Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1894
Tartalomjegyzék
13 volt kétszázon, tehát a helyiséget megint bővíteni kellett. Kőmíves fizetésére nem telt, azért vakáczióban a professzorok tanítványaikkal három-három török szobának közfalait kiszedték és három tágas helyiséget alakítottak, jól-rosszúl bevakolták és kimeszelték, az igazgató pedig, a ki házfőnök is volt, kályhával és padokkal felszerelte. 1691-ben az iskolai év már nyilvánosan, üdvözlő beszédekkel és szavalatokkal záródott; a lelkes közönség közt az ifjú gymnasium jótevője, Fenesy püspök is ott volt és megköszönte a buzgó jezsuita atyák fáradozását. A következő négy év alatt nem fejlett tovább az intézet. A jezsuiták kevesen is, szegények is voltak arra, hogy a magok erejéből tovább fejleszszék, Fenesy püspök pedig, a ki 1688-ban kijelentette, hogy, mihelyt tehetsége megengedi, teljes collegiumot alapít számukra, mesz- sze volt még attól, hogy szándékát betölthesse, mert előbb vissza kellett szereznie a püspökség javait s azután, mivel az évszázados bitorlás szinte teljésen elpusztította, jövedelmezőkké is kellett tenni azokat. Ez idő szerint nem is lakhatott még Egerben, hanem Kassáról kormányozta megyéjét és csak időről időre látogatott el egri hívei közé, mikor főpásztori kötelességei szólították. A püspök legjobb szándéka mellett is aligha jó sokáig nem kellett volna hát várnia Egernek, hogy iskolái felvirágozzanak, ha a Gondviselés más úton nem segíti elő a jezsuiták törekvését. Az esztergomi érseki széken Széchenyi György ült ekkor, a ki a közjó érdekében tett fáradozásaival nemcsak kortársait, hanem a legkésőbb nemzedékeket is örök hálára kötelezte. Hogy egyéb nagy tetteit mellőzzük, miután Győrött, Kőszegen, Budán, Esztergomban a Jézus-társaság számára collegiumot, Győrött, Budán és Lőcsén a magyar ifjúság számára convictust, Budán és Trencsénben papnevelő intézetet, Vasvárott a döméseknek, Sümegben Esztergomban és Óvárott a ferencziek- nek, Budán a kapuczinusoknak, Egerben a szervitáknak, Illaván a trinita- riusoknak templomot és kolostort épített, hét más kolostort pedig részint helyreállított, részint szükséges alapítványnyal ellátott, a sokat szenvedett Egerre is ráfordúlt figyelme és már 1689-ben elhatározta, hogy a jezsuiták állandó megtelepedését itt is biztosítja s e végett alapul a szepesmegyei schavniki apátságot szerzi meg számukra. Ez az apátság egykor cistercitáké volt, 1222-től egész a mohácsi vészig. Utolsó apátját, Bosen Mihályt, Szapolyai János előbb arra kényszerítette, hogy az apátság birtokának egy részét Lőcse városának valami csekély összegért zálogba adja (1530.), utóbb pedig, mivel Ferdinand királynak híve volt, még megmaradt birtokrészétől is megfosztotta. Ezt a részt Szapolyaitól adománykép Laszki Jeromos kapta, a kinek pazarló fia, Albert, később Thurzó Szaniszlónál zálogosította el; a Thur- zóktól Rueber János bárónak, majd a Thökölieknek kezébe jutott s végre 1764-ben, Thököli Zsigmondiéi a királyi fiskusra szál-
