Eger - hetilap, 1893
1893-04-04 / 14. szám
108 ben-korban legalább két személyből álló társulatot is láthatunk másrészt, mert a Dombay-pár ügyes játékával kezdettől fogva annyira megnyerte közönségünk tetszését, hogy bármikor jönne hozzánk mindenkor örömmel látjuk és telt házzal fogadjuk. Ezúttal három estén át szereznek számunkra olyan élvezetet, a mi- nőbeu nagy társulatok itt időzése alatt is alig részesülünk. Az első estén f. hó 3-án Láng Lajos a „Nőudvarlás“ czimű és Bene- dixnek „Egy boldogtalan asszony“ czimű monologjät mutatták be, az elsőben Dombay Mihály, a másodikban Dombayné Rózsa ragyogtatta művészetét, mely különösen utóbbinál minden kritikán felül áll, kielégítve a legtúlfeszitettebb igényeket is, majd ketten adták elő Müller Hugónak „A váróteremben“ ez. kitűnő diadalogját melylyel számos tapsot aratnak. Tegnap f. hó 4-én ismét három apróságot adott elé a derék müvészpír. „A kolostorból“ ez. 1 felv. vígjátékot Szigeti Józseftől, melyet már a múlt alkalommal is előadtak. „Margit álmai“ ez. franczia vígjátékot Dombay fordításában s végül Dombayné Rózsa játszotta el nagy hatással Coppée Ferencz „Az ékszerek“ ez. kitűnő monológját, melynek érdekes tárgya a frauezi-porosz hadjáratból van véve. A müvészpár ma este fejezi be ezúttal itteni előadásának cziklusát. — Igen érdekes újdonságok a budapesti állatkertben. Az állatkert igazgatósága újólag nagy beszerzéseket tett. Az igen érdekes és drága állatok között vannak csak rendkívül ritkán látható példányok. Ilyen egy bámulatos nagyságú teljesen kinőtt víziló, a mely óriási állat hazájában a Nílus mentén is, már kivesz >ben van, és csupán 8 élő példány létezik az összes európai állatkertekben. Egy rendkívül nagy him oroszlánfoka, a legnagyobb a fogságban láthatók között. A kolosszális állat naponként 30 font tengeri halat fogyaszt el. — Ezeken kívül különféle antilopok, medvék és százféle madár. Mindezen állatok, melyeknek beszerzési ára meghaladja a 20 ezer forintot, husvétkor már láthatók lesznek az állatkertben. Lapunk azon t. olvasóinak, a kik a fővárosba rándulnak, ajánljuk ezen felette érdekes és nagyértékü állatgyüjtemény megtekintését. — A Pallas Nagy Lexikonénak füzetes vállalatából megjelent a 18. és a 19. füzet, melyek az Arisztokráczia-Artéri osztályozási, illetve Arteriotomia-Aspremont-ig terjedő czikkeket ölelik fel. E jeles vállalatnak 18. füzetében 2 képmellékletet (Ázsia hegyrajzi térképét és a teljes árboczozatú bajénak képét a hozzávaló igen tanulságos és figyelembe veendő jelmagyarázatával), és 22 szövegábrát, a 19. füzetében 3 képmellékletet (Ausztráliai népfajok, az ázsiai fölfedezések térképe és árboczozatok) és 9 szöaz rosszat jelentett. Le kellett ismét ülnie s folytatni az étkezést, hogy ne végződjék ebédje a végzetes tüsszentéssel. Hány nyalánk és tányérnyaló tüsszentett igy ebéd végével, kinek az asztaltóli fölállás nem igen tetszett! Hány ravasz talált ez által módot embertársai rászedésére, a könnyeuhivők félrevezetésére! A mint érvágásra, köpölyözésre és haj vágásra megvoltak a régieknek bizonyos napjaik a kalandáriomban, csakúgy megvolt a hét és nap is, melyen jó, vagy rósz jelentésű volt tüsszenteni. Vasárnap reggel háromszori, vagy hétfőn egyszeri tüszszentés az egész hétre szerencsét jelentett. Sirhalom és ravatal előtt ellenben vészthozó volt. Hasonló módon aztán valakinek tulajdon orra nemcsak tulajdon sorsát, tettét jövendölte, hanem egész társaságot tölt hetett el reménynyel, vagy aggálylyal. Sót ugyanazon társaság tagjaira is különböző jelentőségű lehetett. Ha pl. X. tüsszentett, ez a tőle jobbra állónak szerencsés, a bal felől állónak pedig szerencsétlen jel volt. Sokszor komoly eredménye volt az ily orakulumszerü következtetéseknek. Például Themistokles, midőn egy csata utáni áldozat alkalmával három ifjú közül az egyis jobb oldalán tüsz- szentett, a papok kivánatára mindhármat föláldoztatta, mert ez az isteneknek tetsző és a görögök győzelmét elősegítő tény volt, a papok mondása szerint. Betegnek, Aristoteles szerint, halálos volt egyszer, de élet és egészség kétszer tüsszenteni. Á babona az ellenkezőt emelte szabálylyá a beteg nőknél. Az utast, ki erdőn át baladtában kétszer tüsszentett, nem érhette rablás, megtámadás; az egyszeri azonban többféle szerencsétlenséggel fenyegette. Szerződés-kötésnél egyszer tüszenteni annyit jelentett — hogy az nem fog megsértetni jogellenesen; háromszor tüsszenteni pedig, hogy a szerződés föltételei nem tartatnak meg. Végül, ha a tüsszentés nem sikerült, a görög jót, a római pedig rosszat várt. Mindkét esetben az „Isten segíts“ szolgált mentőszerű!, a jó szerencsét biztosítani, a rosszat elhárítani. vegábrát, találni. A nagyobb czikkekből kiemelendők az Arisztok- ráczia, Ármentesités, Arnyékszékrendszerek, Árpád, Árvamegye és Árvizjelzésről szólók, melyeket a leghivatottabb hazai erők dolgoztak fel. A Pallas Nagy Lexikonának füzetes vállalata 240, három négy Íves füzetben jelenik meg (hetenkint egy füzet), s egy füzet ára 30 kr. Megrendeléseket elfogad minden könyvkereskedés, továbbá a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság, IV., Kecskeméti-utcza 6. sz. — Jókai Mór regényei képes kiadásban. Most jelent meg az Athenaeum irod. és nyomdai r. társulat kiadásában feutirt vállalat első füzete, melynek boritékán e fényes kiadásra vonatkozólag a következőket olvassuk: Jókai Mór müvei megmérhetetlen szellemi kincset képeznek reánk nézve; nem csak azért, mivel milliókra megy azok száma, kik azokból mulat,tatást, szórakozást, nemes élvezetet merítettek, nem is azért csak, mivel az ő alakjaiban és nyelvezetében nyilvánul meg a nemzeti szellem a maga legeredetibb voltában: hanem foképen azon okból, mivel Jókai az ő phantasiájának csodaszerű elevenségével épen azon szellemi tulajdonságra gyakorolja a legerősebb hatást, mely nemzeti jellegünknek egyik fóvonását képezi: a képzeletre. Egyéb fényes Írói tulajdonságai mellett, alkotásai ezen sajátos jellegének köszöni Jókai azon páratlan népszerűséget, melyet már régibb munkáival magának minden időkre kivívott, azon lelkes rajongást, melylyel népünk ifja, öregje, lányai és asszonyai az ő munkáit folyton élvezik; s egyúttal munkáinak ezen vonása az, mely egy másik szellemi kincsnek kulcsát is magában rejti, a mennyiben alig létezik iró, a kinek müvei képekkel való diszitésre annyira alkalmasak volnának, mint épen Jókai Mór regényei. — A festői alakok s jelenetek lépten-nyomon követik egymást, — egy-egy fejezetén mintha varázsteli szinpompa ömlene el — s a művész, aki művei illusztrálására vállalkozik, nem hogy hiányát érezné az alkalmas tárgyaknak; — épen ellenkezőleg azok sokasága által ejtetik zavarba. Az olvasó közönségnek is régi, gyakran hangoztatott vágyát képezi, hogy Jókai kiváló regényeit oly kia lásban élvezhesse, melyben a festőművészet gyönyörködtető ereje a tartalom és nyelvezet kiegészítése gyanánt érvénybe lép, s igy mondhatjuk — általános óhajnak teszünk eleget, midőn Jókai Mór regényeinek képes diszkiadását — nem csekély áldozatokkal — megindítjuk. E vállalatban, mely az olvasó és műkedvelő kellő támogatása mellett irodalmunk egyik legszebb termékévé, egyik legfényesebb remekévé fog fejlődni, egyelőre a következő regények kiadását vettük tervbe: Egy magyar nábob. Az arany ember. Szeretve mind a vérpadig. Bálványos vár. A E tévhit már a régi Egyptomban is uralkodott. A zsidók sem voltak tőle mentek, mint látruk. Ima közben tüsszenteni a Jehova meghallgatását jelenté. Az arab is titokteljes előérzetet sejtett a tüsszentésben. Az aethiop király orra plane egész ünnepélyességgel tüsszent. Minden jelenlevő lassú hangon adja tovább a szokásos jókivánatot, s mindenki, a ki hallotta, tartozik szintén tovább mondani. így terjed az egész palotán át, aztán a szomszéd lakók következnek, kik újra tovább adják a jó kivá- natot, mig végre az egész város kedves egészségére kívánja a királynak a tüsszentést. Tiberius császár hasonlóul parancsul adta, hogy valahányszor az utczán tüsszent, a szembe jövők és mellette elmenők hangosan kiáltsák: „Kedves egészségére!“ A tüsszentés eredetéig nem vezet vissza semmi történeti forrás. Kétségtelen, hogy évezredek előtt már nagy becsben állott az ember orra és a tüsszentés jelentős volt. De a tévhit ellen ki is keltek sokan. „Mit jelent hát ez?“ kérdé athéni Timotheus, midőn a coryraiak ellen vezette flottáját, s kormányosa az egyik evező tüsszentése miatt akart a nyílt tengerről visszafordulni. „Szerencsétlenség jeléül tekintsük, ha annyi ezer közül egy tüsz- szent?“ és zavartalanul vezényelte tovább a hajóhadat. Phdemon, görög színműíró, később Menander, valamint Pli- nius és Cicero küzdöttek e babona ellen, de az mai napig meg- tartá elévülhetlen jogait. A pogányoktól a keresztény korszakba átültetve megfogamzott és erős gyökeret vert. Önkénytelenül mondjuk a tüsszentéshez a jó kivánatot, anélkül, hogy legkisebbet adnánk jelentőségére; ez csupán udvariasság. Csak egy vagy más öreg anyóka remél, persze hiába, valami kevés ajándékot, ha korán reggel éhomra tüsszentett, és tekint igaznak valamely hazugságot, ha nagyot tüsszentett reá. Kétségkívül legnagyobb igaza van e részben a néhai hires „Hármas Kis Tükör“ poétájának, aki azt énekli, hogy: Amelyik napon te éhomra prüsszentél. Jele, hogy az nap te még — semmit sem ettél. 1
