Eger - hetilap, 1893
1893-03-07 / 10. szám
77 évben a b. e. Bartakovics Béla egri érsek által alapított, ez évben megnyitott, s az angol-kisasszonyok vezetésére bízott egri leánynövelő-intézetbe tanárnőnek, mely állását a legnagyobb odaadással, páratlan buzgalommal, s ügyszeretettel töltötte be közel négy évtizeden át egész 1891-ig, mely időtől kezdve, keresztényi önmegadással, s magasztos lelki erővel tűrt súlyos betegsége szakadatlanúl a kórágyhoz kötötte. A boldogultat, mint szerzet-társat, elöljáróinak s szerzettársainak osztatlan tisztelete, becsülése, s szeretete környezte; mint tanárnőt magas műveltség, széles körű, alapos tudományos készültség, szelíd, nemes lelkűiét, tanítványai iránt páratlan anyai gyöngédség jellemezték. Az egri müveit női közönség ifjabb nemzedékének — csekély kivétellel — valamennyi tagja mély hálával fogja szivében megőrizni a boldogultnak, mint egykori nemes szivű, lángolón szerető, s a rajongásig szeretett tanárnőjének emlékét. — A boldogult temetése, díszes egyházi szertartás, s impozáns gyászoló közönség részvéte mellett, melynek egy tekintélyes részét az előkelő papság, polgárság, s az egri müveit hölgyek díszes sora képezte, — a múlt csütörtökön, f. márcz. hó 2-án ment végbe. A boldogultnak a hála s kegyelet nagy számú, díszes koszorúival elborított ravatala fölött a székesfőegyház énekkara zengett megható gyászdalokat. — Hült tetemei a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben tétettek az örök nyugalom helyére. Az igazak és jók Angyala őrködjék örök álmai fölött, kinek emléke itt, e földön, örökké áldott leszen! — Köszönet. Mindazoknak, kik néhai Brém Aloyzia elhalt testvérünk temetését nagybecsű megjelenésükkel kegyesek voltak megtisztelni — ez úton fejezzük ki szives részvétökért legbensőbb hála-köszönetünket. Eger, márczius 1. 1893. Toldy Izabella, az ang. k. a. egri int. főnöknője. — Az egri dalkör f. hó 1-én barátságos összejövetelt rendezett a legutóbbi hangverseny erkölcsi siikereinek örömére, s az egri zeneszerzők tiszteletére. A dalkör összejöveteleit mindig fesztelen jókedv és vidám hangulat jellemzi, ami az egyletben uralkodó összefűző szeretetnek kifolyása. És mégis elmondhatjuk, hogy régóta nem láttuk a jókedv oly mértékét, s a hangulatnak oly élénk derűjét, mint ez alkalommal. Igaz, hogy egy mulató társaságban adókedv a bor jóságának is fokmérője; s igy az említett körülmény azt is bizonyítja, hogy a zeneszerzők a „javából" válogatták ki a dalkörnek megajánlt 10—10 liter egrit. Nehogy azonban úgy tűnjék föl a dolog, hogy a derült hangulatot csupán a tőke nedűje idézte elő, sietünk kijelenteni, hogy a dalkör az ő hatásos dalaiból többet is énekelt, ha nem is oly szabatossággal és szép árnyalással, mint a deszkákon, de mindenesetre annál nagyobb tűzze1. A másik pedig, ami a jókedvet annyira fokozta, azon igazán szellemes pohárköszöntők gyújtó hatása volt, melyekkel a dalkör vezér-férfiai, meg a közönség részéről dr. Pásztor Bertalan, ugyancsak nem fukarkodtak, ugyannyira, hogy azok már valóságos szellemi csatározássá fejlődtek ki. A pohárköszöntők sorát dr. Ma ez ki Valér nyitotta meg, ki egy csinos beszédben az egri zeneszerzőket éltette. Bergmann Ágost a zeneszerzők nevében válaszolt s éltette a dalkört. Dr. Pásztor Bertalan dr. Maczki Valérra, mint a dalkör összetartó kapcsára emelt poharat. Dr. Maczki dr. Pásztort, majd Kapácsyt, mint olyat éltette, ki tapintatos, finom modorával, szeretetteljes bánásmódjával az összetartó kapocsnak nélkülözhetetlen fele, aki az ellentéteket mindig kiegyenlíti s a lázongó kedélyeket lecsillapítja. Lányi Ernő Kapácsy Dezsőt, mint szónokot élteti, ki szívből jött szavaival, meleg hangjával s az érzelmek és eszmék kifejezésére alkalmas szép nyelvezetével a lelkesültséget mindig ébren tartja. Erre Kapácsy Dezső köszöntő poharát Lányi Ernőre, bebizonyítván lelkes hangon tartott szép pohárköszöntőjével, hogy valóban talá- lóak és helyesen jellemzők voltak Lányinak róla mondott szavai. Bergmann Ágost egy remek, tartalmas beszédben azon eszmékért ürité poharát, melyek a dalkört lelkesítik. Kapácsy Dezső szólott még háromszor, Lányi Ernőért és Szabó Ignáczért, mintaki a sajtót a dalkör érdekében gyakran megszólaltatja — és Izsépy Béláért ürítvén poharat. Dr. Pásztor Bertalan szintén Lányira emelte poharát, azonkívül érdekes replikáival többször késztette a szónokokat jól sikerült duplikákra. Egy jelenvolt. — Slavianskij Nadija orosz daltársulatának egri hangversenye, a f. márcz hó utolsó napjaira eső nagy heti ünnepi ajtatosságok miatt, ajövőaprilhóra halasztatott el. A daltársulat f. márcz. hó 25-én Budapesten fog hangversenyezni. Ez elhalasztás ránk nézve annál kedvezőbb, mert april havában a hangverseny remélhetőleg már a nyári színkörben lesz megtartható. A hangverseny napját, rendkívül érdekes műsorát, és helyét lapunk jövő számában már egész határozottsággal fogjuk közölni. A Bauer-féle üzletben már eddig is történt számos előjegyzések után ítélve, zenekedvelő közönségünk nagy érdeklődéssel néz e nevezetes hangverseny elé. — „Hivatalos feleség“ a czime annak az igen érdekes meséjű regénynek, mely a Singer és Volfner ismert jónevű budapesti könyvárus és kiadó-ezég által néhány év óta folyamatba tett „Egyetemes regénytár“ legközelébb megjelent VIII. évfolyamának 9-ik füzetében foglaltatik. A regény Savage H. ismert regényíró tollából került ki, s mint vonzó olvasmányt ajánljuk szépirodalomkedvelő t. olvasóink figyelmébe. A piros vászonkötésű fűzet ára 50 kr. Megszerezhető minden könyvárusnál. — Reményi Edéről, hírneves hegedűművész hazánkfiáról az „Amerikai Magyar Hirlap“, hozzánk beküldött, f. é. febr. hó 9-iki számában a következőket olvassuk: „Reményi Cleve- landban. Mosolygó arczulattal és varázshatalmat gyakorló hegedűjével Reményi e hó 1-én délután köztünk termett. MegérEgy év! Ezer szerencsétlen esemény vehet keletkezést ennek leteltében. Erezete nem kecsegtette édes képekkel, szép reménynyel. — Ne félj, egyetlenem! Ne fedje szeretett képedet setét felleg. Sebesen ellebeg ez év s ennek vége leszen végtelen szép életem és életed réve. Felemelte kedvese kezét. Feléje szegezte szerelmes szemének nézését. Teréz kebeléről nefelejtsét elvette emléknek Elemér, ennek repkénylevelét meg Teréz. — El nem felejtlek; rebegték ketten. És Elemér elment. Ezt beszélte el nekem Teréz egy éve. Erre emlékezem édesen. * * * Lebegjetek el, kedves képek, setét eseménynek engedjetek tért. Egy év leteltében kevés hét lehetett, melyen Elemér levele meg nem jeleut Teleznek. Szép, fehér levelek, gyengéd, végtelen érzelem lefestve benne. Felelte egyszer sem késett ; egész lelkét, mély szerelmét bele lehelte Teréz. Szegény engedékeny levelek! Nem Ehetett ellenkeznetek, nem lehetett merészen szemébe vetnetek Elemérnek érzelmével ellentétes beszédét. Kedves, beszédtelen levelek! engedtétek Terézt édes reményében. nem tettétek szerencsétlenné egy „nem szeret téged“ felfedezéssel. Mert Elemér élvekbe tévedt, heves természete nem elégedett meg egy kedves emlékkel . . . elfeledkezett . . . eltemetkezett szerelme. De érezte, mely mélyen megsebezné ennek felfedezése Teréz gyermeteg kedélyét. Nem merészelte e levelezés félbeszegését, levele végére tette: „el nem felejtlek!“ * * * Sebesen elröppent egy év s Elemér nem érkezett meg . . . levele gyérebben gyérebben jelent meg, végre e héten érkezettben nem Fit egyebet Teréz egy nefelejts levélkénél, ezen egyetlen értelmezéssel: „nőm szeretlek, de el nem felejtlek!“ — Te kedves emlék! rebegte Teréz keservesen, nem kellesz Elemérnek. Jer, én keblemre rejtelek! Édes nefelejtsek, legyetek egygyé e szép repkényEvelekkel! És e nefelejts és repkényleveleket szertetépdesve keblére rejtette, meg elővette és végtelen levert szemekkel nézegette. Szép képe elvesztette remek kedélyességét, beszédtelen fehérség nehezedett felé. Végkép leverte erejét kétségbeesése, nehéz betegség lepte meg, mely enyészetet lehelt. . . . Természet enyészete! Veled megy égbe egy kedves lény élete. Délre lebegett fecskék, nézzétek, egy levert lélek keres veletek enyhébb helyet. Fehér fellegek, lengjetek szét, engedjetek szét, engedjetek égbe egy szép szellemet! .... Élt, szeretett, elenyészett.
