Eger - hetilap, 1893
1893-04-04 / 14. szám
107 Már e cziménél, de szintén vezérszerű, előkelő társadalmi állásánál fogva is, egyedül Ön van hivatva arra, hogy az egri irodalmi erők egyesítésének vezére legyen. Bontsa ki hát ezt a magasztos zászlót, mélyen tisztelt Uram! s meg fogja látni, hogy minden fegyverképes ember örömmel, lelkesedéssel fog e zászló alá sorakozni, hogy a nemes czélt diadalra segítse! Arnóthi. (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek eló'fize- tésök a m. márczius hó végével lejárt, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására. Egész évre . Előfizetési föltételek: 5 frt. Félévre . . 3 2 „ 50 kr. Évnegyedre . . .... 1 „ 30 „ Egy hóra . 55 „ Közs. jegyzők és néptanitók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Különfélék. — A nagyheti s húsvéti ünnepeket szokott áhitatos kegyelettel ülte meg városunk kath. közönsége. Nagy-Csütörtökön, márcz. hó 30-án a főszékesegyházban tartott reggeli istentiszteletet, olaj- és krizma-szeutelést, valamint a lábmosás szertartását Szele Gábor püspök főkáptalani kisprépost, érseki helyettes ö mlga végezte. Nagy-Pénteken, márcz. 31-én, kedvező verőfényes nap mellett, a szent sírokat sűrű ájtatos csoportok látogatták. Nagy-Szombaton, f. apr. hó 1-én a székesfőtemplomban a feltámadás fényes szertartását, s a rengeteg számú hívek részvéte mellett végbement körmenetet Pánthy Endre püspök fő- káptalani nagyprépost ő mlga vezette. Husvét vasárnapján, apr. 2-án a reggel 9 órakor tartott ünnepi nagymisén fényes egyházi segédlet mellett Samassa József dr. érsek-fópásztor ő exja pongába tartozik, minthogy e szólásmód bebizonyithatólag előbb létezett, mint maga a pápaság, de sőt a keresztyénségnél is idősebb. A régi görögöknél igy hangzott: „Jupiter segíts!“ s mindenki oly udvarias volt önmaga iránt, hogy saját tüsszentésrére is szívből kívánta: „Egészségemre váljék!“ így Armenius, régi epigrammköltő gúnyolódik bizonyos Proklus felett, ki erősen vastag hajjal és hosszú fülekkel volt megáldva, mihez az istenség egy hosszú mérvű orrot illesztett, a minden orrok nagyanyját, melynek oly respektabilis hossza volt, hogy viselője kinyújtott karokkal sem volt képes kifúni, füle pedig oly messze kinyúlt, hogy a szegény Proklus tüsszentéskor nem hívhatta segítségül Jupitert, mert a hang, mire orrától füleihez ért volna — a nagy távolságban rég elenyészett. A zsidók már ősidőben veszélyesnek tartották a tüsszentést s egész Jákob koráig visszavihető a szerencsekivánat jó szokása: „Isten segíts.“ Általánosan elterjedt hit volt az ókorban, hogy a tüsszentés valami isteni, és mintegy ujjmutatás a jövőre nézve, miért is a görögöknél „madárénak is nevezték, mert mythologiájukban a madarak jósok gyanánt szerepeltek. Plutarch mondja, hogy „ami az orvosi tudományra nézve az ütér a testben, az a lélekre nézve a tüsszentés.“ Ebből tehát istenséget alkottak s térdre estek, valahányszor tüsszentettek. Miért helyezzük a tüsszentést az istenek közé, — kérdi Aristoteles, holott a hurutot és köhögést épen nem tartjuk isteninek! Talán mivel a fejből, testünk legnemesebb részéből az ész székhelyéből ered? Vagy mivel az egészség jele, mig a hurut és köhögés annak hiányát jelenti?“ Szóval, a hajdankorban a tüsszentés isteni kinyilatkoztatásnak, oraculumnak tartatott, mely valamire ösztönt adott, vagy lebeszélt valamiről, s majd jó, majd rossz jelentőséggel birt. Xenophon, midőn a tízezer halhatatlan visszavonulását megkezdte volna a persa hadjáratból, élőbeszédet tartott katonáinak, melyben őket a veszélyek leküzdésére, kitartásra bátorította fel. tifikált, mely alatt az énekkar Hasler XVI. századbeli egyházi zeneszerző vokál-miséjét adta elő. Husvét-hétfőn apr. 3-án pedig az ünnepi nagymisén, melyen Párvy Sándor dr. apátkanonok ő nsga pontifikáit, a műkedvelők s a katonai zenekar tagjai által is megerősített főtempiomi ének- és zenekar Beliczay Gyula nagyszabású ünnepi miséjét exequálta szép szabatossággal s hatással. — Az egri érs. jogakademiánál, a néh. Danilovics Pál dr. elhunytával megürült törvényszéki orvostani tanszékre Samassa József dr. érsek ő exja, mint az intézet kegynra, Glósz Kálmán dr. városj. alorvost volt kegyes kinevezni. — Ösztöndíj-adományozás. A néh. Kovács János-féle ösztöndíjban az 1892—93 ik év első felére a következő tanulók részesültek: Ott Péter, Dusárdy István, ifj. Gröber Ferencz IV., Polereczki Kálmán, Boross Gyula, Farkas Dezső III., Pogonyi Nándor II. és Vass János I-ső éves joghallgatók 26 frt 25 krral fejenkint. Göndör Gábor, Fenyvessy András, Körösi Pál, Hevesi Sándor, Ringelkann Károly VIII., Schőnner Odilo, Barsy József és Hamza János VII-ed osztályú tanulók fejenkint 21 írttal. V— Slaviansky Nadija, a hírneves orosz énekmüvésznő orosz daltársulatának hangversenye, f. april hó 9-én a még folyvást tartó kedvezőtlen idő miatt a törzskaszinó nagy termében fog megtartatni, a lapunkban már közölt, s a falragaszokon is olvasható érdekes és változatos műsor nyomán. Helyárak I. r. zártszék 2 frt.; II. r. zártszék 1 frt 60 kr. Belépti dij 60 kr. tannlójegy 30 kr., karzat 30 kr. Jegyek előre válthatók a Bauer H.-féle főutczai üzletben. E specziális hangverseny iránt napról napra élénkebb az érdeklődés zenekedvelő müveit közönségünk körében. Az orosz daltársulat másnap, f. april hó 10-én Miskolczon a Seper-szálló nagy termében fog hangversenyezni 3 frt, 2 frt és 1 frt 50 kr. belépti dijak melleit. Xe Slaviansky Nadija, a hírneves orosz dalművésznő, — mint illetékes forrásból értesülünk, — daltársulatával jövő vasárnap f. april hó 9-én Egerben tartandó hangversenye alkalmából, azon esetre, ha müveit közönségünk részéről kedvező fogadtatásban részesül, megígérte, hogy programmon kívül néhány magyar dalt is fog énekelni. — A Dombay-pár Egerben. Mióta Dombay Mihály és Dom- bayné Rózsa, ez a kedves művész-pár a múlt őszön bemutatta magát szinészetkedvelő müveit közönségünk előtt, azóta eseményszámba megy a Dombay-pár föllépése Egerben, egyrészt azért is, mert innen-onnan két éve lesz, hogy semmiféle színtársulat nem mutatta magát városunkban, s szinte jól esik, ha héBeszéde közben egyik györög nagyot tüszszentett — s úgy te- kinték e hangot, mint figyelmeztetést, hogy Xenophont megmen- tőjüknek tekintsék s vezérletében teljesen megbízzanak. S ki tudja, nem ezen jó ómennek tulajdonitható-e menekülésük ? Homér elbeszéli, mint tört ki panaszokban Penelope azon bántalmak és önkény felett, melylyel kérői illették és mint fe- nyegetődzött Ulysses bosszújával, ha visszatérvén, illetlenségeikről értesülni fog. Véletlenül oly erősen tüsszentett Telemach e szavakra, hogy az egész terem visszhangozd. Penelope szomorúsága, amint a tüszszentést meghallá, rögtön a legnagyobb örömre változott, mert most már teljesen meg volt győződve, hogy az említett bosszú be fog következni. „Egy sem fogja közületek — kiáltott Penelope — könnyelmű gondtalanok, a halálos büntetést kikerülni, mert fiam teljes erejéből tüsszentett.“ Hippiasnak, az Athénből elűzött zsarnoknak szerencsétlensége intőjeléül szolgált a tüszszentés, midőn persa had élén rontott előbbi hazájára. Már Marathonra érkezett, s csatarendbe állított népei a jelt várták a rohamra, midőn egyszerre oly erős tüsszentéstől rázkódott meg, hogy egyik foga, mely a különben koros férfinál bizonyosan ingadozó volt, kiesett szájából. Az apró- dok keresése daczára sem volt a fog meglelhető. Ez annyira megrémité nem csak a persákat, de magát Hippiast is, hogy remegő hangon mondá: „Társaim! ez az ország nem a mienk, és hasztalan fogjuk fegyvereinkkel meghódítását megkisérleni. Annyi mienk belőle csak, mennyit az elveszett fog beföd.“ Valamint a tüsszentés helye és ideje, úgy a száma is befolyt arra, hogy jót vagy rosszat jelentsen. Ha éjféltől délutánig történt, annak, akit illetett, egész napja el volt veszve, semmi dolga sem volt szerencsés. Legörvendetesebb volt azonban, ha délután, vagy később történt, mert szerencsét, sikert biztosított mindahhoz, amit elkezd. Aki reggeli fölkelésnél és mielőtt lábbelijét fölhúzta volna, tüsszentett, rögtön viszszafeküdt ágyába, hogy ellensúlyozza a rósz omen hatását és szerencsésebb órát válasszon a fölkelésre. Ha valaki asztaltól fölkelve tüsszentett, *
