Eger - hetilap, 1891
1891-09-22 / 38. szám
308 következek reá, miglen a hallgatók soraiból egy huszár százados emelkedők föl, gr. Szécheuyi István, ki ezen szavakkal szakitá meg a mély csendet: „Nekem itt szavam nincs. Az ország uagya nem vagyok, de birtokos, vagyok; és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, s mely ezzel elősegíti honosainknak magyarokká neveltetését: jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom“. A hazaszeretet e példátlan nyilatkozatának hatása alatt még mélyebb csend következők be. Végre egy követ szólala fel és inditványozá, hogy miután a nagylelkűség e páratlan tényének mély hatása miatt a tanácskozást majdnem,lehetetlennek tekinti, oszoljék föl e napra a gyűlés. S úgy is lön. És egy rövid óra alatt a magyar tudom, akadémia meg lett alapítva. A gróf évi jövedelme ekkor 60,000 ezüst forintra ment, a miből semmit sem kívánt maga részére visszatartani. Midőn azért kérdezé tőle valaki: „Miből fog egy évig megélni?“ — „Barátaim majd csak eltartanak!“ — lön a válasz rája. S ezzel véget vete a további csinált aggodalmaknak. A magaslelkű áldozatéit Széchenyi közmagasztalás tárgya lett szerte a hazában. Akadtak azonban számos olyanok is, kik vagy dicsőségét irigyelve, vagy csak az osztrák katonának az országos ügyekbe avatkozását gyanús szemmel nézve, magasztalói közé nem állottak. Voltak, igenis, kik nem átallották a nemes magyar grófban lenézni a katonát. De nem az az ember volt ő, kit a szükkeblüek huhogásai szent törekvésében megingathattak volna! Sőt mindaz a tenger keserűség, melyet utóbb is egész pályáján szenvednie kellett, nem törülhető ki leikéből egy vonalkáját sem látnoki sejtelmeinek. Másfél évtized múlva is erős hittel mondá ki az országgyűlés előtt, hogy: valamint tizenöt évvel előbb, mint kilépett katona s készületlen iró, úgy szólván csak inspi- rátióból mondá, hogy Magyarország eddig nem volt, hanem csak lesz: úgy most rendületlenül érzi, hogy nemzetünkre még nagy jövendő vár!!! Széchenyi tizennégy évi katonáskodása után tért vissza a polgári életbe, egyedül azért, mert a tett embere vala. Azon térre sóvárgott a lelke, hol hazaszeretete s buzgalma fesztelenül cselekedhetik, s melyen a nagy polgári erények teremnek. Lemondva katonai rangjáról is, a főrendi táblánál foglalt helyet. S itt vészén kezdetet ragyogó polgári pályája, melyen ha küzdelmeiben kisérni, ha vállalatait, tetteit, alkotásait a közcse- lekvőség s az irodalom terén mind följegyezni kivánnók, alig érnök végét. Mindjárt politikai pályája elején, 1826-ban, az ő buzdítása folytán jött létre hazánkban is, a nyugati müveit nemzeteknél Az „EGER“ tárczája. Az utolsó forradalmi proklamáczió. Az 1848—49-iki szabadságharcz emlékeinek kiállítása nemcsak ama nagy idők nagy eseményeiről szóló képekben, nemcsak a vértanuktól maradt drága ereklyékben gazdag, hanem a függetlenségi harczra vonatkozó okmányokban is. A proklamácziók gyűjteményében állandó élénk érdeklődés tárgya az utolsó forradalmi kiáltvány, a mely a kiegyezés előtt négy évvel, 1863. nov. 24-én kelt s a következőleg hangzik: Kossuth Lajos Kormányzó Rendeletéből Az Országos Függetlenségi Bizottmány A Nemzethez. Tántorithatlanul él Nemzetünk testében a hű ragaszkodás az 1849-iki zászlóhoz. Minden alkut kizáró határozottsággal el Tan a Nemzet nagy többsége tökélve lerázni Hazánkról a gyűlölt német uralom jármát. De mert nemzeti életünk küljelenségei újabb időben ez ■eltökéléssel nem voltak összhangzásban, Hazánk természetes szövetségeseinél külföldön, Nemzetünk határozottsága iránt kétség támadott. E kétség volt a legnagyobb akadály Kormányzónk útjában Hazánk felszabadításának biztosítására intézett törekvéseinél. Ez akadálynak elhárítását sürgős parancsoló szükséggé teszi a világesemények legújabb fordulata, mely az idegen járomban szenvedő népeknek a felszabadulásra kedvező kilátást Ígér. már virágzott ló-nemesités és a lóversenyek eszközlésére alakult országos társulat. Az ő fáradozásai utján a Duna-gőzhajózási társaság“, mely a Budapestet átszelő „Dunán legelőbb 1830-ban „Argó“ nevű gőzösével jelent meg. 0 készítette elő és vette munkába, mint kir. biztos, a Dunának a „Vaskapuin át megnyitását, egyelőre csak annyira, hogy egy nagyobb hajó veszély nélkül átkelhessen szirtjei közt. S az óriási vállalat sikerült is neki, úgy, hogy 1834-ki novemb. 11-én már az első hajó keresztül mehetett a sziklacsúcsoktól megtisztított csatornán, mi által a Fekete-tengerrel való összeköttetésünk legfőbb akadálya lön elhárítva. Széchenyinek köszönik első sorban létüket a kaszinók, a központi nemzeti színház, a fővárosi konzervatórium. 0 indítványozta és hozta létre Budapest világhírű díszét, a lánczhidat, mely érdekben Angolországba utazván, s a legelső erőmüvészekkel értekezvén ott, ennek eredményét, 1833-ban részletesen kinyomatta, s eleve is hatalmas érdeklődést ébreszte a nagy mű iránt a hazában. A lánezhid épülése folytán Széchenyi kezdeményezte a budai várhegy átfúrását is, számtalan más hasznos gyakorlati vállalatokat csatolván még a mondottakhoz. A Tiszaszabályozás, az iparegyesület, a pesti gőzmalom s a haladásnak egyéb kisebb- nagyobb jelenségei vagy egyenesen neki köszönik létüket, vagy csak lelkes támogatójukat találák föl benne. És ha mind e mozgalmakban része nem volt volna is hazánk nagy fiának : egyedül irodalmi örökbecsű munkái méltóvá avatnák őt arra, hogy a nemzet örök hálával emlegesse nevét. Könyvei ugyanis mind hazai fontos érdekeket fejtegetnek, a mennyiben részint szellemi fejlődésünk s anyagi jólétünk előmozdításával; részint a nemzetnek a fenyegető veszélyekre figyelmeztetésével s óvásával foglalkoznak. Legelső politikai nagy müve az 1830-ban kiadott „Hitel“, mely ébresztő hatását tekintve, uj korszakot nyitott nemzeti életünkben, mivel százados államaiból veri itt föl honfiait, reményt nyitván nekik a leplezetlenül kimondott föltételek elfogadása mellett. Jött azután a „maradiság“ védelmére gr. Dessewfty József által irt „Taglalat“ czáfolása a „Világ“ czimii ellentagla- latban (1832.), hol a mozdulatlanság tanait diadalmas sikerrel forgatja fel. Követte továbbá ezeket a „Stadium“, melyben a nemzeti teendők egymásutánját jelöli ki. Aztán 1841-ben a „Kelet népe“, mely könyvében az újítások behozatala körül józan mérsékletet javall s a forradalomtól óv. De felhagyok nagyszámú kisebb-nagyobb munkáinak, röpiratai- nak, hírlapi czikkeinek felsorolásával, melyek mind egy-egy eseménykép tűntek föl politikai életünkben, nem ritkán fájós eseménykép, mert nem kímélik ezen iratok a szót, hol a nemzeti elfogultságról. hiúságról, tétlenségről s hasonlókról van alkalmuk szólani Eleijeit kell adnunk; miszerint természetes szövetségeseink meggyőződjenek, hogy a közös ellenség ellen a Magyar karjára biztosan számíthatnak. —■ Gonddal kell lennünk! hogy az események fordulata felett megfélemlett Osztrák ámításai Nemzetünket hálóba ne keríthessék. — Készülnünk kell! hogy a kedvező alkalmat erélyesen felhasználni képesek legyünk. Ezeknek eszközlése végett Kossuth Kormányzó úr mindé n ezelőtti megbizatásokat megszüntetve egy új Országos Bizottmány alakítását, tartván szükségesnek elrendelni: ezennel tudtul adatik a Nemzetnek, hogy e rendelet következtében az Országos Függetlenségi Bizottmány megalakult s hogy az, czélul tűzve ki magának az 1849-iki Függetlenségi nyilatkozat valósítását, az ügyeknek Hazánk választott Kormányzójától vett s veendő utasítások szerint vezetését minden áldozatra kész határozottsággal kezeibe vette. A Bizottmány megvárja a Nemzet hazafias érzelmeitől, hogy körülmény szerint kiadandó rendeletéi kész engedelmességgel, irányadási követéssel, intézkedései közremunkálással s foganatosítással találkozandnak. — Az 1849-iki zászlónak mind nyílt, mind a különös figyelemmel kisérendő álarczos elleneit komolyan inti, hogy minden fondorkodásoktól, a honárulásra mért büntetés terhe alatt, óvakodjanak. Mindenesetre pedig kinyilatkoztatja az Országos Függetlenségi Bizottmány, hogy rendeletéinek sikert, intézkedéseinek foganatot szerezni tudand is, el is van határozva. Legyen a nemzet jó reménynyel. Készüljön minden becsületes hazafi a cselekvéshez! Jelszavunk: 1849 és győzelem! Kelt Budapesten, november 21-én, 1863. „Az Országos Függetlenségi Bizottmány“ feliratú pecséthelye.
