Eger - hetilap, 1887
1887-06-14 / 24. szám
24-ik szám. 26-ik év-folyam, 1887. Junius 14. Előfizetési dij: Egész evre . 5 fit — kr. Félévre . . 2 , »0 , Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra. — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, jun. 12. 1887. (Választási mozgalmak. — Jókai Egerben. — Az ellenzék diszmenete.) Érdekes napja volt Egernek a múlt vasárnap, jun. 12-ike. — E napon mérkőzött első Ízben nyilvánosan városunk két politikai pártjai a kormánypárt és az ellenzék. A demonstrácziót a szabadelvű, helyesebben: a kormánypárt kezdte, tehát sorrend szerint ezzel kell a nap történetét kezdenünk. Jó ideje már, hogy e „hivatalos párt“ kebeléből, melyet ed- digelé jóravaló ellenzéki, s csak legújabban megszabadelvűkő- pönyegforditott malcontentus sémita polgártársaink riasztottak föl békés szendergéséből, — szájról szájra járt a titokzatos kir, hogy valami „nagyszerű, noch nie dagewesen“ meglepetést készítenek a jó egriek számára. S egyszerre — parturiunt monies, és hosszas vajúdás után megszületek — Jókai Mór, az egri szabadelvű kormánypárt képviselő-jelöltje. ügy látszik, Jókainak Kassán nem igen állhat rendén a szénája, mert daczára az ottani választó polgárok előtt tett amaz ünnepélyes kijelentésének, hogy Kassán kívül sehol sem fog jelöltül föllépni, — opportunusnak látta, szava ellenére, Egerben is föllépni képviselőjelöltül. Miután megsürgönyözte Egerbe, hogy az itteni szabadelvű párt küldöttségét csütörtökön, f. hó 9-én lesz kegyes fogadni: a tizenegy tagból álló deputáezió a mondott napon csakugyan megjelent magas szine előtt, dr. Danilovics Pál Hevesmegye tiszti főorvosának vezetése mellett, ki — ahogy mondják, — azelőtt szintén az egri ellenzék soraiban diszeskedett, s csak most látta az idejét elérkezettnek, hogy „rechts-um“-ot csináljon. A küldöttség, képviselőjelöltjénél, — amint illik, — pompás fogadtatásra, s még pompásabb — eb ébre találván, mely még P. bátyánk „magas Ízlését“ is meghódította, — „re bene gesta“ tért vissza Égerbe, hogy itt az előkészületeket megtegye Jókai ünnepi fogadtatására, ki még szombaton, f. hó 11-én a délutáni vonattal megérkezvén Füzes-Abonyba, hol már előzetesen fényes fogadtatásban részesült, — az éjét Dormándon, Kovács Kálmán képviselőjelölt társa házánál töltötte, s másnap, vasárnap, f. hó 12-én, 10 V* órakor külön vonaton indult F.-Abonyból Egerbe, hol valóban impozáns, és meglepő fogadtatás várt reá. Az egri pályaház perronján díszes, és nagy számú közönség sorakozott, élén az egri szépek egy ékes koszorújával, melynek legszebb virágait Hebron Rózsái képezték, — mig künn, a pályaház körül, a kiváncsiak sűrű tömege nyüzsgöti. Az „extraczúg“ megérkezett, — s Jókai fiatal könnyűséggel lejtett a reá várakozók elé. S miután dr. D. Pál üdvözletére, költői lelkesedéssel válaszolt, kegyteljesen fogadta az óriási koszorút, melyet a három fiatal Gráczia: Erdélyi Gizela, Gombossy Aranka, és Miticzky Etelka kisasszonyok nyújtottak át neki, — akiket költői hevében nyomban egy-egy czviki-puszival jutalmazott meg. Sőt hajlandónak mutatkozott a többi, körülálló hölgyeket is hasonló hazafiui kegyben részesíteni, ha nem tart tőle, hogy e valóban legkellemesebb képviselőjelölti functióban annyira ki találnak fáradni kenetteljes ajkai, hogy programmbeszédének elmondásánál könnyen felmondják a szolgálatot. A csókolózás tehát félbeszakadt, — mire a valóban impozáns menet megindult a város felé. Elül ment a lovas bandérium. Pór suhanczok, eléggé tiszta vasárnapi lábra való ban, számszerűit mintegy 20-an. Igaz, hogy a lovak vedlett szőrű, kiálló bordájú taligás gebék voltak; de azért ez úttal elég jól viczkándoztak a — kormánypárti abraktól. A diszmenetet a zászlók rengeteg erdeje fogta körül. E zászló-erdőt — mint mondják, — Kassáról szállították ide, miután ott nem tették meg a kívánt hatást. Jókai Mór, dr. Danilovics Pállal a H. E fogatán ült, körülrajongva a versenyfutó utcza- gyerekek sokaságától, kik sivitva éljenezték — Szederkényit. Kocsijokat egy egész hosszú sora követte a díszes és kevésbbé díszes fogatoknak, melyeken legnagyobb részt különféle rang-, vallás- és szépségbeli hölgyek ültek, kik in corpore vonultak ki a pályaházhoz, hogy az őt méltán megillető pompával fogadják Jókait, — alkalmasint nem úgy, mint az egri kormánypárt képviselőjelöltjét, — hanem kétségkívül úgy, mint európaszerte tisztelt, nagynevű magyar irót, mert csakis igy, s ez illik hozzá, s az egri derék hölgyekhez legméltóbban, kik bizonyára ismerik I. Napoleon ama mondását, hogy „a politizáló nők a népek legnagyobb szerencsétlensége. A törökök helyesen teszik, hogy nejeiket bezárják. Ez a legokosabb, amit tehetnek.“ A bevonulás, minden baj nélkül a legszebb rendben történt meg. A zászlós tömeg, s a fogatok hosszú sora a mindkét pártbeli zászlók által földiszitett Széchenyi-utczán fólvouulva, a piacz- térre kisérte Jókait, a ki egy emelvényre lépve, mondá el éljenzések által gyakorta félbeszakított programmbeszédét. Magáról a programmbeszédről, melyet a néptömeg folytonos zúgása miatt csak a közelben állók hallhattak, — kevés mondani valónk van. Legnagyobb részt ugyanazon eszmék fordultak elő benne, miket kassai beszédében elmondott; csakhogy az egriben hiányzott a kassai beszéd cynismusa, melyben országos bajainkat ledér könnyűséggel félvállazza ; hiányzott az a humoros kedély, mely budapesti politikai beszédeinek egyedüli értékét képviseli ; s végre hiányzott ama szellemesség, bensőség és közvetlenség, mely Jókai regényeinek egyes részleteiben valóban megkapja s elragadja az olvasót. Emlegette az árvaszéki sikkasztásokat is. Jele, hogy olvasta a lapokban. De volt a beszédében egy egészen uj, és még sehol se hallott passus is: megdicsérte a hevesmegyei főispánt erélyességeért. Nagy és méltó oka vala rá. Egyenesen neki köszönheti, ha meg találják választaui Egerben. De azt is neki fogja köszönhetni, ha —megbukikÉger- ben, amihez, — az itteni viszonyokat ismerve, — nagyon szomorú kilátásai lehetnek. Legkiáltóbb bizonyítéka ennek az, hogy az itteni kormánypárt már is erősen jajgat s mindenféle erőszakosságokkal vádolja az ellenzéket. Mert érzi, tudja, hogy roszul áll a szénája. Az ellenzék szépen hallgat és nem panaszkodik. A világért se kérdezi: hová fordittatott az a 6000 írt, amit az egri kormánypárt — állítólag — még a múlt héten kapott, s ami még azután — ugymondják — pár ezerrel meg is szerződött. Nem veszi tudomásul, mint kinálgattak nyájas-édeskésen egynémely ellenzéki polgártársunkat bizonyos kecsegtető képekkel — amelyekre az volt Írva, hogy „ötven forint,“ — ha kitűzik a Jókai-zászlőt. Azt a mendemondát pedig eszében sines elhinni, hogy az erélyes főispán, megyénkben a törvények és minist éri rendelefceknek, tehát a belügyminister által kiadott legújabb választási rendeletnek is — legfőbb őre és végrehajtója, nemcsak a városi tisztviselőket biztatja felfüggesztéssel, s elcsapással, — hanem még a hivatalos hatalma alá nem tartozó állami tisztviselőket is áthelyezéssel kecsegteti, ha nem járnak kedvében. — Eyes-
