Eger - hetilap, 1888

1888-11-06 / 45. szám

357

Írói talentumának, „Szüz-Mária bolondja“ czimii elbeszélésében egy művész életének elzüllését, az őrület homályába sülyedését beszéli el, egyes részekben fényesen csillogtatva leírói képességét.

„Helyet a hölgyeknek!“ —kellett volna mondanunk már előbb, mert az a két nő-iró, kinek müvében az Almanach ez idei kötetében gyönyörködhetünk, mindenkép előkelő helyet foglal el benne. Beniczkyné-Bajza Lenke regényesen ábrándos elbeszélése, „A néma szerelme,“ a kitűnő Írónőnek egyik legsikerültebb müvecs- kéje. A másik Írónő, kit örömmel köszöntünk az Almanachban, Gyarmathy Zsigáné, ki az ő nagyszabású, férfias tehetségével bármely más irodalomban is számot tenne. „Az utolsó Gyerőfiy“ czimü elbeszélése erdélyi korrajz, mely pompás, a tárgyhoz illő stílben festi egy régi nemesi família utolsó sarjadékának életét és halálát.

A díszes sorozatot Mikszáth Kálmán, az Almanach szerkesztője rekeszti be, „A Burkus“ czimü tréfás elbeszéléssel, mely pajkos humorral vet oda egy epizódot a vidéki hirlapirás viszontagságaiból. Még meg kell említenünk, — a mi sokakra nézve igen fontos, — hogy az Almanach egy teljes naptárt 1889. évre tartalmaz. Az egész kötetet és önmagát pompásan jellemzi a szerkesztő az Előszóban, melyet ide csatolunk:

A tavalyi Almanachon, melyet olyan páratlan rokonszenvvel fogadott a közönség, az én nevem állt mint szerkesztőé, a mi ellen protestáltam is eleinte (nem lévén a kalendáriumi résznek barátja). Most utólagosan azonban elvállalom a felelősséget nemcsak a szerkesztésért, de az egész esztendőért. Tökéletesen jól ütött ki. Nem volt se háború, se kolera. Csak egy kis „jó szív.“

Minthogy az esztendő ilyen jól sikerült, a kiadó a jövő évi Almanachra is engem vett rá szerkesztőnek. Jól van, a titulust az idén is elfogadom, de már az esztendőért jót nem állok. Én mindössze a novellákért vállalok felelősséget.

E novellák, leszámítván a magamét (mert ezért vállalja más valaki a felelősséget), hű tükre a magyar elbeszélő irodalomnak, mely, ki merem mondani, az összes irodalmi ágak közt a legmagasabb niveaun áll.

A mi fönséges nyelvünk, meggyomlálva az ötvenes évek czi- czomáitól s letisztitva a hatvanas évek pórias zsírosságától, oly kellemesen foly már, mint a csuromméz. Mesékért nem járnak a kollegáim Bretagneba, se kísérteties kastélyokba, romantikus, középkori várakba, mint azelőtt. Sőt apródonkint leszoktak a tömeges gyilkolásokról is. Hajdan az elbeszélés folyamán részint természetes, részint erőszakos halállal, mind kipusztultak a személyek. A novellának rendszerint ott volt a vége, a hol az utolsó személy kiadta az utolsó lehelletet.

Sokat szelídültek az erkölcsök ! Most, ha leszurat is az iró egy két gézengúzt, a többit élni hagyja.

Ha rajtam állna, én csak egy szigorú, esztétikai parancsot adnék ki az Írónak: „Ne hazudj,“ de magam ennek tetejébe még azt is vállalnám: „Ne ölj.“ Mert nálam, (t. i. a novelláimban), soha sem hal meg senki, s e tekintetben annyira elővigyázó vagyok a személyeim iránt, hogy még orvost sem szerepeltetek közöttük.

Egy szó, mint száz, a magyar elbeszélő irodalom a legjobb vágányban van. Az egészséges realizmus utat tört magának. A chablonokat eleven emberek szorították ki, a kik nem szólítják egymást per „Uram“ és „Asszonyom.“ Az iró abból merit, a mit látott és nem abból, a mit olvasott. A könyveken hízott elmék gyalog járnak a népszerűség utján, az „Isten kegyelméből“ valók röpülnek. Ennek is, annak is más az előadási modora, de egy- gyek abban valamennyien, hogy az igazi életet igaz színekkel festik.

A közönség, (melynek az Almanach egy csoportban mutatja be az elbeszélőket), szinte csodálkozva kérdheti: „Honnan keletkezik ez a sok iró ?“ Mert csoda az, hogy elhanyagolt föld tisztességes termést hozzon. A föld hatalmas erejére vall. Pedig még nincs itt valamennyi. Csak a ki befért, vagy a ki éppen kezünk ügyébe esett.

S hogy jönnek, növekednek szakadatlan hosszú sorban, újak, különbek és ügyesebbek! S hogy lesznek az Almanachok évről- évre értékesebbek.

Az idei is haladást mutat már s nagyrészt kikerüli a tavalyinak egy hibáját.

A sajtó ugyan elhalmozta dicséretekkel a tavalyi Almanachot is, de én ösmertem gyengeségét. Egy lap azt jegyzé meg róla: „E könyv tartalma olyan mint a puskapor“ . . .

Mire egy ismerősöm azt irta levelében:

„Hiszen puskapor az igaz, de a melyikkel már lőttek egyszer.“

Egy másik helyről a következő csípős ötletet hallottam:

„Az irók újak benne, de a novellák veteránok.“

Mi tűrés-tagadás, volt a dologban valami. A közlemények egy része — a mi különben ily gyűjteményekben alig kerülhető ki — nem itt jelent volt meg először.

A mostani Almanach azonban nem eshetik e kifogás alá, de ha volna benne valami egyéb hiba, kérem a közönség elnézését érte, mert majd rájövök én arra magam is — a jövő évi előszóban. Mikszáth Kálmán.

— Vértesi Arnold ezer elbeszélésének füzetes vállalatából már a 7-ik füzet is elhagyta a sajtót. E füzettel végződik az első kötet, s ebben kezdődik meg „ A ko p o r s ó b a n“ czimü érdek- feszitő elbeszélés. Ezen kivid a „Méltó ságos u r“ czimü elbeszélés is kezdetét veszi benne. Általában a változatosság és gazdag tartalom jellemzi e vállalatot s ép ezért nem győzzük eléggé ajánlani olvasóinknak. Finom velin papirosra nyomott 48 oldalt tartalmaz minden füzet, s ennek daczára még is csak 15 kr. Egész évre előrefizethetni 7 frt 80 krért, negyedévre 1 frt 95 kr. (13 füzetre) a szerző nevére Debreczenbeu. Az uj előfizetőknek az eddig megjelent füzetek egyszerre küldetnek meg, de megrendelhetni füzetenként való szállításra könyvkereskedés utján is. A kihúzott sorsjegyeket eddigelé nyerték: 1 Hüse Juliska k. a. Debreczenben. 2. Homoróczy József Szegedről. 3. Reitzer Ferenczné Budapest. 4. Bodnár Károly Szempcz (Pozsonymegye). A sorsjegyek azonnal a húzás után az illető nyerőknek'megküldettek.

— Érdekes uj zenemű. Siposs Antal, országosan ismert nevű zongoraművész, s budapesti magánzeneakadémia-tulajdonos hazánkfiától, Rózsavölgyi és társa bpesti műárusok kiadásában közelebbről négy kiváló érdekű zongoramű jelent meg egy 29 lapra terjedő zenefüzetben. A mű czime „Quatre morceaux pour piano par Antoine Siposs. Tartalma: 1. Romance. 2. Melodie hongroise. 3. Souvenir de Helgoland (Serenade). 4. Fantaisie de Concert. Az egész zenemű ára 4 mark; különben egyenkint is kaphatók 1—1. 50 markért. A zenemüvek valóban gyönyörű szerzemények, de magasabb stílben s gyakorlottabb zongoi'ázók számára vannak Írva, kiknek melegen ajánljuk a becses füzet megszerzését.

Különfélék.

— Mindenszentek ünnepén, f. nov. hó l-én, a székesfőegy- liázban tartott reggeli ünnepi istentiszteleten Szele Gábor fölszentelt püspök, érseki helyettes, egri főkáptalani kisprépost ő mlga, fényes papi segédlettel pontifikáit. Istentisztelet alatt a műkedvelők s katonai zenekari tagok által is erősbült főegyházi ének- és zenekar, az uj regens-chori, Hausmann V. ünnepi miséjét adta elő, az uj karmester ügyes és tapintatos vezetésére valló ritka szép szabatossággal. A két betét, a Graduale és Offertorium, szintén az uj karmester sükerűlt szerzeményei voltak, melyek, — mint szerzőtől magától értesültünk, — már egri inspiráczió szüleményei. -- Halottak ünnepén, nov. 2-án a gyászistentiszteleten, a gyászmisét, fényes papi segédlet mellett Porubszky József apátkanonok ő nsga tartotta, mely alatt a székesfőegyházi ének- és zenekar Kempter Requiemét adta elő.

— Halottak emlékét, az ünnep előestvéjén, nov. l-én. régi jó szokás szerint, az idén is kegyelettel s áhitattal ünnepelte meg városunk kath. közönsége. A főszékesegyházban tartott esti istentiszteleten számos ajtatoskodók vettek részt, valamint a „Fájdalmas Szűzről“ nevezett hatvani sirkertbe indult egyházi körme- netben is. melyet ezúttal, díszes papi segédlet mellett, Szmre- csányi Pál apátkanonok ő nsga vezetett. —A gyászmenethez, melyet a kápolnai csatában hős-halált szenvedett, s az egri hatvani temetőben nyugvó 48-as honvédbaj társak sírjához rendezett a hevesmegyei 48-as honvédek egylete, a még élő egri hajtársak, s az egri jogakademia lelkes polgársága által környezett C s i k y Sándor, egyleti elnök vezetése mellett, városunk hazafias közönsége köréből szintén számosán csatlakoztak. A temetőben az elhunyt hősök közös sírja fölött Csiky Sándor elnök, utána pedig Csoór Gáspár, egri jogakademiai polgár, s az egri jogászsegély- ző-egylet ez idei elnöke tartottak hazafias érzelmektől áthatott, s hazafi-lelkesedésre keltő szónoklatokat. E közben a sirkertekben kigyultak a sirok fölött a lámpák ezrei, s a kegyelet koszorúk-