek a kötelességnek teljesítése nehezebb, mint volt a dicső hősök küzdelme. Nekik csak nemzetök ellenségével kellett harcolniok, de nekünk nemzetünk versenytársain kell győzelmet aratnunk. Győzelmet kell aratnunk úgy, miként ők arattak: küzdelemmel. De ennek a küzdésnek nem kard, hanem munka lesz az eszköze, melyből a milliók minden egyes tagjának ki kell vennie a részét; ki kell vennie becsületesen és erejéhez mérten. K. I.! Én a vértanúk ünnepén elboruló lélekkel, de meg nem tört hittel akarok a múltnak fátyolán át a jövőbe tekinteni. Meggyőződésem, hogy a sírokhoz zarándokló ifjú szivek érzelme nem lehet hazug; hitem, hogy az Önök szívét is igaz érzéssel dobogtatja a nemzetünkre fényt és dicsőséget árasztó idők és események emlékezete.
