Eger - hetente kétszer, 1914
1914-06-27 / 51. szám
Előfizetési árak ” Egész évre ___10 korona. F él évre _ _ _ 5 » Negyed évre _ 2-60 » Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség: Lyceum, 26-ik szám, hová a !ap szellemi részét illető közlemények ----- = intézendők. — : K iadóhivatal: Lyceuminyomda, hová az előfizetések és hirdetések küldendők. HETENKINT SZERDÁN ÉS SZOMBATON MEGJELENŐ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1914. — 51. szám. XXXVII. ÉVFOLYAM. Szombat, junius 27. A pénzintézetek reformja. Irta és a Hevesmegyei Pénzintézetek Szövetségének Egerben, 1914. június 21-én tartott alakuló ülésén felolvasta: Windisch Hermán, az Osztrák-Magyar Bank egri fiókjának főnöke. A pénzintézetek ügyével foglalkozó köröket, amint ez köztudomású, jelenleg a pénzintézeti reform jelszava alatt ismeretes kérdés foglalkoztatja. Igen figyelemreméltó és hivatott oldalról elhangzott beszédeket hallottunk ebben a tárgyban és a szaksajtó alapos és nagy készültségről tanúskodó tanulmányokban ismertette ennek a kérdésnek összes részleteit. Teljesen tudatában vagyok tehát annak, hogy ezen a téren szakférfiak előtt újat mondani ma már nem lehet és ennélfogva nincs is szándékomban az idevonatkozó felszólalások számát eggyel szaporítani. Ha mindazonáltal érinteni vagyok kénytelen a reform kérdését, ezt azért teszem, mert néhány szóval arról óhajtanék értekezni, hogy miképpen készülhetnének pénzintézeteink — részint mink — helyesen és okszerűen a megvalósítandó reformra. Mert arra nézve ugyebár a szakkörök — dacára a részletkérdésekben felmerült sok ellentétnek — megegyeztek, hogy a reformra szükség van, jöjjön az akár a részvényjog szabályozása keretében, akár egy külön pénzintézeti törvény alakjában. Ami a reform szükségességét előidéző jelenségeket illeti, én feltétlenül azoknak álláspontján állok, akik a felmerült bajok főokát a pénzintézetek túlságos elszaporodásában látják. A reform egyik főfeladata lesz tehát, ennek az egészségtelen szaporodási folyamatnak gátat vetni, mert a krízisek kiválasztó ereje, eddigelé nem bizonyult elég erősnek erre. Igen ám, de ezen megalkotandó rendszabályoknak csak a jövőre kiható ereje lesz és a múltból származó visszásságokat meg nem szüntetik, mert nem is képzelhetünk el olyan törvényes intézkedéseket, amelyek jogos magánérdekek sérelme nélkül, már meglevő alakulatok megsemmisítését céloznák. A már fennálló viszonyok orvoslása tehát már csak autonóm úton történhetik. A túlprodukció pénzintézetekben kétségtelenül máris megvan, ami abból is kiviláglik, hogy nálunk több a pénzintézet, mint a gazdaságilag sokkal fejlettebb Németországban és Ausztriában együttesen, és ameddig ez fennáll, az abból eredő bajok sem fognak megszűnni. Ha pénzintézeti túlprodukeióról beszélek, őszintén szólva, nem éppen az egészen apró intézetek lebegnek a szemem előtt. A maguk helyén még a kisebb alaptőkével rendelkező intézeteknek is meglehet a maguk missziója és létjogosultsága, ámbár normális üzlet mellett ezek már nem igen bírják a szakszerű ügyvezetés költségeit. A túlprodukció fogalmánál inkább azokra az alakulásokra gondolok, amelyek ha látszólag némi tőkeerővel bírnak is, különösebb cél, programm és misszió nélkül, és így nem bizonyos érdekkörökre támaszkodva jönnek létre, hanem tisztára egyes egyének érdekeit vannak hivatva szolgálni. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyenformán, nem közszükségletből keletkezett intézetek már az alapításuknál is mesterséges eszközökhöz kénytelenek folyamodni, hogy működésűket megkezdhessék. Később kíméletlen versenyt fejtenek ki és jövedelmezőségük biztosítására mindenféle kétes értékű vállalkozásba kénytelenek belemenni. Drága adminisztráció és szabad verseny helyett illojális eszközökkel vívott létért való küzdelem jellemzi azok gazdálkodását, és ebből aztán a bajok szakadatlan láncolata keletkezik, amely az egész piacra, végeredményben pedig egész közgazdaságunkra is káros kihatással van. Hosszabb fennállás után az ilyen Az „EGER“ tárcája. A harangok beszéde. in. A vészjelzés. Az Egednek hegyfokárúl Szemünk elé szép kép tárül: Kies völgyek lábainál, Alább meg a tágas lapály, Ott tűnik fel, amint erre ' Kanyarog a Tisza medre. Emitt, mentén a Csörszfalnak Széjjelszórva a gyér falvak. Sok a puszta, nagy a csorba, Hej, itt dúlt a tatár csorda. Elültek a harci vészek, Most a falu nyugodt fészek. A szentegyház és a torony Kimagaslik a házsoron, Mintha volna csirkék anyja, A helység meg egy tyűk alja; Beszél velők nappal, éjjel A harangok ércnyelvével. Olykor „jaj“-jal van keverve, A harangszó félreverve. „Tűz van!... jaj!... jaj!... Talpra, gyorsan !M Máskor pedig ekként harsan: „Ki ép-kéz-láb, fel a gátra, Fenyeget a Tisza árja!“ Istenadta szent harangja, Bajunkat úgy elsiratja, Mintha érző szive volna, Mintha fájó könnye folyna. Együtt sajog bús népével, Búbánatján együtt sír fel. * Duna völgye — kiki tudja — Népeknek volt vándorűtja, De gyökeret Nem verhetett Egyik nép sem, Mert új raj tört át a résen. Mi állunk helyt, mi magyarok, Mi lettünk a határ őre. Ezért sok nép ránk agyarog, Most is vadul tör előre, Bár mesgyénk a magas Kárpát S jogunkat kivívta Árpád. Védőnk volt a „gyepű“, „megye“, A „váregyház“ és „vármegye.“ A templomot úgy építék, Hogy az lenne népmenedék: Körülvette a nagy bástya És az árok mélyre ásva. Tornya őrszem s a harangszó Volt vészjelző és riasztó. Fényes példa ez itt épen Eger hősi védelmében: Válságos lett már-már a sor S ekkor döntött a monostor. A főkapun, amott, lentebb Már a török zászló lengett, De a torony nagy ágyúja Még idején odagyújta S mint a futó csillag, legott Zászló, jancsár aláhullott. Dobó a végküzdelemben Lelket önt ott, hol megjelen, De ahová nem hat hangja, Hallatszik a vár harangja.
