Eger - hetilap, 1887

1887-07-26 / 30. szám

234

re külön bizottságok alakulnak gróf Károlyi István, báró Atzél Béla, gróf Teleky József és Gerlóczy Károly polgármester elnöklete alatt.

A „Segítség“ emlékalbum számára irodalmi dolgozatokat és emléksorokat küldöttek be eddig:

Rudolf trónörökös fóherczeg ő Fensége, József föherczeg ő Fensége, Koburg Fülöp kir. lierczeg ő Fensége;

Abonyi Lajos, Ágai Adolf, Asbóth János, Ábrányi Emil, Arany László (Arany, János egyik kiadatlan költeményét), Albrecht Lorenz Jozefa, Ábray Károly, Ballagj Mór, Baksay Sándor, Balázs Sándor, dr. Barna Ignácz, Bartal Antal, Barthos János, Bartók Lajos, dr. Barsi József, Bedö Albert, Beöthy Zsolt, Ber- zeviczy Albert, Bérezik Árpád, Brassai Sámuel, B. Bajza Lenke, B. Büttner L;na, Csernátony Lajos, Csukássy József, Dalmady Győző, Degré Alajos, Dóczi Lajos, Duka Tivadar, Dömötör Pál, br. Eötvös Loránd, Eötvös Károly, Endrődy Sándor, Erődy Béla, Erődi Dániel, Erdélyi Béla, báró Fehérváry Géza, Fenyvessy Fe- rencz, Fejes István, Felméry Lajos, Fraknói Vilmos, György Aladár, György Étidre, Gyarmathy Zsigáné, dr. Haynald Lajos bíboros érsek, Hadzsics Antal, Hegedűs Sándor, Hegedűs István, Herman Ottó, Hevesy Lajos, Hevesi József, Hoitsy Pál, Hunfalvy János, Irányi Dániel, dr. Ilosvay Lajos, Ivanovics József, Jókai Mór, Kacziány Géza, dr. Kármán Mór, Keleti Gusztáv, Király Pál, dr. Krenner József, gr. Künn Géza, Kvassay Ede, László Mihály, Laúka Gusztáv, Lévay József, Lövei Klára, Lukács Béla, Mar- czali Henrik, Mátray Lajos, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, báró Orczy Béla, Hauler Gyula, Nógr. Papp Gyula, Pajor István, Pásztói (dr. Platthy Adorján), Pulszky Ferencz, Poór Antal (Tompa egyik utolsó kéziratát), Rákosi Jenő, Radó Antal, báró Radvánszky Béla, Reviczky Gyula, Rónay Jáczint, Simay János, Simonffy Kálmán, Siposs Soma, dr. Stoczek József, Szász Károly, Szász Béla, Szádeczky Lajos, Szabó Endre, P. Szath- máry Károly, Székely József, Szendrey János, Szilágyi Sándor, Szilágyi István, Szily Kálmán, id. Szárnyéi József, Szontágli Pál, Szüry Dénes, Tisza Kálmán, gr. Tisza Lajos, Trefort Ágoston, Thán Károly, gr. Teleki Sándor, Torma Károly, Tóth Lőrincz, Vadnay Károly, Vajkay Károly (Véka Lajos), Vajda János, Va- szary Kolos, Vámbéry Ármin, Várady Antal, Vajda Viktor, Wagner László, Wartha Vincze, Wohl Janka, és Stephauie, gróf Zichy Ágost, gróf Zichy Jenő, Zichy Antal, gr. Zichy Géza, Zsilinszky Mihály, stb.

A „Segítség“ emlékalbum számára következők küldöttek be rajzokat eddig:

Stephanie trónörökös főherczegné ő Fensége, Klotild főlier- czegnő és két leánya Mária Dorothea és Margit főherczegnők, s Koburg Luiza kir. herczegnő ő Fenségeik;

Aggházy Gyula, Angyal Béla, Baditz Ottó, Barabás Miklós,

Basch Gyula, Bezerédy, Benczúr Gyula, Benczúr Béla, Blaskovich Ferencz, Biazini Mariska, Bruck Lajos, Bruck Miksa, Burger, Brodszky Sándor, Büttner Ilon, Csoók István, Donátit Gyula, Dörre Tivadar, Elischer Lajos, gr. Erdődy Gyuláné, br. Fejérváry Olga, Feszty Árpád, Greguss Imre, Győrök Leó, Halmy, Jankó János, Joanovics, Jendrassik Jenő, Jókai Róza, Karlovszky Bérezi, Kardos Gyula, Kéméndy Jenő, Kimuach László, Kozics, Linek Lajos, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, Margitai Tihamér, b. Med- nyánszky László, Mesterházy Kálmán, Munkácsy Mihály, Molnár József, Miskovszky Viktor, Nádler, Nógrádi, Pap Henrik, Pataky László, br. Prónay Róza, Peske Géza, Rippl, Révész Imre, Róna, Roskovics Ignácz, Spányi Béla, Szirmay Antal, Stettka Gyula, Strobl Alajos, Szárics, Taliy Antal, Tölgyesi Arthur, Telepi Károly, Tolnai Ákos, Tornay Gyula, Tury Gyula, Vágó Pál, Vastagh György, Vastagh Géza, Zala György, Zichy Mihály, stb.

Az irodalmi és művészi közreműködők száma, midőn e sorokat írjuk, még folyvást szaporodik, de már az eddigi fényes névsor kezeskedik arról, hogy a „Segítségéhez belső becsre és művészi kiállításra hasonló emlékalbum a magyar irodalomban eddig még nem jelent meg, s azoknak, kik megrendelésükkel a jótékony ez élt előmozdítják, egyúttal szép és maradandó emlékül fog szolgálni. Budapest, 1887. július hó. Jókai Móv, m. k. szerkesztő. Roskovics Ignácz, m. k. a művészeti rész szerkesztője. Nagy Miklós, társ-szerkesztő.

A „Segítség“ emlékalbumra a szerkesztőségünkhez küldött ivén is előfizethetnek t. olvasóink.

Anna-bál.

Párád, 1887. jul. 24.

A ki már egyszer életében fürdői Annabálon volt s ott természetesen jól is mulatott, — nem hiszem, hogy eléje tegyen bárminő nyári mulatságot, — de azt se hiszem, hogy volna még hazánkban közönségtől annyira elhagyatott fürdőhely, mint Párád. Egész fürdő-idény’ alatt oly csendesség uralkodik benne, mintha nem is volna a világon; csak egyetlen egyszer népesül be éven- kint — akkor, mikor Anna napja megérkezik — de ekkor is csak pár napra, s aztán megint csendes minden. Azelőtt még az Anna- bál is csendes volt. Emlékszem mindössze talán hat éve, hogy egy család jött Pacádra az Anna-bálra. Megérkeztük után látva az uralgó csendet — természetesen az volt az első kérdésük : „Lesz-e Anna-bál? mire azt a választ kapták: „ha még egy kocsi jön, igen, s apropos egy negyed óra múlva csakugyan érkezett egy fiatal emberekkel megrakott kocsi. Nosza nyomban megtartották a bált, valami 6 vagy 8 pár tánczolta végig az egészet.

— Na de ma már egész más élet uralg a parádi Anna-bá- lon, különösen pár éve, mióta Menyhárt Z s i g. úr, ez a minden

Az „EGER“ tárczája.

Almásy Pál.

(1882.)

Jókai Mórtól. *)

Egyike a magyar nemzet ujjászületési küzdelmében részt vett legnagyobb vezéralakoknak.

Hajdan egy egész nép által szeretve, barátaitól bálványozva, egy nemzet reményeinek élére állitva, elleneitől halálra üldözve, a balsorssal óriásként küzdve, kezében a hatalmasok szövetséges kezével, szivében a hazáért mindent újra feláldozó bátorsággal; agyában országalkotó eszmékkel, — és végre elmúlva egy csendes kis házban, egyetlen szerető szív esthajnalsugára mellett. . . .

Vajh, ki emlékezik még rá rajtam kívül, aki még e kis félreeső pesti házban is láttam őt, ahol csak könyveinek élt már és szerető nejének ?

Úgy hiszem, nagyon csendes temetése fog lenni.

Pedig hányszor dobta oda az életét arra az oltárra, amelyen nem volt már más, csak hamu, hogy újra lángot szítson rajta! Hányszor lett e nemzetnek megsiratott, visszavárt halottjává, akinek feltámadásáért milliók imádkoztak! — Most már az a kor is el van temetve mélyen. S a ki belőle fenmaradt, lett egy fölöslegessé vált hőse egy feledékenységre Ítélt nagy időnek.

*) Jeles regényírónk „Életemből. Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás“ oz. miivé legújabban megjelent nyolezadik füzetéből. Kiadja Eátli Mór. Egy füzet ára 40 kr.

Élete fényét, nehéz küzdelmeit, nagy katasztrófáit csak a krónika őrzi, mint adatgyűjteményt; ugyanez a név, mely a síremlék gránitján aranytól ragyog, régen elfakult már azon a végzetterhes okmányon, melyre azt a debreczeni országgyűlés elnöke leírta. És mindazok a nagy históriai alakok a későbbi korból, akiknek az árnyéka az övével egymást keresztezé: koronás fők, bölcsek, hadverők, martyrok: régen maguk is árnyékok már.

De az én borongó lelkemnek jól esik végigjárni visszatérő útban ezeken a nagy nyomdokokon, amiket egykori vezérem s örökké jó barátom, nagyratörő pályáján hátrahagyott. A czél más utón lett elérve, de azért az ő czélja is az volt: „Magyarország újra feltámadása.“ S hiszem, tudom, hogy ha nem lettek volna, akik az ő utján törnek előre, a más utón haladók sem jutottak volna el a czélhoz. Ezt „a haza bölcse“ maga is kimondta akkor, amikor minden szó a tettek súlyával bírt.

És Magyarország még nem történt történetének is vannak hősei. És vannak hazafiui érdemek, amikről nem szól a kir, és mégis az ég kapuján zörgetnek.

De egy emlékének megvilágításával tartozom én neki, és tartozik az a hírlap, mely a magyarhoni szabadelvű párt orgánuma.

Volt egy szürke, ködös korszak, amiről sokan csak azt tudják már, amit nem tudnak: — ebben a tespedő időben alkotta meg Almásy Pál a magyarországi szabadelvű párt számára a hírlapot, több elvtársával együtt, akik közűi, akik még élnek, tudom, hogy ott lesznek a koporsója körül: hívei maradtak úgy neki, mint az elvnek. — Előttem az első aláírási iv, mely a szabadelvű irány számára alapitandó lapot megteremteni felhívja a honfiakat: Almásy Pál neve van legelői. Egy évig a „Magyar