Eger - hetilap, 1892
1892-08-23 / 34. szám
34-ik szám. 31 "ik év-folyam 1892. augusztus 23-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGER. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstö. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. ■m x Az egri dalkör diadala. 1892. aug. 16—19. f' Jár ... w Koszorús dalkörünk az 1892-ik évi aug. hó 16—19-én Budapesten tartott országos dalversenyen újabb dicsőséget szerzett az „e g r i“ névnek. Megnyerte a második dijcsoportnak, az országos daláregyesület által ajándékozott első diját: Erkel Ferencz ezüst szobrát. A jury kijelentése szerint a csoportok dijai, az illető fokozatokban, egyenlő ranguak és értékűek. E szerint a II. csoport első dija, melyet az egri dalkör vívott ki magának, egyenlő becsű és rangú az I. csoport első dijával, Liszt Ferencznek, Budapest fővárosa által ajándékozott ezüst szobrával, melyet a hires pécsi dalárda nyert el. Az egri koszorús dalkör ez újabb dicsősége, s ama körülmény, hogy erejében s előhaladásában az országos hírű, pécsi dalárdával egyenrangra emelkedett, annál fontosabb és nevezetesebb, mert ez ítéletet ezúttal hazánk legtekintélyesebb, legilletékesebb, sőt a közvélemény szerint kritikai szempontból a legszigorúbb itélőszéke: Budapest fő- és székváros közönsége dekretálta, mely előtt a jurynak is meg kellet hajolnia. Tisztelt olvasóink a budapesti lapokból bőségesen értesültek az országos dalárverseny lefolyásáról, s igy arról is, hogy úgy a közvélemény, valamint a sajtónak csaknem egyhangú elismerése szerint is mind a két dalversenyen az összes versenyző dalegyletek közt az egri dalkör énekelt legszab a- tosabban, legszebben, s legnagyobb hatással, daczára ama kedvezőtlen helyzetének, hogy sorsolás utján az előadás sorrendjében igen hátra jutott, pláne a második versenynapon legutolsónak maradt, s igy az áfrikai hőségtől végkép eltikkadt, s a sok dallikózástól szinte megcsömörlött közönség előtt kellett, fölvillanyozó hatással, a dicsőségért megküzdenie ! De hát — beszéljenek helyettünk a budapesti nagy lapok. Azt hiszszük: utódainkra, nézve is érdekes lesz, ha e nyilatkozatokat egybegyűjtve megörökítjük : „Budapesti hírlap“ (aug. 17.) Az egri dalkör hatalmas hangokkal dicsekszik, s igen megnyerte a hallgatókat nemes előadásával. — (aug. 18.) Azt hiszszük, a nagy többség véleményét fejezzük ki, mikor azt mondjuk, hogy legjobban kitűnt a műsor legelső és legutolsó száma: a győri ének- és zeneegyesület s az egri dalkör éneke. ... Az egriek magokhoz tudták ragadni és elevenné bírták tenni a hosszú műsor végighallgatásától megoszlott és lankadt figyelmet. Lányi Ernő Honfidalát, a mai müvek egyik legmagyarabbját, énekelték pompás erővel, kitünően egyenletes hangon és oly bensőséggel, mely mindnyájunkat meghatott. Az egri dalkör ez előadásával rögtön a legelsők közé küzdte magát. „Egyetérté s.“ (aug. 18.) A pécsiek után első helyen kell megemlékeznünk az egriekről, akik ma a legkomolyabb versenyben állanak a pécsiekkel, s lehet, hogy a jury nekik juttatja az első dijat. Már maga a darab szerencsésen volt megválasztva. Lányi Ernő „Honfidal“-át adták elő, mely egyike a legszebb magyar zenekölteményeknek. Hazafias tűz, őszinte fájdalom árad ki belőle, és minden tekintetben méltó az ünnepélyes alkalomhoz. Az egri dalkör meglepő preczizitással és művészi finomsággal énekelt és valóságos lelkesedésre hangolta a közönséget. A „Nemzet“ (aug. 17.) Az egri dalkört már megjelenésekor erősen kitüntették, de rászolgáltak arra is, hogy a jury is kitüntesse őket, mert Eger itt is legény volt a gáton s büszkén viselhetik, mint dalárok is, az egri nevet. — (Aug. 18.) A sort az egri dalkör zárta be a „Honfidal“-lal, melyet oly tűzzel, oly lelkesedéssel énekelt el, s a mellett annyi preczizitással, hogy a taps, az éljen szinte önkéntelen hangzott fel. Az egri dalkör kétségtelen egyike a legjobbaknak a versenyzők közül. A „Pesti Hírlap“. (Aug. 17.) Az egri dalkör igen is maestoso kezdte, de ez eleinte talán még erény. Feltűnt, hogy bas- susa mindenütt a legszebben érvényesült. Előre kapott tapsaira derekasan rászolgált az egyesület, amely újból kivívta az „egri“ nevet. — (Aug. 18.) A tegnap még harmadiknak Ítélt „Egri dalkör“ ma egy hatalmas lendülettel a pécsi dalárda tőszomszédságába jutott; ma azt a gyönyörű, a lélek mélyéből fakadt egyöntetűséget, látható önmérséklést, a magas régiókban is könnyed egyforma művészettel produkálták. „Fővárosi lapok:“ (aug. 18.) Az egri dalkör a karnagyának: Lányi Ernőnek „Honfidal“-ával fejtette ki teljes bra- vourját. Mintaszerű karének volt, melyet méltó tetszésnyilatkozatok jutalmaztak. „Magyar Hírlap“, (aug. 17.) Az egri dalkör Lányi Ernő karnagyáért mindjárt megjelenésekor lelkes ovácziókban részesült, amire aztán emberül rá is szolgált, mert művészi vezetése, egyöntetű előadása s valamennyi versenyző közül határo- rozottan legeredetibb felfogása által megérdemelte a koszorút. Az egriek után a versenysorrend már igy alakult: Eger, Pécs,
